Ismét éreztem hogy kezdek dühös lenni Éloise első barátjára.
- Megütött? - szűrtem a fogam között, majd behunytam a szemem és lenyugtattam magam - Sosem bocsátanám meg magamnak ha valaha is megütnélek.
Ismét megcsókoltam a púpját. Ki tudnám tekerni annak a szemétládának a nyakát.
Odabújt hozzám én pedig köré fontam a karjaim és lassan ringatni kezdtem.
- Ne ijesszük meg többet igy egymást jó? - suttogtam a fülébe, majd megcsókoltam a feje búbját - Hosszú volt ez a nap, aludnunk kéne lassan nem?
Ha egyetértett velem, bólintottam és addig ringattam mig azt nem hallottam hogy megváltozik a légzése jelezve hogy elaludt. Némán bámultam a sötétbe, hallgattam kint Buck horkolását, és mellettem Éloise szuszogását, majd nagyon nagyon llassan engem is elnyomott az álom.

Kay befeküdt mellém, de hozzám sem ért. Pedig úgy vágytam közelségére. Felé fordítottam a fejem és a hajamba túrtam. - A legelső barátom eléggé agresszív volt és emiatt ösztönösen megijedtem egy pillanatra, de tudom, hogy te sosem bántanál. Te gyengéd vagy velem, alapvetően. - Egyébként, ha az első barátomról kérdeztek, eddig még sosem mondtam senkinek, hogy agresszív. Mindig csak kerteltem, hogy heves természetű. 
Felé nyújtottam a kezem, amin a kis elszíneződés volt. - Nem fáj, csak ha nyomogatom. - Milyen jó, hogy egy ember nem nyomogatja csak úgy a saját csuklóját. Ezért sem tulajdonítottam nagy jelentősséget neki. Mintha csak beütöttem volna valahová. 
- Én is sajnálom... azért kissé ijesztő lehet, amikor ilyen gyorsan fordulok ki magamból. - Ajkamba haraptam és nem bírtam ki, odacsúsztam Kay mellé és vállára hajtottam fejem, kezemmel pedig átkaroltam mellkasát. Nekem is évek kellettek, hogy feldolgozzam ezeket a hangulatingadozásokat, amik szerencsére nem a legerősebbek. 

A második pohár viz után mentem vissza a szobába, Éloise már az ágyban feküdt. Némán bújtam be mellé. Nem nyúltam felé, nem akartam benne még nagyobb kárt tenni, pedig semmire nem vágytam jobban minthogy hozzám bújjon.
- Tudom - mondtam halkan - Nem akartalak. Csak kijött belőlem az állat. Nem akartam hogy ilyennek láss.
Szomorú tekintetem ismét az övébe fúrtam.
- Mutasd a csuklód - kértem, majd ha nem akarta akkor nyomatékosabban kértem újra.
Kezembe fogtam és gyengéden megsimitottam rajta a lila púpot, majd a számhoz emeltem és megcsókoltam a sérülést amit okoztam.
- Annyira sajnálom - suttogtam.
Mást nem tudtam mondani, egyre csak azt hajtogattam neki hogy menniyre sajnálom. Akár addig is hajtogattam volna mig be nem rekedek vagy el nem megy a hangom.

