Kezem ami már elég tiltott helyen járt hirtelen megtorpant. Éloise kimondta ami némán ott lebegett a fejünk felett már jó ideje. Az a 17 év ami köztünk volt elég soknak számitott.
- Inkább nekem kéne megkérdeznem hogy mi vonz egy ilyen vén oroszlánban mint én - sóhajtottam - Nagyon sok kritikát fogsz kapni, ha együtt maradunk, ugye tudod?
Ezzel ki is mondtam hogy többet akarok tőle mint ez az egy éjszakát. 
- Engem az zavar hogy nem vagyok elég fiatal hozzád. Nem akarom hogy ne legyek elég jó neked. Mégiscsak 42 éves vagyok Éloise.
Szemébe néztem, kicsit félve a válaszától.

Erre a sztorijára elkezdtem kuncogni.
- Ne aggódj, nekem van mosogatógépem, itt nem kell mosogatnod. Nem is hagynám - húztam mosolyogva majd kicsit közelebb vontam magamhoz.
- Mikor gyerek voltak folyton kijárkáltunk a barátaimmal apám kutatási területeire, tudod ő régészkutató volt - kezdtem most én a mesélést - Egyszer elástunk pár csirke csontot ott ahol dolgoztak, de jó mélyre, tényleg egész nap ástunk, ne tudd meg apa milyen izgatott volt mikor mesélte. Persze hamar lebuktunk és utána egy hónapig szobafogságban voltam én is meg a többiek is.
Utólag visszagondolva csak vigyorogtam az egészen hogy milyen buták voltunk. 
Kezemmel tovább bogarásztam a lány bőrén jobbra balra, talán kicsit intimebb helyekre is tévedt a kezem, de ha nem bánta én gond nélkül folytattam.

Mosolyogva hallgattam a meséjét a hőlégballonokról és elképzeltem Éloiset kislányként, hatalmas göndör fürtökkel, ahogy elkerekedett szemmel bámulja a sok szines hőlégballont.
- Van egy barátom aki hőlégballonokkal foglalkozik, itt él nem messze Liverpoolban - mondtam kezemet a vállára csúsztatva hogy azt simogassam tovább - Ha szeretnéd felhivom és valamelyik hétvégén elmegyünk hozzá.
Reméltem örülni fog az ajánlatnak.
- Mesélj még - kértem. Minden figyelmemet felé forditottam és miközben beszélt az arcát fürkésztem. Minden vonását az eszembe véstem újra és újra elámulva hogy mennyire gyönyörű ez a lány.

- Próbáljunk - mondtam, majd egy puszit nyomtam a hasára és felálltam. Megvártam hogy átöltözzön ha akar aztán ágyba bújtunk.
Egymással szemben feküdtünk, karom a feje alatt, másik kezem a derekán és ujjaimmal finoman cirógattam puha bőrét.
Lélekben felkészültem a holnapi nagy veszekedésre Marthával, nem mintha bármi köze lenne hozzá hogy kivel, mikor mit csinálok. Agyam egyre inkább Lilianen járt, de el kellett terelnem a gondolataimat. 
Éloisera néztem, és megpusziltam a homlokát.
- Mesélj nekem valamit - kértem - Tereld el a gondolataimat egy kicsit.

Az előttem remegő lányra néztem és lassan megcsóváltam a fejem
- Miért kéne elmenned? - kérdeztem szeliden, elprenyúltam és megfogtam a kezét.
Lassan odahúztam magamhoz, majd átöleltem a derekát és a hasának támasztottam a fejem.
Szükségem volt rá, és arra hogy most itt maradjon velem.A tudat hogy ezek után egyedül kéne eltöltenem az éjszakát borzalommal töltött el.
- Ne hagyj itt - hangom szinte könyörgő volt. Semmi mást nem akartam minthogy itt maradjon.

Lemondóan sohajtottam mikor felállt, majd fáradtan bólintottam. Éreztem hogy itt fog hagyni.
- Persze, a fürdőszoba szekrényben találsz tiszta törölközőt.
Ha Éloise elment zuhanyozni, én megdörgöltem az orrnyergemet és összeráncolt homlokkal néztem Buckra.
- Te sem tudod hogy lehetne ezt helyrerakni mi haver? - de a kutya csak álmosan pislogott vissza rám. Megsimogattam a fejét majd nehéz léptekkel visszamentem a hálóba. Lecsuktam a laptop tetejét, majd leültem az ágyra pont a fürdővel szemben várva arra hogy Éloise kijöjjön.

