Éreztem hogy közelebb csúszik hozzám én pedig addig addig fészkelődtem mig a vállam az övéhez nem ért. Ez egy kicsit megnyugtatóbb volt. Kidugtam a fejem búbját a takaró alól.
Kezembe nyomta a poharat én pedig ittam pár kortyot aztán visszaadtam neki a poharat és visszabugyoláltam magam a takaróba.
Közelsége megnyugtatott és tudtuk folytatni a filmet. A csattanóra a végén nem számitottam, látványosan kiakadtam. A stáblista alatt tátott szájjal bámultam a képernyőt, majd tátogva Jamesre néztem majd gesztikulálni kezdtem a tv felé.
- Miiii? Ez nem lehet? Ezt hogy?? Mi az hogy csak felbérelte? - hápogtam felháborodottan majd, hirtelen James felé fordultam és megragadtam a karját - Mondd hogy van második rész!
Lángoló szemeimet az övéibe fúrtam, és ha berakta a második részt felvettem az előbbi poziciómat, csak sokkal közelebb Jameshez, és a takaró széle mögül leselkedve néztem a második részt.
Egész addig birtam mig a 10. percben a csávó szétvágta a szemét én pedig újra a takaró alatt kötöttem ki. Mi a faszért akarom én ennyire nézni ezt a filmet?

Szórakozottan néztem a filmet, amit szinte már ezerszer láttam. Azért nem mondom, hogy nem csuktam be egyszer sem a szemem, de próbáltam férfias maradni és nem látványosan eltakarni a szemem. Bár ahogy láttam, Efie nem velem volt elfoglalva, hanem azzal, hogy ne sikítson a félelemtől. Ez egy darabig ment is, aztán egy kifejezetten durva résznél bejelentette, hogy neki elég volt a film. Kényleten voltam felnevetni. 
- Nyugi, mindjárt vége a legrosszabb résznek. - Közelebb huppantam hozzá, leállítottam a filmet és a kezébe nyomtam a vizet. Mielőtt elengedhettem volna a poharat, azért megbizonyosodtam, hogy rendesen fogja, mielőtt magáraborítja. Megvártam, hogy igyon, aztán leraktam a poharat ismét. - Na, indítom - böktem meg könyökömmel a mellettem ülő takarógombóc oldalát és a lejátszás gombra nyomtam. 
A filmben nem volt több húzós rész, így ha minden igaz, akkor nyugodtan tudtuk befejezni. 

- Ó igen a takaró köztudottan megvéd mindentől - nevettem majd mikor hozzámvágta a takarót nevetve felsikoltottam - Hé! Háborúzni akaarsz? Párnacsatában verhetetlen vagyok.
Ha megadta magát elégedett mosollyal az arcomon dőltem hátra és alaposan beburkoltam magam a pokrócba. James illata van - állapitottam meg mosolyogva.
Megragadtam a chipset de kb csak a film első 3 percében ettem.
Utána jó messzire raktam magamtól. Nincs az az isten hogy én még egy falat kaját a számba vegyek ez alatt a film alatt.
Elkerekedett szemmel figyeltem a történéseket egész a szememig a takaró alá bújva. Egy ijesztőbb résznél pedig sikkantva dugtam az egész fejem a takaró alá.
- Én igy fejezem be a filmet - mondtam hangosan, majdhogynem felhúzott lábaim közé dugva a fejem - Félek!
 

- Fűrész? Okés, de lehet behányok rajta - nevettem el magam. Amikor először láttam, tényleg hánytam, de csak azért mert közben részeg is voltam egy kicsit. Miért minden történet behányással kezdődik? Vagy végződik... 
Elpakoltam a filmeket, vissza a helyükre, majd besötétítettem a nappaliban. - Várj, még nincs meg az igazi hangulat. - Hoztam egy-egy zacskó csipszet, meg a poharainkat a vízzel, ezen kívül két pokrócot is. - Takarózz be, úgy nem fogsz annyira félni - nevettem el magam, miközben szabályosan megdobtam a lányt a takaróval. Next level párnacsatázás - takarócsatázás. Lehuppantam a kanapéra és a távirányítóval elindítottam a filmet. 