Visszafojtott lélegzettel vártam, hogy mit lép. Pontosabban, hogy merre. Az ajtó felé, vagy marad az ágyon. Élesen kifújtam a levegőt, mikor megfordult. Nyakába kapaszkodtam és elolvadtam karjai között. 
- Nem akarom, hogy elmenj - bújtam nyakához. - Nem fogsz fájdalmat okozni, most sem okoztál - nyeltem nagyot és kissé remegő kézzel beletúrtam a hajába, hogy jobban magamhoz húzhassam. Eddig fájt, hogy milyen messze van tőlem és most életelixírként szívtam magamba a közelségét. 
- Nem az én hibám - ismételtem meg, hogy lássa, megértettem a dolgot. Bár jobban magyaráznám azzal, hogy megnyugodtam. 
Óvatosan nyújtottam felé ajkamat és kissé felsóhajtottam, mielőtt ajkaink összeérhettek volna. 
- Rendben - húzódtam el tőle és fürkészve bámultam utána, ahogy kiment az ajtón. 
Legyőztem a kényszert, hogy kicseréljem az ágyneműhuzatot, helyette a fürdőszobába mentem. Megmostam az arcomat hideg vízzel, majd ujjaimmal átfésültem hajamat. Hogy még jobban lehiggadjak, csuklómra is engedtem egy kis vizet, ekkor vettem észre, a kis lilás púpot. Mikor megnyomtam, kissé fájt, de nem volt vészes. 
Pont, mikor visszabújtam az ágyba,és betakartam magam az én oldalamon, visszatért Kay. Megvártam, hogy közelebb jöjjön. 
- Az előbb... - kezdtem, de közben megköszörültem a torkomat. - Kicsit megijedtem, de nem történt semmi baj - tértem egyből a lényegre. Muszáj volt megbeszélnünk.

Mikor elkapta a karom megtorpantam és lehunytam a szemem. Az összes izmom megfeszült. Miután elengedett még álltam pár másodpercig némán.
Lassan megfordultam és a karomba zártam. 
- Nem akarok elmenni - suttogtam a hajába - De nem akarok neked megint fájdalmat okozni.
Szemébe néztem, tekintetem mostmár csak végrelenül szomorú volt, semmi düh nem volt benne.
- Szeretlek. Nem akarom hogy hibáztasd magad, mert nem a te hibád, jó?
Lassan felé hajoltam és hosszú gyengéd csókot nyomtam az ajkára. Miután elhúzódtam halványan rámosolyogtam, és elengedtem.
- Mindjárt jövök, csak iszok  egy pohár vizet - mondtam majd felálltam az ágyról és kimentem a szobából.
Kint töltöttem magamnak egy kis vizet és az egyik ablakon kibámulva húztam még egy kicsit az időt mielőtt visszamentem. Nagyon haragudtam magamra.

Mikor Kay leszállt rólam, zavartan lehúztam felgyűrődött pólómat. Felültem, mikor rámparancsolt, hogy maradjak. Miközben ő az általam összetört pohár szilánkjait sepergette, én ellenőriztem a tenyeremet, hogy a pici szilánkok nem okoztak-e nekem sérülést, de csak pár karcot láttam semmi komoly sérülést. Közben elgondolkodtam azon, amit mondott. Milyen jó lenne, ha mindannyian itt élhetnénk. 
Kay visszatért, leült az ágy szélére, én pedig a párnákon gubbasztva néztem őt. Nem ért hozzám és érezhető volt a feszültség. Úgy éreztem, mintha mázsás súly nyomná a mellkasomat. Végtelenszer rosszabb volt, mint amikor Kay nyomott a matracba. 
- Már nem hiszem azt - mondtam gyorsan, de halkan. Elkerekedett szemmel hallgattam. Mikor felkelt az ágyról, gyorsan utánaugrottam, és két kezemmel átkaroltam izmos karját, hogy elsőre ne tudjon lerázni. 
- Ne! - Nagyon erősen lehunytam a szemeimet  és vállának támasztottam a homlokom. - Nem bántottál - suttogtam és olyan erősen szorítottam karját, ahogy csak tudtam. - Ne menj haza! Kérlek... - Elengedtem és hátraléptem egy lépést. Legyen az ő döntése, hogy hazamegy-e. - Veled jól tudok aludni.. - ajkamba haraptam és szinte üres tekintettel néztem az arcát, mert egy pillanatra megfordult bennem, hogy mi lesz, ha hazamegy. 

