Lehuppantam mellé a kanapéra és az ölembe helyezett lábát kezdtem el maszirozni szinte szórakozottan.
- A férfit senki nem meri zavarni - vetettem rá egy kaján vigyort - a kulcsokat mellesleg az asztalra raktam. Négy darab van, és nem lehet őket másoltatni szóval vigyázz rájuk.
Csendben nyomogattam tovább a talpát majd egyre feljebb kezdtem simogatni hosszú lábait abban a helyes kis rövidnadrágban. 
A végére már jóformán alattam feküdt és véget nem érő csókcsatát fojtattunk miközben kezem egyre mélyebben járt kis sortjában.
- Jól áll a szemüveg - vigyorogtam rá egy pillanatnyi szünet alatt amit arra használtam hogy levegyem a felsőjét.
Nem sokkal később már a kanapé is fel volt avatva a lakásában.

Visszatérve a lakásba megköszöntem Kaynek, hogy segített bevásárolni és a konyhában elkezdtem mindent a helyére pakolni. Mivel kért egy kávét, azonnal nekiláttam és amikor kész lettem, kivittem neki az ajtóhoz. Látszólag nagy munkában volt, a régi kilincs már le volt szerelve. - Tessék - nyújtottam oda a bögrét. - Tedd csak le, ha megittad - mutattam körbe, volt pár hely, ahol hagyhatta a bögréjét. - Ne lepődj meg, ha pár szomszéd haragosan fog rád nézéni - csóváltam meg a fejem, de vigyorogtam. 
Visszamentem a lakás belsejébe és mivel már mindent elpakoltam, úgy gondoltam, hogy felpróbálom az új ruhát. A fürdőszobai egészalakos tükör előtt pipiskedve nézegettem magam és azért elégedett voltam a látvánnyal. De ami még fontosabb volt, hogy Kaynek is tetszen. Még a fürdőszobában kivettem kontaktlencséimet, hiába nem egynaposak voltak, nem szerettem, ha folyamatosan bent vannak, márpedig az utóbbi időben alig hordtam a szemüvegem. Most meg is kerestem a fekete keretes, kicsit  hippis-hipszteres szemcsit és fel is vettem. Levettem egy Victor Hugo könyvet a polcomról és a nappaliba vonulva olvasni kezdtem. Nem a kanapén ültem, hanem annak támasztottam a hátamat, egyébként a bolyhos szőnyegen foglaltam helyet. Közben hallottam kalapálás meg egyéb munkazajokat, le merem fogadni, hogy néha egy egy káromkodást is.
Felnéztem, amikor mocorgást láttam szemem sarkából. Elmosolyodtam és letettem a könyvet. - Hát persze, hogy te vagy a férfi - erősítettem meg. Feltápászkodtam, majd a kanapéra húztam Kayt. - Köszönöm - csókoltam meg. - Igazi hős vagy. Egyébként nem zajongtak,zavartak a szomszédok? - Kelletlenül Kay ölébe helyeztem a lábaimat és eldőltem a kanapén.  

Éloise hirtelen felnevetett ahogy elhajtottam és ugyan nekem semmi kedvem nem volt a nevetéshez én is elmosolyodtam.
- Láttam igen - mondtam komoran - De komolyan gondoltam amit mondtam neki.
Megérkeztünk az egyik nagy áruházhoz, ahol többek közt egy lakatos is volt, kiszálltam, kinyitottam az ajtót Éloisenak aztán Bucknak és hármasban elindultunk a fotocellás ajtók felé.
A bejárat előtt kikötöttem a kutyaparkolóba Buckot aki szomorúan pislogott rám, majd besétáltunk a légkondicionáló mesterséges hidegjébe.
Mindig is utáltam őket, amúgy nehezen lettem beteg de egy kis légkondi és máris meg voltam fázva. Összehúztam magamon a bőrdzsekim és a lakatos felé irányitottam Éloiset.
Ott megvettem az egyik legdrágább fajta ajtózárat ami illett a bejárati ajtajához, másolhatatlan biztonsági kulcsokkal, majd elindultunk bevásárolni Éloisenak.
- Oké mi mindent kell vennünk? - ragadtam magamhoz a kosarat ahogy elindultunk a sorok között.

