Félig lehunyt szemhéjam alól figyeltem a lányt, aki felállt és amőgy is iszonyatos erotikus kisugárzásával táncolni kezdett. Alig fél percig tudtam igy tovább játszani, majd elemeltem a számtól a hangszert.
- Ne haragudj - dörzsöltem meg az orrnyergemet - csak igy hogy a bor meg te meg még táncolsz is és hű és igy nem megy koncentrálás.
Össze vissza beszéltem, mint egy tinédzser mikor a lány először fogja meg a kezét. MI az is Isten van velem? Világéletemben magabiztos voltam a nőkkel szemben.
Leültem az ágy szélére, magam mellé raktam a szaxofont, megfogtam a magammal hozott borospoharat és bár szinte teljesen tele volt, gyorsan lehúztam. Ez jól esett.
Arra a gyönyörű fiatal lányra néztem aki a hálószobám közepén állt. Annyira vonzódtam hozzá hogy szinte fájt.
- Menjünk ki inni még valamit, mit szólsz? - álltam fel zavartan ls elindultam kifelé.

Mikor felkeltünk a kanapéról, gyorsan még megmarkoltam az ismét teli poharamat. Ha nem is iszom belőle, legalább kezemet le tudom foglalni valamivel, míg Kay játszik. 

A háló hasonló stílusban volt díszes, mint a ház többi része. A hatalmas ágy főként tetszett. Ahogy leültem rá, megállapítottam, hogy biztosan nagyon kényelmes. Legszívesebben elfeküdtem volna, hogy kipróbáljam, de az nem lett volna túl erkölcsös. 

Csodálkozva néztem a hangszert. - Hűha. - Csodálatom most már Kaynak szólt. Ahogy az este zajlik, úgy bizonyosodom meg róla, hogy egyre értékesebb ember. Ittam egx nagy korty bort, majd az ágy mellé téve a poharat felálltam. A lassú, érzelmes zenére táncolni kezdtem, jobban mondva csak finoman ringattam a testemet, úgy jártam körül a szobát. Persz szigorúan ügyeltem, nehogy leverjek valamit. 

- Akkor gyere - fogtam meg a kezét és húztam fel, majd bevezettem a hálóba. Itt sok kép volt Lilianről és a szüleimről, sőt még rólam is akadtak fiatalkori fotók. A falakat itt főleg az utazásaim során összegyűjtött érdekességek diszitették. Kis szoba volt, a nagy, fekete fa keretes franciaágy sok helyet foglalt. AZon kivül nem sok minden volt. Egy szerkény a ruháimnak és egy iróasztal rajta a laptopommal.
Hellyel kináltam a lányt az ágyon majd felraktam mellé a szaxofontokot. Kinyitottam és megmutattam a hangszert Éloise-nak.
- Nem tudom Miles Davis neve mondd e neked valamit. Hires jazz zenész volt, mellesleg nagyon jó barátom. Ő készittette nekem ezt a szaxofont, mikor 20 éves lettem.
Hagytam hogy megnézze ha szeretné. Majd kivettem, a számhoz emeltem és gyengéden belefújtam.
Egy lassú számot kezdtem el improvizálni, csak kifújtam magamból a ma este összes érzelmét és valami sokkal szebbé alakitottam.

- Legalább akkor holnap dupla annyit tud mesélni - ragadtam meg a dolgok pozitív oldalát. - Nem vagyok valami jó alvó - próbáltam meg lezárni a témát. Már jó rég óta úgy fogom fel, hogy csak a kisgyerekek nem alszanak jól, így nem is mesélek senkinek az alvási szokásaimról. Meg amúgy is, nehéz elmagyarázni és elég hihetetlen. 

Szívem hevesen dobogott, miközben meghitten üldögéltünk majdhogynem egymás karjaiban. Mielőtt válaszoltam volna, rendbe szedtem leegővételeimet, amik szabálytalanná váltak Kay érintése alatt. - Azta, ezekről még nem is hallottam, az tuti - néztem a falra szerelt hangszerekre. - Legyen a szaxofooon - kértem meg. Annak legalább ismertem a hangját és most valami kellemesen megnyugtatóra vágytam. 

-Hát nem - értettem egyet vele - De miatta megéri várni. Sajnos most hajnalban nem fog hivni, tegnap azt mondta vendégségbe mennek az anyja szüleihez.
- Mi zavar ennyire az alvásban? - kérdeztem tőle

Kicsit rádöntöttem a fejem Éloise kezére, remélve hogy borostám nem szúrja nagyon, időközben már a fejét simogattam a haja alatt. Meghitten üldögéltünk itt összebújva, egy pillanatra hajoltam csak el, hogy újratöltsem a poharainkat.
- Persze, mit szeretnél min játsszak? Ezeken mind tudok is és szoktam is - mutattam a falra erősitett hangszerekre - Vagy ott a szaxofonom a hálóban ha inkább azt szeretnéd. 
A hátunk mögötti boltivre mutattam, amin át ha megfordultunk, csak nagy franciaágyam sarkalátszott és a fekete gardróbszekrény felette még több kis ereklyémmel.