Mikor felsziszent kicsit magamhoz tértem dühömből és elengedtem. Leszálltam róla, felkeltem az ágyról.
- Maradj itt, mindjárt visszajövök - parancsoltam rá, majd kimentem a konyhába egy seprűért és összesepertem a szilánkokat, kivittem őket, majd visszamentem a hálóba.
Leültem Éloise mellé az ágyra. Nem értem hozzá, nem akartam megint fájdalmat okozni neki. Most hogy a dühöm elszállt ráébredtem mekkora hülye voltam. Iszonyatos bűntudatom volt.
- Nem akarom hogy mégegyszer azt hidd hogy a te hibád volt - mondtam neki halkan - Megoldottam ezt a helyzetet, és nem hibáztathatod magad érte tovább. Sajnálom hogy bántottalak. Nem akartam. Talán jobb ha most hazamegyek.
Lassan felkeltem az ágyról, és elkezdtem felöltözni.

Mondhatnám, hogy igyekeztem nem beleállítani a saját tenyerembe a szilánkokat, de igazából nem is figyeltem rá. 
Kay egy másodperc alatt mellettem termett és az ágyra rántott, azt hiszem, most értettem meg a lábam sem éri a földet szólás lényegét. Szemem először nem fókuszált rendesen, csak homályosan láttam arcát, de szemeiben nyers érzelmek tükröződtek, amilyet még sosem láttam, még a legvadabb aktusunk közben sem és ezeket nem tudtam hová tenni. 
Meglepettségemben vissza sem csókoltam, csak vállába kapaszkodtam, azzal a kezemmel, amelyiket éppen nem fogta. 
Zihálni kezdtem, ahogyan teljes testével leszorított az ágyra, és egy pillanatig rémület futott át a tekintetemen, de zavartság vette át a helyét, amint Lilian nevét meghallottam. Próbáltam feldolgozni az információkat, ám esélyem sem volt, mert Kay ajkamra tapasztotta ajkait. Tehetetlenül nyitottam ki a számat és hagytam, hogy csináljon velem azt, amit akar. Két pillanat múlva megpróbáltam kissé feljebb csúszni, hogy lehetőség szerint ne érezzem úgy, hogy menten eltörik a gerincem, ha ez a művelet nem sikerült, felszisszentem. 

Ahogy elkezdte szedegetni a pohár darabjait a földről, elöntött a méreg. Nem iránta, vagy az orrvérzése iránt. Szimplán dühös voltam a helyzetre.
Megragadtam a csuklóját és keményen az ágyra rántottam. Pár másodpercig a szemébe néztem majd még mindig a csuklóját szoritva megragadtam a fejét és magamhoz rántottam. Ajkam szorosan tapadt az övére, hiába vergődött szabadulásért ha vergődött egyáltalán, olyan kicsi volt és gyenge hozzám képest hogy simán visszatartottam. Az ágyra döntöttem és leszoritottam a testemmel.
Elhúztam a fejem az övétől és villogó tekintettel morogtam rá:
- Ha még egyszer meghallom ezt hogy a te hibád esküszöm szétszedlek - enyhe szexuális töltet persze volt a mondatomban de ez most elenyészett - Lilian küldött utánad. Kedvel téged, alig várja hogy találkozzatok. Amint alkalom lesz rá idehozom magamhoz és itt fogunk élni négyen. Oké?
Válaszát sem megvárva újra csókolni kezdtem, talán ennyire agressziv még sosem voltam vele.

