Közelebb mentem Kayhez és lehunyt szemmel hagytam, hogy átkaroljon. Szorosan én is megöleltem és mellkasába fúrtam az arcom. Annyira sajnáltam, hogy ilyeneket kell átélnie. Amikor megszólalt, nem engedtem el, de kicsit távolabb húzodtam, hogy láthassam arcát. 
- Ezt úgy mondod, mintha én egy szexéhes ringyó lennék. - Nyers szavaimat megenyhítette bizonytalan hangom. Talán tényleg így gondol rám amiatt, mert az első találkozásunk alkalmával lefeküdtem vele. Nem hagytam neki, hogy válaszoljon, mert nem akartam, hogy még ezen is görcsölnie kelljen. - Most amúgy sem alkalmas... tudod, megjött - közöltem vele kissé félve. Nem akartam, hogy esetleg emiatt megundorodjon tőlem vagy akármi, de már tisztában kellett lennie az ilyen dolgokkal, hiszen élt már együtt nővel. Kihúztam magam a karjai közül és magam sem tudom miért, megmostam a kezem a csapnál. - Buckkal minden rendben lesz? Ha gondolod, elvezetek hozzád, én még nem vagyok álmos. - Visszafordultam Kayhez és megsimítottam arcát. 

Megmostam az arcom és összeráncolt tekintettel néztem a tükörbe. Túl öreg vagyok én már ehhez. Nagyot sóhajtottam majd megláttam Éloise árnyékát az ajtóban. Lassan megfordultam és fáradtan rámosolyogtam.
- Persze, csak... Kicsit kimeritőek ezek a beszélgetések - nyögtem - Nem mindig, néha kijön rajta. Érzékeny kislány. És sok mindenen ment már keresztül. Hasonlit rád.
Magamhoz öleltem és magamba szivtam az illatát.
- Nem bánnád ha ma este kihagynánk az erotikázást és csak aludnánk? Hulla vagyok.
Nem volt még olyan közös esténk amiből kimaradt volna a szex de most se fizikailag se szellemileg nem éreztem magam késznek rá.

Az érzelmes elbúcsúzás közben éreztem, hogy Kay megfeszül mellettem. Ajkamba haraptam, majd próbáltam én is egy mosollyal elköszönni. 
Miután elsötétült a kép, átvettem a laptopot és hagytam, hogy Kay szó nélkül kimenjen. Kikapcsoltam a gépet és átvittem a konyhapultra, majd elmostam a pudingostálakat. Ha Kay nem tért vissza még mindig, akkor a fürdőbe mentem, persze csak akkor, ha az ajtó nyitva volt, nehogy megzavarjak valamit. 
- Minden oké? - Az ajtófélfának dőltem és halvány mosolyt öltöttem arcomra, de fülemben még mindig visszhangoztak Kay szavai: "Te is hiányzol neked prücsök." Ahogy ismét eszembe jutott, felsóhajtottam. - Mindig ennyire... érzelmes? - Alig bírtam visszafojtani a könnyeimet, ez a nagy érzékenység nem jött jól. 

Büszkén néztem Éloisera mikor ő is fesztelenül mesélni kezdett Liliannek aki láthatóan élvezte a történetet. Nevetésével megtelt a szoba.
Még beszélgettünk pár percig.
- Ó, anyu azt mondja hogy mennem kell ebédelni - mondta Lilian szomorúan -  De gondolom ti is álmosak vagytok ott nagyon késő van nem? 
Elkerekedett szemmel várta a válaszunk amire csak bólintottam.
- Úgy szeretnék elmenni hozzád apu. Nagyon hiányzol már.
Úgy éreztem a sirás kerülget erre a mondatára, de mosolyt erőltettem az arcomra.
- Te is hiányzol nekem prücsök. De pár hónap és találkozunk rendben?
- Rendben apu, holnap beszélünk, szeretlek!
- Én is szeretlek, kicsim.
Letette és elsötétült a kép. Fáradtan végigdörgöltem az arcom, maj szó nélkül nyomtam egy csókot Éloise arcára és kisétáltam a mosdóba hogy kicsit megmossam az arcom.