- Ó, értem. Akkor nem sokat alszol. - Nem tetszett, hogy hajnalokig kell várnia, hogy Lilian hívja. Egyszerűbb lenne, ha ők is Angliában élnének. Bárcsak minden ilyen egyszerű lenne. 

Először nem is éreztem, hogy hajammal játszik, aztán fejbőröm bizsergéséből vettem észre. Kiittam az utolsó kortyot is a poharamból, óvatosan elhúzódva leraktam a poharam, majd haladéktalanul visszatértem az eredeti pózomba. Kezemet végigfektettem Kay karján, ujjaimmal vállát érintettem. - Általában olvasok, tévét nézek. Ha nagyon nem tudok aludni, zenét hallgatok az ágyban, de általában a tévére alszom el és arra is kelek. Hála az időzítőnek! - Egyedül sosem tudtam teljes sötétben elaludni. A háttérben még mindig valami lágy jazz zene szólt. - Nem játszol nekem valamit? - Oldalra biccentve a fejem kértem meg. 

Kérdésére elgondolkodtam, mit is szoktam csinálni?
- Általában zenélgetek, vagy tvt nézek. Próbálok fent maradni. Lilian mindig a hajnali órákban hiv, náluk akkor van délután. De van hogy csak fekszem itt, vakargatom Buckot és gyönyörködöm a hangszereimben - vigyorogtam
Megint belekortyoltam a borba, aztán hátradőltem a kanapén. Éloise-al meglehetősen közel ültünk egymáshoz. Végigfektettem a karom a támlán és szórakozottan játszani kezdtem az egyik tinccsével.
- És te? Mit szoktál csinálni esténként?

Nevetve néztem ahogy a lány lassan a tiramisuba mártja a kanalát. Közben én is megittam a maradék boromat, és Éloise pohara is üresnek tűnt. Lazán hátranyúltam és hosszú karommal pont elértem a borosüveget, töltöttem mindkettőnknek majd letettem a palackot és én is elkezdtem ennia tiramisuból. El kell ismernem tényleg jól sikerült.
- Örülök hogy ennyire izlik, de azért el ne sird magad, hé - arcáhot nyúltam és letöröltem onnan is egy kis krémet - Maszatka.
Mosolyogva figyeltem ahogy eszik. Jó volt látni hogy ennyire izlik neki.
Buck mellettem ült farokcsóválva, a pultra rakott lasagnés tálat szugerálva.
- Felejtsd el haver - paskoltam meg a fejét - te majd reggel kapsz.
Megvártam hogy Éloise teletömje magát tiramisuval, majd ha beleegyezett visszaültünk a kényelmes kanapéra.
 

Mosolyogva csóváltam a fejem mikor elővette a telefonját a fotóhoz. Legszivesebben magamhoz húztam volna, de Bucknak ekkor kellett az ölembe másznia. Jó időzités öregfiú.
Jó kép lett mindhármunkról, Éloise különösen szép volt rajta.
- Jól van akkor ebből tessék nekem kinyomtatni egy pédányt - mondtam neki vigyorogva, majd felálltam hogy visszainduljak a konyhába, és közben megborzoltam a haját.
Kivettem a kész lasagnet a sütőből, és amig kihúlt, a nagy ablak előtt elhelyezett ébenfa asztalnál megteritettem, ledvenc vöröses szinű edénykészletemből. 
- Hölgyem - húztam ki neki a széket hogy leülhessen majd miután leült be is toltam.
Odavittem a két borospoharat is majd a lasagnát. Vágtam mindkettőnknek egy egy szeletet, és jóizúen enni kezdtünk.
- Izlik? - kérdeztem.
Ha pozitiv volt a válas szerényen mosolyogtam.
Miután elfogyasztottuk a lasagnét, kivettem a hűtőből a tiramisut, rászórtam a kakaóport és a lasagne helyére raktam.
Átnyújtottam Éloisenak a kanalat.
- Amennyit csak jól esik - vigyorogtam rá