//folyt. köv. pláza//

Egyre jobban vörösödtem el, ahogyan Marc beszélt és annyira ledöbbentem, hogy megszólalni sem tudtam. Kay teljesen udvariasan átnyújtotta Buck pórázát, mire én meglepődtem. Vajon mit fog tenni? Egy másodpercen belül meg is tudtam, Kay nemes egyszerűséggel a levegőbe emelte Marcot, mint a filmekben. Tétován hátráltam egy lépést. Szerintem én ugyanannyira meglepve néztem a helyzetet, mint Marc. El sem köszöntem tőle, mikor Kay finoman az autó felé irányított. Gépiesen beültem, vártam, hogy Buck is beugorjon hátra, Kay meg előre. Ahogy a motor elindult, csak bámultam ki a szélvédőn, majd percek után hirtelen felnevettem és nem is hagytam abba, míg kifordultunk az utcából. - Ezt jól elintézted - köttötem be magam. - Láttad, mennyire be volt tojva? - Élvezettel néztem Kayre. 
- Azt hiszem, most már nem ellenzem az új zárat, ez az őrült képes megszerezni a lakásom kulcsát is - morogtam bosszúsan. C'est horrible! 

Nem tudom miért hallgattam minimum két percig ahogy az a férfinek nehezen nevezhető kis féreg egyre jobban belemegy az összes undormányba amit Éloisezal elkövett.
- Fogd meg ezt kérlek - nyújtottam Éloise felé Buck pórázát, majd ha megfogta eléléptem megragadtam annak a Marc nevű állatnak a gallérját és felemeltem.
Erre elakadt a szava végre, csak elkerekedett szemekkel bámult rám.
- Felvázolom a helyzetet oké? - halkan beszéltem, de nem is akartam hangosabban -  Ha még egyetlenegyszer keresni mered, a közelében vagy, vagy akár csak rá gondolsz megkereslek és feldugom a fejed a seggedbe. A saját érdekedben mondom.
Letettem a földre a remegő srácot majd Éloise derekára simitottam a tenyerem.
- Gyere kicsim, menjünk - könnyedén megforditottam és elindultunk a kocsi felé.
Kinyitottam Éloisenak az Impala ajtaját, majd miután beült még visszakiáltottam az ott áldogáló szemétládának.
- Én a helyedben nem nyúlnék többet nőhöz haver - megcsóváltam a fejem - Nem tudsz velük bánni.
Mielőtt válaszolhatott volna beültem a kocsimba és elhajtottunk.

Örültem, hogy Kay beleegyezett a vásárlásba, hiszen legalább nem kellett nekem cipelnem a kosarat, meg ugye az együtt töltött idő is számít. 
- Ugyan, nem kell - csitítottam gyorsan. - Mrs Brown most egy időre szobafogságra fogja ítélni a házmestert, tapasztalatból tudom - forgattam meg a szemem. Erről eszembejutott, hogy kukoricakonzervet is kell vennünk, mert véletlenül Mr Brownnál maradt az enyém. 
Öltözködni kezdtünk, Kay természetesen sokkal hamarabb végzett, mint én. Egy hétköznapi szabású, fehér ruhát vettem fel, fekete kiegészítőkkel, hajamat pedig hagytam, hogy szabadon lógjon. 
Kézenfogva indultunk le a lépcsőn, Buck vidámat lépdelt előttünk. - Csak alapvető dolgokat, hogy legyen itthon valami. Meg ha nálam ebédelünk, akár főzhetnénk is valamit - ajánlottam. A közös főzés mindig jó terv. 
- Ó, menjünk kocsival - csillant fel a szemem, mikor hallottam, hogy megint beleülhetek abba a szép autóba. 
Egyszer csak a nevemet hallottam és gondolkodás nélkül a hang irányába néztem. 
- Marc, ezt nem hiszem el. - Megszorítottam Kay kezét, miután megtorpantam. - Marc - kezdtem kertelés nélkül, mikor odasietett hozzánk. Kisfiús, szeplős arca és vörös haja gyomorforgató látvány volt nekem. Égimeszelő volt, vagyis körülbelül egymagas Kay-jel, de sokkal vékonyabb volt nála, azaz nem volt olyan izmos. Nem tudtam elképzelni, hogy mit szerethettem benne. - Nem akarok veled beszélni - néztem komolyan szemeibe, de oldalammal Kayhez simultam. 
- De érts meg engem, Éloise, muszáj volt veled találkoznom - kezdte magas hangján Marc. Nem igazán zavartatta magát Kay előtt. - Nem bírtam ki, ne haragudj, amiért olyan csúnyán váltunk el... 
- Marc, annak már ezer éve - forgattam meg a szemem. Hiszen azóta volt egy másik pasim is, igaz vele csak fél évet töltöttünk együtt, hozzátéve, hogy megértem, hogy miért csak annyit. Eddig nem volt szerencsém ilyen téren, de most Kay-jel megfogtam az Isten lábát, vagyis inkább most a kezét fogom... 
Hiába ellenkeztem, csak azt hajtogatta, hogy megbánta, amiket tett, majd szépen sorjában el is kezdte ecsetelni a nyílt utcán, többek között azt, hogy mennyire sajnálja, hogy megütött abban a francia bárban, meg hogy nem úgy szexelt velem először, ahogy azt megérdemeltem volna, és igen, ezt fennhangon, az utca kellős közepén. Kicsit sem éreztem kellemetlenül magam, á nem. 