Mosolyogva hallgattam ahogy beszélgetnek majd Lilian hirtelen megemlitette Marthát és szinte éreztem hogy megfagy a levegő. 
Éloise megmerevedett mellettem majd fél perc sem telt el eltűnt a hálószobában.
Aggódva néztem utána, amit valószinűleg Lilian is észrevett.
- Apu - mondta halkan - menj beszélj vele.
A kislányomra néztem aki rám mosolygott.
- Alig várom hogy gyertek nyáron. Nagyon szeretnék találkozni vele! - lelkesen bólogatott -  Viszont most menned kell apu!
Szigoruan összevonta kis szemöldökét én pedig elképedve néztem rá.
- Jól van kicsim, holnap beszélünk - simogattam meg a képernyőn keresztül az arcát.
- Szia apu - integetett nekem majd kinyomta a hivást.
Én rögtön felpattantam és Éloise után siettem, akit nem találtam a hálóban, hanma wcn üldögélve, meglehetősen sápadtan leltem rá.
Letérdeltem elé és elhúztam a kezét a orra elől.
- Megint vérzik az orrod - csóváltam meg lassan a fejem - Gyere mossuk meg az arcod.
Gyengéden felhúztam és hideg vizzel leöblögettem az arcát és mikor úgy láttam hogy már nem vérzik az orra, a hálóba kisértem és lefektettem az ágyra.
- Hozok neked inni - mondtam és sarkon fordultam, de nemsokára egy pohár vizzel tértem vissza. Leültem Éloise mellé és simogattam a fejét mig meg nem itta az egész pohárral.

- Nem, én nem, csak... - teljesen összekuszálódtak a fejemben a gondolatok, csak az jutott eszembe, hogy mi történt az első alkalommal, amikor "találkoztam" Liliannel, és nem akartam, hogy ez megismétlődjön. De nem volt nagyon más választásom, egy pillanat alatt a kanapén ültem és egy másodpercem volt összeszedni magam, mielőtt Kay fogadhatta volna a videóhívást. Lilian gyorsan szemrevételezte a terepet én pedig csak szorongattam Kay kezét, de elmosolyodtam, mikor a kislány hadarva mesélni kezdett nekünk a napjáról. 
Mikor Kay azt mondta, hogy nagyon szépen fuvolázom, egy pillanatra elnéztem a laptop felett, és eltűnődtem, hogy nem is hallott még játszani, de gyorsan visszatértem Lilian lelkesedéséhez. 
- Természetesen - mosolyogtam a laptop kicsi kamerájába, de sajnos még mindig nem éreztem magam száz százalékosan nyugodtnak. 
Kicsit feloldódtam, mikor Lilian mindenfélét elkezdett nekem mesélni a babáitól elkezdve a fuvolázáson át mindent. Amikor tudtam, válaszoltam neki, ám sokszor megszorongattam Kay kezét. 
Aztán egyszer csak Lilian megemlítette az anyját, mire nekem eszembe jutott a nem is olyan régi beszélgetésünk. És el is kezdtem érezni, ahogyan vérezni kezd az orrom. Mielőtt még Kay észrevehette volna, a lehető legtermészetesebben elengedtem a kezét. 
- Figyelj Lilian, most kettesben hagylak apuval, de remélem, majd valamikor még beszélünk! Sok sikert az olvasáshoz - tettem még hozzá, hiszen említette, hogy egy pónis mesekönyvet kezdett el olvasni. - Szia! - Integettem szélesen mosolyogva, majd felpattantam a kanapéról és végigsimítva Kay vállán a háló felé vettem az irányt, hogy onnan át tudjak menni a fürdőbe. - Beszélgessetek nyugodtan - suttogtam az ajtóból visszafordulva, de kézfejemmel már eltakartam orrom. A lehető leghiggadtabban próbáltam viselkedni, halkan csuktam be magam mögött az ajtót. A fürdőbe érve az első törölközőt, ami a kezembe akadt az orromhoz nyomtam és leültem a lehajtott fedelű WCre. 