Hallottam, ahogy Kay dúdol nekem egy lassú dalt, de éreztem, hogy nem igazán van jelen. Eltökéltem kimásztam öléből és hátre is léptem két lépést. - Elmehetek zuhanyozni? - kérdeztem szomorúan. Teljesen elvesztettem az időérzékemet, fogalmam sem volt, hogy mennyi lehetett az idő, annyit sejtettem, hogy már hajnalodhat. Holnap pedig iskola, előtte pedig jó lenne aludni valamennyit. Bár ennek nem sok esélyét láttam. Most akkor hajnalok hajnalán kellene hazamennem? Félve, zaklatott arccal vártam a választ, meg azt is, hogy esetlek kapjak egy törölközőt, bár jelen esetben megoldottam volna nélküle is. Remegő kézzel elvettem a poharat, amit az előbb az asztalra raktam, majd ittam belőle egy kortyot, de nem esett jól. Nem raktam le, mert így legalább lefoglalhattam kezem. Hogy lehetek ekkora bolond...

A legszörnyűbb dolog a világon mikor egy személy aki fontosneked az orrod előtt sir valamiért. Lehet hogy Éloise nem volt régóta az életem része de máris fontos helyet foglalt el a szivemben
- Shh - ringattam a lányt lassan -nincsen semmi baj, nem a te hibád. 
Az álla alá nyúltam és magam felé forditottam könnyes arcát. Gyengéden letörölgettem a könnyeit, majd hosszú csókot nyomtam a homlokára.
Némán ringattam tovább, várva hogy megnyugodjon, aztán halkan dúdolni kezdtem neki édesanyám altatódalát amit kiskoromban minden este elénekelt nekem.
Eközben a gondolataim teljesen máshol jártak, jó pár ezer kilométerre, a kislányomnál. Mi lesz ha az az önző nőszemély mostantól tényleg nem  hagyja hogy beszéljek vele? Több mint két éve külön éltünk, mit akart még tőlem? A kétségbeesés kezdett elhatalmasodni rajtam.

Buck egész jó társaságak tűnt. Azt hiszem ő sem a nagy alvások híve, legalábbis nem éjszaka. Először nem vettem észre, hogy Kay a nappaliba jött, csak akkor, mikor már leült mellém. Elhúzódtam Bucktól és ránéztem. Arcomról csak úgy sugárzott a bűntudat. 
- Ne - suttogtam elfojtott hangon, mikor ölébe vont, ám tetteim nem ezt üzenték; szorosan átkaroltam a nyakát és vállára hajtottam fejem. Mikor felhozta Liliant témának, nem bírtam tovább és elkezdtem pityeregni. Szóval akkor Kay is úgy gondolta, hogy én vagyok a hibás. Egész elviselhető lennék, ha nem lennének ekkora hangulatingadozásaim. - Olyan hülye vagyok... - Egyik kezemmel elengedtem és eltakartam az arcom. Kay gynegédsége most egyszerre esett jól és zaklatott fel. Legszívesebben elaludtam volna, hogy ne érzékeljem a külvilágot, de pontosan tudtam, hogy ilyen állapotban biztos, hogy nem tudnék álomba szenderülni. - Ne haragudj... 

Miután a skype ablak eltűnt, kezembe temettem az arcom csak azt hallottam hogy kimegy a konyhába.
Én idióta, minek vettem fel. Ha most emiatt nem beszélhetek Liliannel én... én.. fogalmam sincs mit csinálok.
Felemeltem a fejem, Éloiset keresve, de nem volt a szobában. Felálltam és kinéztem a nappaliba. Ott meg is találtam a lányt, a kanapén üldögélve, Buck társaságában.
- Hé - szóltam hozzá szeliden.
Nem tudom hallott-e, de odasétáltam hozzá és leültem mellé.
- Naa - simitottam végig szomorú arcán aztán megfogtam és az ölembe vontam. Magamhoz öleltem és lassan ringatni kezdtem.
- Nincs semmi baj - susogtam neki - Megoldódik ez is. Martha nem tarthatja távol tőlem Liliant. Lilian sem és én sem hagynám. Különben sincs már semmi közünk egymáshoz.
Összevissza beszéltem, remélve hogy megnyugtatom kicsit.