Felvontam a szemöldököm mikor kiderült hogy az az utolsó szemétláda találkozni akar Éloisezal.
Szerencsére a lány hamar háritotta a dolgot és lecsapta a telefont majd szabadkozni kezdett. Láttam rajta hogy zavarja a dolog, engem is rohadtul idegesitett de nem akartam felhozni inkább.
- Persze mehetünk, úgyis akarok venni neked egy új zárat - vetettem sötét pillantást az ajtó felé, amin keresztül tegnap lenindzsáztam azt a részeg állatot.
Gyorsan felöltöztünk, fogtuk Buckot pórázostul és kéz a kézben elindultunk vásárolni.
- Mit akarsz venni? - kérdeztem tőle - Menjünk kocsival?
Ebben a pillanatban egy fiatal srác szállt ki az egyik kocsiból és erélyesen megindult felénk.
- Éloise! Hééé Éloisee!
Felvont szemöldökkel néztem irányába készen arra hogy ráuszitsam Buckot vagy én húzzak be neki egyet.

Hálásan pillantottam Kayre, mikor leült mellém. Megfogtam kezét, amit combomra tett. 
- Nem Marc, nem akarok veled találkozni - feleltem a srácnak nyugodt hangon, de szerintem valamennyire kiérződött a hangomból, hoigy a hátam közepére sem kívánom. Így meg is válaszoltam Kay kérdését. Nagyot sóhajtottam és félbeszakítottam Marc nyálas monológját. 
- Marc, nem akarok veled beszélni, sem találkozni. Ne hivogass, most leteszem. Szia - azzal kinyomtam a telefont és magam mellé tettem. Elnézést kérő mosollyal fordultam Kay felé.
- Nem tudom, honnan szerezte meg a telefonszámom - ingattam a fejem. Felnyújtottam a karomat és a magasba emeltem, hogy ki tudjam nyújtóztatni a gerincemet. - Ha már így felébredtünk, nem jössz el velem vásárolni? Mármint csak kajákat, nyugi, semmi ruha. - Hittem a közhiedelemnek, hogy a férfiak nem szeretnek a nőjükkel ruhát vásárolni, hiszen sokat kell várni. Nem voltam az a hatalmas vásárolós típus, de azért én is tudtam ruhákat próbálni.
Látszólag nem is foglalkoztam Marckal.  

Látszólag nem tudta ki hivja, még én is láttam hogy csak egy telefonszámot. Mikor felvette egy férfihang szólt bele akit Marcnak nevezet.
Leültem mellé az ágyra és a lábára tettem a kezem hogy érezze hogy ott vagyok. Éreztem rajta hogy feszült. 
Valaki olyan hivta akiről nem akart hallani ebben biztos voltam
Próbáltam kitalálni mit tátogott de csak összeráncolt szemöldökéból találtam ki hogy az első barátja volt.
Ráncba szaladt a szemöldököm és nagyon próbáltam lekűzdeni a késztetést hogy kitépjem a kezéből a telefont és rácsapjam a vonalat arra a szemétládára.
- Mit akar? - sziszegtem félhangosan, ujjaim ökölbe szorultak, lábán pihenő kezem pedig szorosabban markolta meg a combját.

Talán soha nem voltam nővel még olyan gyengéd mint akkor Éloisesal. Lassú volt, finom érintések és csókok sorozata, jó sokáig elhúztuk a dolgot.
Utána összebújva feküdtünk, két karomat köré fonva, csukott szemmel, halványan mosolyogva egyik kezemmel a hajával játszottam.
Szemhéjamat belülről pirosra festette az ablakon besütő nap, én pedig valahol az ébrenlét és az álom közt lebegtem.
Hirtelen valami furcsa zajt hallottam és rögtön elzavarta az álmom.
Mi a fene ez? Telefon?
- Szerintem téged keresnek - motyogtam a rajtam pihenő Éloisenak - Nekem más a csengőhangom.
Nyomtam egy puszit a fejére majd óvatosan odébb raktam, felkeltem és behoztam neki a mobilját.