Elkerekedett szemmel néztem ahogy átveti magát a kanapén és elkezdi a lábam elé rámolni a dobozokat. Letérdeltem majd elkezdtem átnézni őket. Vagyis kezdtem volna ha nem tol másodpercenként új dobozt a kezembe.
- Na nyugi, hadd nézzem meg őket - nevettem fel, majd mikor kicsit lenyugodott megnéztem milyen filmjei vannak.
A nagyrészüket ismertem, Gavin nagy horror rajongó volt, sok mindent néztem meg vele. Aztán kezembe akadt a Fűrész amit már nagyon régóta meg akartam nézni. 
- Ezt még nem láttam - emeltem fel a dobozt szégyenkezve - Ehhez lenne kedved? 
Jamesre néztem majd ha beleegyezett a dologba segitettem visszapakolni neki a DVDket a kisszekrénybe majd leültem a kanapéra. Érdekes módon a gatya már nem volt ott. 
- Sötétitsünk be! - inditványoztam hirtelen - Akkor már rettegjünk rendesen!
Ha belement, és még valami rágcsát is hozott besütétitettünk majd elhelyezkedtünk, én kicsit feszengve ugyan, és elkezdtük nézni a filmet.

Laza mozdulattal a Hobbitot is visszatettem a helyére, miközben Efie olvasással kapcsolatos gondolatait hallgattam. 
- Óóó! - Szinte könnybe lábadt a szemem a horrorfilmek hallatára és le sem esett, hogy mit mondott a lány. - Muszáj megnéznünk egyet! - A kanapéról már-már majdnem tigrisbukfencben ugrottam a TV felé, ahol kinyitottam a kisszekrényt és egy rakat DVD-t pakolta Efie lábai elé. - Válassz - mosolyodtam el büszkén a gyűjteményemre pillázva. Aztán visszaültem, figyelve, hogy egy jól irányított mozdulattal a kanapé mögé rejtsem az ottfelejtett alsónadrágot. - Van mindenféle. - Elkezdtem adogatni egyesével a dobozokat meg sem várva, hogy megnézze őket. Már rég néztem bármit is, mert őszintén szólva nem igazán szerettem én sem egyedül nézni félelmetes filmeket. 

- Ki kell birnod velem még pár órát - vigyorodtam el kicsit őszintébben mint az előbb majd követtem őt a nappaliba.
Igazi legénylakás volt az övé, rögtön kiszúrtam egy alsógatyát a kanapén. Vajon ő dobta oda? Vagy... valaki más? Elámulva néztem a nagy könyvespolcot. Otthon nekünk is nagy könyvespolcaink voltak, a szobámban is állt egy telepakolva könyvekkel. Főleg Stephen Kinggel és James Cookkal. Sajnos a koliba csak kevés könyvet hoztam magammal de a kedvenceim mint két King novelláskötet vagy a Kóma ott figyeltek az ágyam mellett.
- Szeretek. A horror meg a thriller a kedvencem, esetleg néhány krimi. A lényeg az hogy minnél libabőrözősebb legyen - mondtam vigyorogva - Bár a horrorfilmeket nem szeretem. Legalábbis nem úgy hogy egyedül nézem. Akkor nincs kihez hozzábújni ha félek.
Cinkos pillantást vettem Jamesre, persze csak félreérthetően ahogy ő is csinálja mostanában. Ha ő játszik akkor én is.
 

- Jaa tényleg, Dan hívta a mentőt. - Én nem emlékeztem pontosan, csak Dan elmondásából tudtam összerakni az estét. Ilyen még részegen sem volt velem, hogy ennyire ne emlékezzek a dolgokra. Kicsit azért ijesztő. 
- Szörnyű áldozat - zuttyantam vissza a helyemre. Azért reméltem, hogy nem erőltetem rá Efie-re a maradást, ha nagyon akart volna menni, nem tartom vissza. 
- Üljünk át a kanapéra - gondoltam meg magam. - Szeretsz olvasni? - A kanapé mögötti könyvespolcról lekaptam egy könyvet, ami pont a Trónok harca volt. Kevés ember nézi ki belőlem, de ha van időm, akkor szívesen töltöm el az időmet ilyenekkel. Szórakozottan visszaraktam a könyvet és egyel lentebbi polcról a Hobbitot vettem le. Csupa fantasy. Élvezettel belelapoztam a könyvbe. Szerettem, amikor peregnek a lapok az ujjaim között. 

Elképzeltem Dan arcét mikor egy féltégle repül be az ablakán lent meg a részeg haverjai állnak. Én is James-szel együtt nevettem.
- De dinkák vagytok - csóváltam a fejem.
Mikor azt mondta azt hittem tovább maradok megörültem, ezek szerint azt akarja hogy maradjak. Egész addig volt felderülve az arcom mig meg nem emlitette a mentőt.
- Akkor rossz embert tartasz itt - motyogtam szemlesütve - Akkor sem tudtam mentőt hivni.
Kirázott a hideg ahogy arra az estére gondoltam. Ahogy James orrából ömlött a vér, ahogy a kezét szorongattam a mentőben, ahogy a váróban ülve hallgattam ahogy káromkodik meg kiabál a fájdalomtól.
Összefontam a karom magam körül és próbáltam kizárni azokat az emlékeket a fejemből, nem igazán ment. Elforditottam az arcom Jamestől, remélve hogy nem veszi észre.
- Hát akkor jobb ha itt maradok - mondtam kis szünet után, visszaforditva az arcom nagy mosolyt erőltetve rá.