Azt hiszem, Lilian megkedvelt. - Köszönöm - mosolyodtam el őszintén, mikor megdicsérte a hajamat. - A tied is nagyon szép! - Zavartan elmosolyodtam, amikor kijelentette, hogy jó lenne, ha én lennék az apukája barátnője. A kisgyerekek milyen könnyedén látják a világot! 
Azonban egy másik, kevésbé pozitív alak is megjelent a képnyerőn. Kölcsönösen lefagytunk, amikor megláttuk egymást. Egy pislantás múlva már csak a skype főoldala volt látható én pedig összeomolva egyenesedtem ki. - Azt hiszem... hogy iszom egy pohár vizet. - Gyorsan hátrafordultam és kimentem a konyhába. Ezt jól megcsináltam! Ha Kay most miattam nem beszélhet majd Liliannel, akkor még le is vetem magam egy hídról. Ravenhillben vannak hidak? Annyira hibásnak éreztem magam, és ehhez még hozzájött az is, hogy az alkohol most kezdett kiürülni a szervezetemből. Nem is emlékszem, hogyan töltöttem magamnak vizet, már csak a kanapén ülve eszméltem fel, ahogyan Buck hátát átölelve próbáltam nem elsírni magam. Nem akartam visszamenni és megnézni, hogy Kay mit csinál . Biztos voltam benne, hogy most mérges rám. Végtére a lányáról van szó. Hirtelen nem éreztem jogosnak, hogy Kay pólóját viseljem, de meztelen sem akartam lenni, így magamon hagytam. 

Éloise esetlenül állt mellettem, nekem meg átfutott a fejemen hogy lehet nem most kellett volna bemutatni őket egymásnak. Aztán Lilian megint magyarázni kezdett.
- Szia Éloise! - lelkesen integetett a lánynak amit nem tudtam nem megmosolyogni - Nahát hogy neked milyen szép hajad van! Pont olyan vagy mint az egyik babám csak szebb! Te apu barátnője vagy? Szeretném ha az lennél, az én apukámnak nagyon szép barátnő kell ám!
Elkerekedett szemmel bámultam a gyerekre aztán Éloisera néztem és vártam a reakcióját.
Már épp meg akartam szólalni bár fogalmam sincs mit mondtam volna mikor a háttérben megjelent Martha. Magas csontos nő volt, jégkirálynő tipus. Egyből lefagyott a mosoly az arcomról. 
- Lilian! Gyere húzd fel a cipőd mindjárt indulunk.
- Jól van! Szia apu! Szia Éloise! - puszitdobott felénk és eltűnt Martha mögött.
- Mindenképp fel akart hivni mielőtt elindulunk, de nem a.. - Martha ekkor pillantotta meg mellettem Éloiset- Ó... Őgy fest rosszkor hivott. Szervusz Kayoda.
Majd bontotta a vonalat.

Testem megfeszült, torkomat sorozatos nyögések hagyták el ahogy Éloise kényeztetni kezdett. 
Hirtelen megállt, aztán énis meghallottam a zajt amiről beszélt. 
A laptopom és a skypom mindig be volt kapcsolva hogy Lilian bérmikor elérjen. A skype simerős csengőhangja betöltöttea szobát.
Bármikor máskor kiugrottam volna a bőrömből amiért beszélhetek a lányommal, de most ebben a helyzetben szivesen vártam volna még.
- Lilian az - néztem Éloisera, majd vissza a gépre.
Nagyon reméltem hogy nem bántom meg, de kimásztam alóla, felvettem a boxerem és leültem a laptop elé.
Benyomtam a hivásfogadás gombot és máris ott vigyorgott az én kis drágám a képernyőn.
- Szia Apu! - visitotta örömmel - Milyen sokáig nem vetted fel! Képzeld korábban vége lett a sulinak és fel tudtalak hivni mielőtt elmegyünk nagyiékhoz.
Nyelve ezerrel pörgött én pedig csak mosolyogtam rajta.
- Szia kicsikém - mondtam mikor végre levegőt vett.
- Jé apu, ki az a néni ott nálad? - kérdezte hirtelen mire észrevettem hogy automatikusan videohivást nyomtam be, Élois aki az ágyon ült tökéletesen látszódott a vállam felett.
- Ööö.. Ő a barátom, kicsim, gyere Éloise hadd mutassalak be - mosolyogtam a lányra és kinyújtottam felé a kezem.