Összeráncolt szemöldökkel néztem a lányra. De hagytam a maszkot, hisz ezt mondta.
- Ó nagyonis megvagyok - bólintottam - MInden megvan ami egy férfi életébe kell, finom étel, jó bor, jó bor és egy gyönyörű nő.
Végigfektettem a karom a kanapé háttámláján és kortyoltam mégegyet a borból, A lakásban kellemes sajtszag kezdett terjengeni ahogy sült a lasagne. Már nem kellett neki sok idő.
Még mindig láttam Éloise-n hogy zavarja a maszk.
- Akkor is leszedem azt onnan, látom hogy zavar - felálltam és levettem a falról azt a fa vacakot és az előszobaszekrényre raktam. 
- Mivel levettem a te felelősséged oda új falidiszt szerezni nekem - vigyorogtam rá csibészen - De ne aggódj miatta, én sem különösebben szerettem azt a maszkot, vacak haimistvány. A többi mind igazi, eredeti törzsi maszk, ez csak valami bóvli. 
Visszaültem mellé ugyanabba a pozicióba amiben itthagytam, és megsimitottam a vállát.
- Amőgy is ráfér egy női kéz hatása a lakásra, ne aggodalmaskodj - csiptem meg gyengéden az orra hegyét miközben rámosolyogtam. 
Ittam még egy kortyot majd a közeli dohányzóasztalra állitottam a poharat. Buck békésen hortyogott mellettünk.

Büszkén mosolyodtam el, amikor megdicsért. Én meg hálát adtam nagyapának, meg annak az átkozottul sötét borospincének, ahol annyi időt el kellett töltenem. 
Elfojtott lélegzettel néztem, ahogyan kinyitja a bort. Azok a megfeszülő izmok... Sóhajtottam egyet. Hálásan vettem át tőle a poharat, s szinte egyszerre vele beleszagoltam a borba. Sajnos nem volt semmi borkóstoló engedélyem, és csak nagyjából ismertem fel egy-egy bort, de ennél most olyanra számítottam, amilyet kaptam. 
Hagytam magam a gyönyörű kanapéhoz kísérni és helyet foglaltam. Nagyon kényelmes volt, így mosoly is kúszott az arcomra. - Csak nyugodtan - reagáltam a zenés kérdésére, amíg elfordult farkasszemet néztem a már kiszúrt maszkkal. Mikor Kay visszatért, kissé felé fordultam és poharához érintettem az enyémet. Kiélveztem a csilingelő hangot. Elégedett hümmögéssel nyugtáztam a bor jó minősét. De miért érzem úgy, mintha figyelne valaki? Aj, az a maszk! 
Kay is észrevette, hogy nem tetszik nekem.- Jaj nem, nem - mentegetőztem. - Nem kell leszedni. Csak - haboztam, - kicsit ijesztő. - Annyira nem akartam, hogy leszedje! Hogyan is változtathatnám meg a lakását. Ez nem helyes. Ráadásul lenne egy üres rész a falon, ha most az onnan lekerülne. Hogy maradásra bírjam, kissé közelebb csúsztam hozzá, hogy bátorságot nyerjek, ittam a borból. - Remélem meg vagy elégedve - emeltem kissé meg a poharamat. 

Hihetetlenül aranyos volt ahogy nézegette a borokat, majd  hirtelen megfordult és a kezembe nyomott egy palackot.
- Jó választás - dicsértem őszintén, majd levettem két borospuharat a falra erősitett tartóból és egy bornyitót a fiókból. 
Éloise valamiért különösen csillogó tekintettel figyelte ahogy gyors és laza mozdulatokkal kiniytottam a bort. A dugó távozását jelző halk pukkanás után, töltöttem a két pohárba és az egyiket Éloisenak nyújtottam. Beleszagoltam, kellemes gyümölcsös illata volt.
- Gyere -  helyeztem a tenyerem a derekára és a kanapéhoz kisértem - Nem bánod ha nyomok be egy kis muzsikát? 
Ha tetszett neki az ötlet, benyomtam a lejátszót a tv mellett és halkan felcsendült valami lassú jazz dal, amit később felismertem. Pont ezt játszottam a teremben mikor Éloise bejött. 
Leültem mellé és koccintásra nyújtottam a poharam, koccintottunk majd belekortyoltam a pohárba. Tényleg fenejó izlése volt a lánynak.
Észrevettem ahogy újra és újra egy maszkra pillant, de nem tetszett a tekintete.
- Valami baj van vele? - kérdeztem - Levehetem a falról ha szeretnéd.

- Szólj, ha valamit segíthetek - kötöttem a lelkére, ám az egész főzési metódus alatt nem kellett a segítségem. Egyébként nagyon lenyűgözött, ahogy forgatta a kést, egyszerre több mindenre is odafigyelt és semmit sem rontott el. 
Közben időm volt szemrevételezni a lakását is. Nagyon tetszett az afrikai stílus, bár volt egy maszk, ami nekem nagyon nem tetszett. Ijesztő volt. Persze nem említettem meg, mert ez nem az én házam és lehet, hogy pont az Kay kedvence. Szóval annyit tettem, hogy próbáltam nem arra a díszre nézni. 
- Innék. - Azt már csak a fejemben tettem hozzá, hogy akár nem csak egy pohárral. - Választhatok én? - Felcsillant a szemem, majd a nagy bortartóra néztem. Ha megkaptam az engedélyt, akkor odaléptem és hosszasan nézegettem a borokat, el-elgondolkozva. Pár perc múlva egy könnyű, francia bort választottam. Nem hiába, nagyapa borszakértő. - Ezt választottam - mutattam fel neki büszkén, majd át is adtam. Mindenképp látni akartam, ahogyan dugóhúzóval kinyitja a bort. Nem tudom, nálam ez már csak ilyen fétis volt. 