Láttam a szemén hogy mélyen megbántódott ami nekem is nagyon rosszul esett. A világért sem akartam pont őt bántani. De inkább ez minthogy hazudjak neki.
Még egyszer tudatositani szerettem volna benne hogy valósziűleg ő életem szerelme és egyik kis nőcske sem hasonlitható hozzá mikor felbúgott a skype.
Összeráncolt szemöldökkel néztem Éloisera mikor ki akart menni.
- Dehogyis - megfogtam a derekát és leemeltem a pultról - Ülj oda velem.
KÉzenfogtam és a kanapéra húztam, a laptopom ugyanis ott feküdt előtte.
Megnyitottam a videóhivást és kicsilányom már ott is vigyorgott a kamerában.
- Szia apu! Szia Éloise! - integetett nekünk vadul, én pedig megszoritottam a még mindig kezemben tartott Éloise kezét - Fúúú apu képzeld mi volt ma a suliban.
Köszönni se tudtam neki annyira pörgött a nyelve én pedig mosolyogva hallgattam. Hirtelen kijelentette hogy ő meg akar tanulni fuvolázni mert az egyik barátnője is most kezdett el én pedig kaptam a lélegzetvételnyi szünetén és közbeszóltam.
- Képzeld kicsim, Éloise nagyon szépen fuvolázik, és tanárnéni, majd ha találkoztok biztosan megtanit, ugye Éloise?
A lány felé fordultam, őt is be akartam vonni a beszélgetésbe, és láttam hogy Liliannek is tetszik az ötlet, rögtön elkezdett mesélni Éloisenak minden féléről.

Szóval pár futó kaland. Magam sem vettem észre, hogy kissé szaggatottan vettem a levegőt. Akaratlanul elképzeltem, hogy hogyan nézhettek ki a nőcskék, vajon hasonlítottak-e rám, vagy talán szebbek voltak? 
Akartam reagálni a válaszára, de teljesen elfelejtettem. A kanapén heverő Buckot néztem, vagyis csak szemem meredt oda, de nem igazán fogtam fel, hogy mit látok. Csak akkor emeltem fel a tekintetem, amikor megfogta a kezem. Halványan elmosolyodtam. 
- Csak tudni szerettem volna - suttogtam és lehunyt szemmel hajtottam arcomat tenyerébe, majd nagyot nyeltem. Ekkor a csendet megszakította a skype ismerős búgása. Azonnal észbekaptam, meg is ráztam a fejem. - Öhm, kimenjek - mutattam a hálószoba ajtajára, - vagy... ? - Ajkamba haraptam, mert tudtam, hogy Kay minél gyorsabban fel akarja venni, én meg csak lábatlankodom. Hirtelen nagy felfordulás lett a fejemben, mintha a gondolatok nem fértek volna el és kezem elkezdett remegni. Aggódó-kérdőn néztem Kayre. 

- Nő vagy, az a dolgom hogy elkényeztesselek - mosolyogtam - egy kis mosogatás nem a világvége. Sőt igy még férfiasabbnak tűnök.
Egy pillanatra megfeszitettem az izmaim hogy értse miről beszélek.
Kérdése után egy pillanatra elhallgattam. Nem tudom honnan jött hirtelen ez a kérdés, és tudtam hogy meg fog bántódni ha megmondom neki az igazat. Dehát meg kellett. Nem hazudhattam neki.
- Öö.. Volt pár futó kalandom - szememet nem emeltem rá, és kicsit túl sokáig súroltam a kezemben tartott bögrét - Egyik sem volt több egy éjszakánál.
El akartam neki magyarázni hogy az után hogy 8 évig éltem együtt valakivel, akivel az utolsó 5 év olyan volt mintha egy vadidegennel élnék, a szex olyan volt köztünk mintha két kő lennénk, semmi láns, semmi szenvedély akkor kellettek a kalandok. De nem akartam megbántani.
Megtöröltem a kezem és megfogtam az övét.
- Figyelj - néztem a szemébe - lényegtelen hány nővel voltam eddig, hány futó kalandom volt, hány futó kapcsolatom. Egyiket se szerettem úgy mint téged. Még Marthát se. Az életemre esküszöm. Mióta megismertelek fejre állt nekem a világ, csak te jársz a fejemben. Érted?
Megsimogattam az arcát remélve hogy megérti amit mondok.