Visszamentem az ágyba és beledőltem. Nem sokkal később Éloise is csatlakozott hozzám aki kivételesen engem karolt át. Ahogy meleg teste hozzám simult hirtelen egész máshoz támadt kedvem mint az alvás.
- Hm lehet nem is vagyok olyan álmos - Meg szerinteeem megérdemelnék valami jutalmat az előbbiért... Csak úgy mellékesen...
Rosszfiús mosolyt vetettem rá majd egy fordulással magam alá gyűrtem megint és csiklandozni kezdtem. Ha már mi se alszunk más se tegye.
Mikor kicsit lenyugodtunk, közel hajoltam hozzá és csókolózni kezdtünk. Már nem is voltam álmos. 
Kezem ide oda lakandozott a pizsamája alatt, ami már nem sokáig volt rajta.

- És miért részeg? - Muszáj volt hozzátennem még Kay kérdéseihez az enyémet is, mert egyikre sem tudtam a válasz. 
- Földszint, egyes lakás - néztem szánakozóan az emberre. Belegondoltam, hogy vajon hány lakásba mehetett már így be. Szegény lakók, nem lehet mindenkinek egy Kay-e otthon. 
Kay könnyedén vállára kapta a palit és el is tűnt. 
- Szerintem ügyes voltál Buck - simogattam meg a kutya fejét, majd elkezdtem főzni egy kávét. Már a felét lehörpintettem, mikor Kay visszatért. Neki még kétségkívül kellett egy kis alvás, mert nagyon morcos volt. Utánamentem a hálóba, a bögrémet útközben leraktam. Befeküdtem az ágyba, de ezúttal én karoltam át őt és finoman simogatni kezdtem arcát. - Aludj csak - nyomtam egy érzelmes csókot a szájára. Közben szegény házmester feleségére gondoltam, nem lehet könnyű dolga egy ilyen embert istápolni.   

Mikor a pasi végleg kidőlt, bele a karomba, önkéntelenül hátraléptem hagyva hogy a földön koppanjon. Annyira nem sajnáltam.
- Miért járkál be csak igy hozzád a házmester? - vontam fel fél szemöldököm - És miért lopkodja a kukoricakonzervedet?
Ekkor már Buck is elő mert kúszni a kanapé mögül de én csak egy megvető pillantással jutalmaztam.
- Veled még számolok haver - morogtam neki, majd visszafordultam a részeg pasihoz - Oké, mi legyen ezzel?
Ha Éloise megmondta a lakása számát, vállamra dobtam az időközben öntudatlanná vált pasit és lecipeltem a lakásához majd bekopogtam.
Egy középkorú hölgy nyitott ajtót, pongyolában - Ha jól sejtem ő lehetett Mrs. Brown.
- Szép jó reggelt - köszönöttem negédes mosollyal. Érdekesen festhettem pizsmanadrágban, félmeztelenül, az öntudatlan férjével a vállamon.
- Ezt a konyhában találtuk, szerintem önhöz tartozik - mondtam majd letettem a küszöbre az ittas férfit - Legközelebb jobban vigyázzon rá nehogy elkóboroljon.
Bosszúsan, el sem köszönve trappoltam vissza a lakásba, majd becsaptam magam után az ajtót.
- Reggel az lesz az első dolgom hogy felszerelek neked egy új zárat - morogtam Éloisenak és elindultam vissza a hálóba aludni még egy kicsit.

Össze-vissza tördeltem ujjaimat, annyira izgultam. Még a lélegzetemet is visszafojtottam, hogy mindent halljak. Beszédet hallottam, de nem értettem pontosan. Kay hangjára viszont meglepődtem. Ez valami átverés? Ki keresne ilyenkor engem? 
Azt kívántam, hogy bárcsak lenne egy másik serpenyőm is az ágy alatt, hogy el tudtam vinni magammal. Felkeltem és gyorsan, de halkan a hangok irányába sétáltam. Telefonomat a kezemben tartottam. 
Mikor megláttam, hogy Kay kit nyom a falhoz, nem tudtam, hogy sírjak-e, vagy nevessek. - Ah. - Megcsóváltam a fejem és erősen összeráncoltam a homlokomat, s közben halántékomat dörzsöltem. - Engedd el, kérlek. Ő csak a házmesterünk, és... részeg - forgattam meg a szemem. - Jöjjön, Mr Brown, menjen haza - intettem, de erre ő csak elővette a zsebéből az előbb eltulajdonított kukoricakonzervemet. Aztán ránézett, valamit motyogott hozzá és kapkodva visszarakta zsebére, majd másik helyről elővett egy kis, üveges felest, amit a boltokban lehet kapni fillérekért. - Ezt neked hoztam - nyújtotta át nekem, én pedig kicsit undorodva húzódtam el, de nem akartam megbántani. - Segítesz valahogy kitenni? - Tanácstalanul Kayre néztem. Mr Brown megadta magát és Kay karjaiba dőlt. Ahogy láttam, a szeme legalább még nyitva volt. 