Nem tudtam mire vélni csintalan mosolyát, de viszonoztam. Megfordultam kivettem a hűtőből egy üveg ásványvizet és töltöttem neki egy pohárral, majd eléraktam.
- Akkor egy lasagna és egy tiramisu rendel. Már neki is állok.
Gyorsan kezet mostam, majd a szekrényhez léptem és kipakoltam a hozzávalókat az asztalra. Mind jó minőségű alapanyagból készült, nem is kevés pénzbe kerültek, de erre mindig is nagyon figyeltem. Elkezdtem piritani a darálthúst majd Éloise felé fordultam és rávigyorogtam
- Nyugi, nem zebra, közönséges pulykahús.
Főzőcskéztem tovább, közben gyakran Éloisera pillantva. Úgy láttam tetszik neki a lakás.
Sokmindenről beszélgettünk mialatt befejeztem a tiramisut és beraktam a lasagnát a sütőbe. 
- Gyere helyezkedjünk kényelembe - javasoltam a fotel mellett álló bőrkanapéra mutatva - Innál egy pohár bort?
Kezemmel a bortartó felé mutattam ami igencsak tele volt. Hiába csak az ökör iszik magában.

Kicsit elfáradtam, mert még kitérőt is kellett tennünk a bolt felé. Érdekes volt látni, ahogy ő vásárol. Nem tudom megmondani, hogy miben, de az én vásárlási szokásaim valamennyire eltérnek az övéitől. Persze nem szóltam egy szót sem, csak követtem őt a sorok között, míg Buck kint várt minket. 
Beléptem a bejárati ajtón és egyből megállapítottam, hogy jóval melegebb van, mint kint. Nem akartam tolakodó lenni, de muszáj volt körbenéznem. Rengeteg dísz volt mindenhol, a falon, a polcokon, de mégsem tűnt zsúfoltnak, vagy rendetlennek. Ráadásul nagyon illett a férfihez. A konyhába mentünk, így úgy döntöttem, később is ráérek szemrevételezni a terepet. Leültem egy székre a pult mellett. - Egy pohár víz jól esne, köszönöm - néztem rá mosolyogva. Egy férfi a konyhában. Hm.. - Édesanyám mindig is úgy nevelt, hogy a a háztartásban a nőkék a nagyobb szerep, apám nem volt ennyire konzervatív, de egy férfi a konyhában... hmm... szexi - mondtam ki, ami már a nyelvem hegyén volt egy ideje. Könyökömet a pultra támasztottam és tenyerembe fektettem államat, ha Kay rámnézett, akkor megengedtem egy provokatív mosolyt. 

- Csak utánad! - tártam ki a bejárati ajtót Éloise előtt, egyik kezemben a kimerült Buck pórázával, másikban a frissen vásárolt vacsora hozzávalókkal.
Szerettem ezt a lakást, másfél szobás volt ugyan, de a konyha egybe volt nyitva a nappalival, amiből egy ki boltiv vezetett a hálószobámba, amiből a mosdó is nyilt. A falak sötétpirosra voltak feste, a bútorok nagyrészt ébenből készültek, az egész melegséget árasztott. A falakat az általam összegyűjtött ritka, értékes hangszerek és bakelittlemezek diszitették, nem egy közölük hires zenészé volt, külön nekem dedikálva. A hangszerek mellett afrikai maszkok voltak kirakva, nem sok szabad falfelületem volt. 
A nagy amerikai konyha felé tereltem Éloiset közben úgy ahogy tudtam próbáltam eltakarni a régi családi fotókat amin még hosszú raszta hajjal viritottam. Azóta szerencsére benőtt kicsit a fejem lágya.
Elengedtem Buckot, a pórázt pedig felakasztottam a fogason lógó bőrkabátom mellé. Buck elügetett a nagy bőrfotelig felugrott rá és kényelmesen elhelyezkedett.
- Fáradj beljebb - mutattam Éloisenak az utat - Ülj le nyugodtan. Inni valamit?
A konyhába sétáltam és leraktam a pultra hozományainkat. 
Lopva körbenéztem, de szerencsére a takaritónő akit felvettem alapos munkát végzett.