-Persze, köszönöm - mondtam a az ásványvizre.
Mikor szabadkozni kezdett a kupi miatt megráztam a fejem.
- Ez nem kupi - vigyorogtam - Látnád a tesóim szobáját. Na ott tényleg kupi van.
Kirázott a hideg belegondolva mi volt ott. Mikor Gavin szobájába lépve a hónapnyi mosogatnivalót hordtunk ki, vagy mikor Pete-nél egy halott egeret találtunk a szennyes alatt.
Inkább nem akartam megosztani vele ezeket a sztorikat.
Felhajtottam a vizet, majd nagyot sóhajtottam. 
Jamesre sanditottam miközben benyelte az összes gyógyszerét. Gondolom épp a háta közepére kiván, mert pihenni szeretne.
- Most hogy hazaértél egybe én hagylak pihenni - álltam fel kicsit szomorkásan.
Reméltem hogy megállit, de ha nem tette elindultam az előszobába felvenni a cipőm.
 

Követtem Jamest felfelé a lépcsőn egészen a lakásáig. Kicsit megilletődve léptem a lakásába, és hozzá hasonlóan ledobtam a bakancsom. Reméltem hogy nem szúrja ki cicás zoknim. Oda lett volna az imidzsem.
- Egy pohár valaminek örülnék - mondtam mikor megkérdezte kérek e inni. Nem tudtam milye van itthon.
Ha a konyhába indult követtem közben szemrevételezve a lakását. Furcsán éreztem magam, főleg hogy tudtam hogy a volt barátnőjével lakott itt.
Mikor a konyhába értünk leültem az egyik székre, és vártam hogy kiszolgáljon. Közben halkan nézelődtem.
- Köszönöm - vettem el a kezéből a poharat és belekortyoltam - Tetszik a lakásod.
Rámosolyogtam, bár még zavarban voltam az étteremben történt dolgok miatt. Féltékeny volt vagy minek kellett magához rángatnia?
Kezdtem egyre kevésbé érteni a srácot.

Az úton bevett Aspirin életmentő volt, mert már nem fájt annyira a fejem. Természetesen nem Efie-re hagyatkoztam, hogy az általam elhadart útvonalat követve érjünk haza. Valószínűleg akkor már a város szélén lennénk full eltévedve, de annyira, hogy még én sem tudnám, hogy hol vagyunk, pedig egy pár éve már helyi lakos vagyok. 
- Meg is jöttünk - mutattam egy kisebb házra, amiben a lakásom volt. Fölfelé menet intettem a mindig részeges portásnak, vagy házmesternek, nem is tudom mi volt ő, lehet, hogy csak egy lakó, aki felsőbb szintre emelte saját magát és most nagyon elhiszi magáról, hogy ő is a főnök. Szegény felesége meg alig bírja kordában tartani, ha egyszer-egyszer a férje több időt tölt a kocsmában, mint kellett volna. 
- Megyek előre. - Kinyitottam a kulccsal az ajtót és a kis előszobaszerűségbe érve levettem a cipőm. - Érezd magad otthon. Kérsz valamit inni? - Vízre gondoltam, vagy max üdítőre, bár nem tudtam, hogy mi van itthon. 

- Fél hat múlt egy picivel - simítottam meg a haját. Nem árultam el neki, hogy nem igazán aludtam, nem akartam, hogy ideges legyen. Csendben kávézgattam és nem hagytam abba a simogatását. 
Legszívesebben azt feleltem volna, hogy ne hagyjon itt, de az önzőség lett volna. - Menj csak nyugodtan. Fáradtan kísértem ki az ajtóhoz, remélve, hogy ő kialudta magát. - Majd akkor hívj - csókoltam meg, majd visszakászálódtam az ágyba, de bármennyire is fáradt voltam, nem tudtam aludni, így főztem még egy kávét, majd laptopommal együtt letelepedtem a kanapéra, hogy a reggel hátralévő részét elüssem, majd elkezdtem készülődni, hogy az iskolába mehessek. 