A laptop után két plédet is hoztam. Miközben Kay a skype fiókjába jelentkezett be, én a hátára terítettem az egyik plédet, a másikkal pedig magamat burkoltam be, aztán visszaültem Kay mellé. - Ígérem, jól fogok viselkedni - mondtam inkább magamnak, mintsem Kaynek. 
Lilian szinte egyből felvette a hívást. Ahogy megjelent a képernyőn hatalmas vigyora, megszorítottam Kay kezét és én is mosolyogni kezdett. Hogyan is feltételezhette, hogy nem kedvelem a kislányát. Egyszerűen nem lehetett nem imádni. 
Mosolyogva hallgattam, amiket mesél és még fel is nevettem, mikor vicces részhez ért. Kicsit úgy éreztem magam, mintha tényleg egy család lennénk. Szerintem Lilian is elfogadott engem. 
- ... és akkor azt mondta, hogy ő is a sárgát választotta volna - fejeztem be egy vicesnek szánt történetet, minek végén Lilian hangosan nevetni kezdett. Büszkén néztem Kayre, majd kérdően felhúztam a szemöldököm. 

Néztem azt a bugyuta filmet amire először azt hittem valami paródia aztán rá kellett jönnöm hogy csak egy bűnrossz krimi. Hallottam hogy Áloise légzése megváltozik mellettem. Óvatosan átkaroltam és lassan simogatni kezdtem a haját. Szemem sarkából néztem alvó arcát, arcomra mosoly ült. Békés volt.
Nem sokkal később ébredt, bár akkor már valami más ment a tvben. Felajánlotta hogy felhivhatom innen Liliant amit hálásan fogadtam.
Behozta nekem a laptopját én pedig gyorsan megnyitottam a skypomat és fel is hivtam a kislányom.
Szerencsére már otthon volt, szinte rögtön felvette. 
- Szia Apu! Szia Éloise - vigyorgott ránk fogatlan mosolyával amit nem lehetett nem viszonozni - Jééé apu nem otthon vagy. Hol vagytok? Éloisenál játszotok?
Nem tudtam nevetés nélkül hagyni az utolsó megjegyzését és csak vigyorogva bólintottam. 
Megfogtam Éloise kezét hogy még véletlenül se szökhessen el és hallgattam ahogy Lilian mesél.

Mosolyát látva én is elmosolyodtam és puszit nyomtam az ajkaira.
- Tudom, kicsim, tudom - csóváltam meg a fejem lassan - ezért ilyen nehéz ez a helyzet. Akármennyire is.... Nem kedvelem Marthát, még vele sem tenném meg ezt ami most velem történik.
Felsóhajtottam majd megfogtam Éloiset a derekánál fogva és levettem a pultról.Nem akartam hogy az egész este ebben a gyászos hangulatban teljen.
- Gyere bújjunk össze kicsit a tv előtt és felejtsük el a kinti világot mit szólsz?
Ha beleegyezett, én is szedtem magamnak egy kevés pudingot majd az ő tálkáját is megfogva a kanapéhoz sétáltunk, bekapcsoltunk valami bugyuta műsort és 9sszebújva némán eszegetni kezdtük a pudingjainkat.
Békés volt és tökéletes.

Szétnyitottam a karjaim mikor megsimogatott, de a szemöldököm még mindig összeráncolódott.
- Tudom hogy furcsa - sóhajtottam végül és elengedtem az izmaim. Arcom is kisimult kissé.
- Nem bántottál - fogtam kezembe a kezét - tudom hogy furcsa elfogadnod ezt a részemet.
Kicsit elhúztam a számat aztán a vállának támasztottam a fejem.
- Néha olyan mint egy álom, tudod? Már hogy van egy lányom. Ott voltam vele élete első hat évében minden egyes nap, és most csak azon a rohadt kütyün keresztül látom. Iszonyatos érzés.
Felemeltem a fejem és a szemébe néztem.
- Bármit megadnék érte hogy itt legyen velem. Velünk. Csak mi négyen. Vennénk egy tengerparti házat és ott élnénk négyen. Talán később öten, hatan, heten...
Elharaptam a mondatot, nem akartam megijeszteni Éloiset .