Kilestem az ajtón.
Egy alak matatott a hűtőnél. Intettem Éloisenak hogy maradjon nyugton, majd lehajoltam és kiosontam a szobából. 
Buck, hűséges ebem a kanapé mögé bújva morgott az ismeretlenre. Bátor...
Teljesen nesztelenül osontam az alak háta mögé, aki nagyon elmerült a hűtőszekrényben. Lélegzetemet is visszafojtva egyenesedtem fel majd hirtelen megragadtam a vékony férfit és a földre tepertem.
Nyekkent egyet engem pedig megcsapott a tömény alkoholszag. Mi a fasz?
- Mi? Várj? Ki vagy te? - motyogta az alak, láthatóan halál részegen - Éloisehoz jöttem várj már engedjé el tesó.
Kicsit elbizonytalanodtam majd felállitottam az alakot és alkarommal a torkánál fogva a legközelebbi falhoz nyomtam.
- Éloise kedvesem, azt hiszem hozzád jöttek - szóltam hátra a vállam felett, de nem vettem le a szemem a részeg fickóról.

Szerencsére Buck morgására Kay felébredt rendesen. - Lehet, hogy most paranoiásnak fogsz nézni, de... - lehajotam és kihúztam az ágy alól egy serpenyőt. Biztos, ami biztos. Átnyújtottam neki. 
- Óvatosan - tátogtam neki vissza és kezdett leesni, hogyha van kint valaki, akkor Kay akár az életét is konckáztathatja. Egyszerre érzékenyültem el és kezdtem el aggódni. Államig felhúztam a takarót és onnan néztem, hogy mit csinál Kay. 
Az ajtó túloldaláról fémes csörömpölést hallottam és próbáltam nem elhányni magam a nagy izgalomban. Ajkamat rágcsálva kuporogtam az ágyon. Az éjjeliszekrényen heverő telefonomat magamhoz vettem. El nem tudtam képzeni, hogy mi lehet a probléma. 

- Én is szeretlek - súgtam vissza neki mielőtt elaludt.
Arra ébredtem hogy halkan szólongat.
- Mi történt? - kérdeztem félálomban majd mikor meghallottam Buck morgását én is teljesen felébredtem. Sosem hallottam még igy morogni pedig
Éloisera néztem, majd körbefutattam a tekintetem a szobán. Jó itt nincs senki.
- Fogalmam sincs miért morog - súgtam - Van valami amit fegyvernek tudok használni?
Ha bólintott elvettem azt amit adott, ha nemet intett, felvettem az éjjeliszerényről a lámpát. Gyorsan hangtalanul kihúztam, a kábelt a karomra tekertem és nesztelenül felkeltem az ágyból.
- Te maradj itt - tátogtam neki némán, majd teljesen hangtalan léptekkel a behajtott ajtóhoz osontam. 
Egyre erősebben hallottam Buck morgását.
Vettem egy nagy levegőt összeszedve fejben minden akciófilmből szerzett harcművészeti tudásomat és kilestem az ajtó és a fal közti résen.

- Fogjuk rá - suttogtam és lezártnak tekintettem a témát. Nem érdemelte meg, hogy róla beszéljünk. - Tudom, hogy te nem ütnél meg soha. Soha. - Lehunytam a szemem. 
- Jó - suttogtam, majd következő gondolatára is reagáltam: - Aludjunk. - Kicsit még fészkelődtem Kay karjai között. Olyan álmos voltam, hogy két perc alatt el tudtam aludni. - Szeretlek - motyogtam félálomban. 
Pár órával később, mikor még mindig éjszaka, vagy talán hajnal volt, arra keltem, hogy Buck morog a nappaliban. Füleltem, de csak őt hallottam, ám ez nem töltött el bizakodással. Felültem az ágyban majd lenéztem Kayre. Ha nem ébredt fel a mozgolódásomra, akkor finoman megsimítottam az arcát, majd ha az sem volt elég, nagyon halkan szólongatni is kezdtem. Ha felébredt, suttogva megkérdeztem: - Miért morog így Buck? - Még mindig lehetett hallani a hangot, ami egyáltalán nem hasonlított a szuszogására.