/lezárt kör/ 

Egy pillanatra megijedtem mikor az üres takarót tapintottam magam mellett aztán hallottam hogy csupasz talpa csattog a padlón és megnyugodtam. 
- Hogyhogy már fenn vagy? - mormogtam álmosan és ha leült mellém az öléba fúrtam a fejem - Mennyi az idő?
Ha megmondta jeleztem hogy megértettem majd csukott szemmel élveztem még egy kicsit a helyzetet. Mikor úgy számoltam hat óra lehet feltápászkodtam.
- Haza kéne ugranom suli előtt. Buck miatt, meg átöltözni - mondtam fáradtan és nagyot nyújtózkodtam - Nem baj ha itt hagylak? 
Ha azt modnta menjek csak felkeltem és gyorsan felöltöztem.
- Ebédelünk együtt? Találtam egy jó kis éttermet a belvárosban.
Ha bólintott nyomtam egy hosszú csókot ajkaira és újonnan kapott kucslaimmal elhagytam a lakást. 
Hazavezettem ahol Buck kitörő örömmel fogadott, majd úgy döntöttem megmutatom a diákoknak milyen baró kocsim van és egy gyors átöltözés után berobogtam kocsival a suliparkolóba.

//Kay el//

- Az angyal túl türelmetlen volt és nem hagyta, hogy elmond - mosolyodtam el, bár ezt Kay inkább csak érezhette, mint láthatta. - Gratulálok a dalhoz - csókoltam meg az arcát, ahol értem, bár nem voltam benne biztos, hogy ez a halántéka, vagy az álla volt-e. 
Mikor kérte, szó nélkül tovább dúdoltam, újra és újra kezdem. Hallottam, ahogyan Kay légzése lelassul és egyenletessé válik így jelezve, hogy elaludt. Én nem hagytam abba a dúdolást, nem tudtam aludni amúgy sem. Így meg úgy gondoltam, hogy garantálhatom neki a szép álmokat. Fél hatot mutatott az óra, mikor óvatosan kicsusszantam Kay karjaiból és a mosdó felé vettem az irányt. Utána pedig a konyhába mentem, de nyitva hagytam az ajtót, hogyha Kay felébred, tudja, hogy hol vagyok. A lehető leghalkabban főztem egy kávét, majd a bögrémmel együtt visszatértem Kayhez. 
- Semmi gond, itt vagyok - suttogtam, ha láttam rajta, hogy felriadt és nem tudja, hogy mi a helyzet. 

Halkan felnevettem. A dal amit a megismerkedésünkkor játszottam.
- Mondtam már hogy ezt én irtam? - kuncogtam - Tudom hogy akartam csak akkor kaptam az első csókot az angyalomtól.
Felemeltem az állát és nyomtam egy gyengéd csókot a szájára.
- Egy kenyai mese megzenésitése igazából - magyaráztam - Ez volt az egyik első saját nótám.
Elrévedtem arra az időre gondoltam mikor 18 évesen, ifjonti ábrándok közt megirtam ezt a dalt. 
Mennyi zenésszel ismerkedhettem meg általa. És egy igazi angyallal is.
- Dúdold még - kértem halkan és behunytam a szemem.
Semmi másra nem figyeltem csak a hangjára és nem sokkal kásőbb elnyomott az álom.

- Nem okoznál nekem csalódást ezzel soha - ingattam meg a fejem és kicsit fájt, hogy ezt gondolja. Igaz, fontos szerepet játszott nálam a szex, de nem annyira, hogy emiatt akármelyikünk is kellemetlenül érezze magát.
- Persze, hogy itt maradok - suttogtam és megfordultam a karjaiban, hogy átkarolhassak. 
- Gyere - kezénél fogva az ágyhoz vezettem és bebújtunk. Még az sem érdekelt, hogy köntös van rajtam, rajta meg az ing. Szorosan hozzábújtam és és haját keztem simogatni. Én még egyáltalán nem voltam álmos, de tiszteletben tartottam, hogy Kay kicsit kimerült és pihenni szeretne. Megtiszteltetés volt, hogy nem ment haza és nálam maradt, velem töltve az éjszakát. 
- Emlékszel a dalra, amiben a fiú találkozott egy angyallal? Ezerszer meghallgattam, amióta eljátszottad nekem. - Halkan és lágyan dúdolni kezdtem. 

- Jaj kincsem dehogyis mondok én ilyeneket - léptem mögé mig kezet mosott. Átkaroltam vékony kis testét és belecsókoltam a nyakába.
- Csak nem akartam neked csalódást okozni - mondtam majd mikor elmondta hogy most a hó épp azon szakaszában vagyunk mikor amúgy se tudnánk kicsit zavarba jöttem - Ó.. Akkor mindegy is.
- Buck rendben lesz, mielőtt eljöttem otthonról levittem egy nagy sétára - simitottam meg a vállait - Reggel hazaugrom még de most maradj itt velem jó?
Megcsókoltam a vállát a kezem mellett.
- Pihenjünk le jó? - kérdeztem majd ha egyetértett az ágyhoz sétáltunk és belebújtunk. Szorosan magamhoz vontam és a hajába szuszogtam.
- Mondasz nekem estimesét? - kérdeztem halkan és egy pillanatra úgy éreztem magam mint egy kisgyerek.