- Ó igen, világ életemben Puszedli volt a példaképen - válaszoltam heccelődésére, remélve hogy jól azonositottam be a szőke kiscsajt.
Beledugtam az ujjam a pudingjába, loptam egy kicsit és lenyaltam az ujjamról.
- Lilian odavolt ére mikor kicsi volt - magyaráztam - és főzés közben eszembe jutott. Ne kérdezd honnan.
Elnevettem magam, aztán kicsit felvontam a szemöldököm a következő mondatára.
- Ez zavar téged? 
Kicsit bántott ez a megjegyzése. Azt hittem kedveli Liliant. Akaratlanul is ráncba szaladt a szemöldököm és összefontam magam előtt a karom.

- Puding? Bizd csak ide - csókot nyomtam az arcára mielőtt elsétált majd nekiálltam a pudingfőzésnek. Cukor, tej minden mi kell... Ja várj abban a mesében só volt. Lilian nézte mindig... Mi is a cime?
Összeráncolt szemöldökkel kavargattam a vaniliapudingot mikor Éloise visszatért. Jóillatú volt és puha.
- Mindjárt  kész vagyunk - feleltem előbbi kérdésére - Viszont valami nem hagy nyugodni.
Komoly tekintettel néztem Éloisera, majd hosszú hatásszünet után kiböktem.
- Melyik dinka gyerekmesében volt ez a szöveg hogy "cukor, só és minden mi jó"?
Ha bámult rám pár pillanatig döbbentem, elnevettem magam.
- Bocsi csak ez jár a fejemben vagy 5 perce - vigyorogtam majd levettem a tűzhelyről a kész pudingot és tálkába raktam neki.
- Gyere enni - invitáltam.

- Vacsora - kérdeztem kicsit elszontyolodva - Persze egyél csak, én szinház előtt ettem nem vagyok éhes.
Mikor azt modnta adni akar nekem valamit meglepődtem. Kinyitottam a tenyerem majd megnéztem hogy mit rakott bele. Egy kulcs, rajta félsziv alakú kulcstartóval.
- Nahát - képedtem el kissé - Biztos nekem akarod adni az egyik kulcsod?
Ha igent mondott boldogan elmosolyodtam majd magamhoz húztam és hosszam megcsókoltam.
- Köszönöm kicsim - mosolyogtam rá mikor elhúzódtam - Na gyere keritsünk neked vacsorát.
Összecsaptam a tenyerem és Éloise társaságában a konyhába sétáltam.
. Mit ennél? - kérdeztem, készen arra hogy akár főzök is neki.

- Ezért (is) vagyok - vigyorogtam ré két falat közben - És nem tudom hova megy az a sok kaja amit magadba tömsz. Túl pici vagy ahhoz hogy ennyit egyél.
Megráztam a fejem majd nagy nehezen beleegyeztem hogy ő mosogasson el.
- Nem nézünk valami filmet? - ültem le a tv elé, majd ha Éloise beleegyezett, eldőltem őt is magammal rántva és addig kapcsolgattunk mig megtaláltunk egy mindkettőnk számára elfogadható vigjátékot.
Körülbelül a sztori harmadánál csatlakoztunk be a történetbe, de úgy a felénél mindkettőnket elnyomott az álom.
Ha Éloise végre átaludta velem az éjszakát, fel sem keltünk onnan reggelig.