Hálásan csóváltam meg a fejem, mikor elkezdett mosogatni helyettem. - Elkényeztetsz - karoltam át hátulról, lapockái közé fúrva a fejem. De hogy ne hátráltassam, felültem a mosogató mellé a pultra, vigyázva, hogy ne verjem be se a fejem, se a hátam a konyhaszekrénybe. 
Elgondolkodva lógáztam a lábamat. 
- Martha után volt valaki, akivel voltál? - Nem igazán tudom, hogy miért érdekelt ez. Csak tudni akartam és kész. Már egy ideje piszkálta a fantáziámat, de nem nagyon, pont annyira, hogy egyszer-egyszer előtörjön. És most beszéd formájában is előjött. Valamiért kínosan kezdtem érezni magam a válasz miatt. - Persze nem muszáj elmondanod, csak ha nem gáz - kezdtem el játszani egyik hajtincsemmel, ami pont vállam elé lógott. Igazából ez valamiféle íratlan szabály, hogy nem turkálunk más multjában, de ha nem turkálnék, akkor Liliant sem ismerhetném. 

- Hú de dögös vagy - kacsintottam rá mikor kijött a kis fekete fehér szerelésében.
Visszacsókoltam és kihúztam neki a széket hogy le tudjon ülni.
- Örülök hogy izlik - mosolyogtam szerényen, majd mikor megkérdezte hogy nem vagyok e éhes csak megráztam a fejem - Nekem elég volt a sushi.
Tudnám ebbe a kis testbe hogy fér ennyi kaja - gondoltam magamban és még mindig mosolyogva megráztam a fejem.
Mikor befejezte és berakta a mosogatóba a koszos edényeket megálltam mögötte, csaptam egy aprót formás fenekére majd kát tányér után odébb toltam hogy a baradékot én mosogatom el.
- Persze kérdezz csak - válaszoltam könnyedén. Nem voltam az a fajta ember aki titkokat tartott, neki meg főleg elmondtam mindent. Bár a hangsúlya kicsit megijesztett.

- Máris főnökasszony - vigyorogtam rá majd meztelenül beszambáztam a hálóba az alsógatyámért. Felvettem még magamra a magammal hozott melegitőt, de a pólóhoz már nem volt kedvem igy félmeztelen maradtam.
- Szerintem már nincsen - méláztam el, majd beugrott hogy az utolsó szemet Bucknak adtam mert egyikünk sem birta már megenni - De ha megengedi a kisasszony és elmondja mi hol van összedobok egy kis vacsorát amig lezuhanyozik.
Megragadtam a kezét és csókot nyomtam a kézfejére.
Ha elment zuhanyozni én gyorsan kerestem egy serpenyőt és megnéztem mit találok a hűtójében és gyorsan összedobtam neki egy omlettet amig lezuhanyozott.
Oda is raktam az asztalra szóval mikor kijött már ott gőzölgött csak arra várva hogy megegye.

- Csak az igazat - vigyorogtam, és hagytam, hogy Kay közelebb húzzon magához. Kellemesen vizes volt a teste, pont annyira, hogy kirázzon tőle a hideg. Hangosan felnevettem, mikor lecsúszott róla a törölköző. - Öltözz fel, mert a végén még megfázol. - És mint tudjuk, a férfináthánál nincs rosszabb, de ezt nem akartam közölni vele. - Itt sokkal hűvösebb van, mint nálad - ráncoltam össze ösztönösen a homlokomat. 
- Szerinteeeed... először lezuhizzak és utána egyek valamit, vagy fordítva? - Akkorát sóhajtottam, mintha csak a világ legnagyobb problémájáról lenne szó. Miközben beszéltem, a hajgumit kihúztam hajamból, hogy göndör fürtjeim szabadon lóghassanak. Szerettem őket így, de valljuk be, vanak olyan esetek, amikben hasznos, ha össze van kötve a hajam. - Maradt még valamennyi a sushiból?