//Kör lezárva//

Szerencsére volt itthon ragtapasz. Egyébként a napokban jöttem rá, hogy nincs gumikesztyű, így tényleg szerencse volt, ha találok ilyen extra dolgokat. Feltartottam a kezem, mintha jelentkeznék és ha Kay furán nézett rám, akkor megmagyaráztam, hogy ez csak azért van, mert így nem folyik oda a vér olyan nagy nyomással és hamarabb eláll a vérzés. - Figyeltem eü-n a jogsinál - tettem még hozzá pimaszul. 
- Imádom, hogy bármit kezdtek el, azt te fejezed be helyettem - ültem le és magam elé húztam az egyik tányért. Nagyon jól kinéző szendvicseket dobott össze Kay, sőt első harapás után tudtam, hogy nagyon finomak is. - Kivéve talán az evés... szerintem a gyomrom helyett valami feneketlen katlanom van - nevettem fel, majd a tányérról megettem egy kis salátát, ami kiesett a kenyérszeletek közül, vagy a számból. 
Én viszonylag kis harapásokkal, így lassan fogyasztottam el a szendvicset, majd a mosogatóhoz vittem a tányéromat. - Ma én mosogatok - jelentettem ki szigorúan. Munkamegosztás, vagy mi. 

- Nincs mit szerelmem - nyújtóztam nagyot, majd mikor Éloise felém hajolt egy csókra cuppanós csókot nyomtam az ajkaira.
- Ó igen én is elfogadok egyet! - mondtam, immáron lemondva a lazacos spagettiről, ugyanis teljesen elment a kedvem a főzőcskézéstől, majd félig lekászálodtam a kanapéról hogy megkeressem messzire repült alsógatyám. A könyvespolc szélére akadva találtam meg.
- Persze, Buck mindent megeszik - kezdtem el felhúzni a messzire tévedt ruhadarabot, majd meghallottam Buck vidám csámcsogását.
Nem sokkal később egy szisszenést és egy csörömpölést hallottam ahogy Éloise elejtette a kést, mire két lépéssel átszeltem a köztünk levő távolságot.
- Ajj te lány - csóváltam meg a fejem majd nyomtam egy puszit a vérző ujjára - Ragaszd le, befejezem a szendvicseket.
Miközben ő ellátta a sebét én megkentem a maradék kenyereket és beleraktam a hozzávalókat, majd az asztalra pakoltam mindet hogy Buck kolduló tekintete mellett elfogyasszuk a vacsoránkat.

- Remélem, tetszett a jutalom - vigyorodtam Kayre kajánul, miközben visszaöltöztem. Ő, ha minden igaz, akkor még a kanapén feküdt, így szememet legeltethettem rajta. Igazából alig láttam valamit, mert nem volt rajtam a szemüvegem. - Öhm, hová is tettem a... - körbenézem és a kávézószatalon, ami mellesleg egy kissé el volt tolva a helyéről, megtaláltam a keresett tárgyat. Azonnal orromra is tettem, hogy ne legyek vaksi. A földre esett Victor Hugo kötetet is felvettem, sajnos becsukódott, de annyira nem bántam. 
- Köszi még egyszer a zárat. - Jól esett ez a törődés. Ez azért olyan dolog volt, amit nem várhat el az ember. 
Kezemmel a kanapé széleire támaszkodtam és Kay fölé tornyosulva megcsókoltam ajkát. - Csinálok egy szendvicset, te is kérsz? - A konyhába indultam, ami azért nem volt túl nagy menet, hiszen egy légtérben volt a konyha meg a nappali. 
- Buck kaphat egy szelet kenyeret? - Hangosabban beszéltem a kelleténél, hogy a kanapén is lehessen hallani. Nem bírtam ki, hogy a lábamnál ülő kutyusnak ne dobjak le valamit, olyan szépen nézett, de nem akartam Kay kérdezése nélkül etetni. Ki tudja, lehet allergiás rá. Na jó, azt azért nem hiszem, de biztos, ami biztos. Ha nem volt a válasz, akkor bocsánatot kértem Bucktól és folytattam a munkát, ha igen lett az ítélet, akkor plusz egy szelet kenyeret vágtam. Amikor letettem a kést, valamiért nem figyeltem és egyik ujjamat véletlenül megvágtam az éles késsel. Felszisszentem és megugrottam a meglepetéstől. Először még nem fájt, csak miután kihúztam az egyik fiókot, hogy ragtapaszt találjak, akkor éreztem.