Elkezdett magyarázkodni, és látszott rajta, hogy nem érti, min kaptam fel a vizet, annyira aranyosan csinálta, hogy nem bírtam megállni, elmosolyodtam a látványtól. Már épp hangot akartam ennek adni, amikor megcsörrent a telefonom.
Lelkesen ugrottam érte, felkaptam az asztalról aztán visszahuppantam a helyemre és már fel is csaptam, hogy egy szépen megformált "Hallo"-val reagáljak a hívásra. A lelkesedésem néhány másodperc alatt átalakult zavarrá, homlokom ráncolva mondtam egy "Oké"-t a vonal túlvégén lévő kellemetlen meglepetésnek és James felé nyújtottam a telefont.
- Téged keres. Honnan van meg neki a számom? - Nem tetszett ez a váratlan újdonság, Celeste csak ne tudja a számomat!
És egyébként is, ne hívogasson!
De nem morogtam tovább néhány kósza gondolatnál, inkább fülelni kezdtem, mivel egy mondat még elért hozzám, az se tetszett jobban, mint amit eddig hallottam tőle.
Miért zavarja, hogy megint velem találkozott a tesója? És nem, nincs jobb elfoglaltsága, nem heverte ki az izlésficamot, amiben szenved és egyébként is, nem akarom hallani a hangját kiszűrődni az én telefonomból!

- Hé! - most rajtam volt a sor a felháborodásra, de én nem tettem olyan gyorsan túl magam azon, amit mondott. Végérvényesen és teljesen kikúsztam alóla, eltávolodtam tőle és a kanapé végébe ültem le, továbbra is felé fordulva.
 - Ha olyan barátnőt szeretnél, akin nincs semmi más fogható, csak a csontja meg az izmocskái, akkor nagyon rosszul választottál! - fortyantam fel, számat egészen kicsire összehúztam és nagyon nem találtam viccesnek a megjegyzését. Nagyon nem vagyok egy "minta-alkat", van rajtam mit fogni, még ha nem is sok, de nekem ez így majdnem teljesen megfelel. Sosem akarok olyan csont és bőr lenni, mint... mint mondjuk Celeste.
Nem tudom, honnan jött ez a morcos hangulatom, mert aztán szép lassan belül elkezdtem feldolgozni a dolgokat, és semmi olyan kimondottan csúnyát nem mondott, amiért ennyire vérig sértve kellene lennem, de basszus, rosszul esett, na! A nők amúgy is érzékenyek az alakjukat érintő megjegyzésekre.

Nevettem, ahogy pózolt össze-vissza, ezzel is bizonyítva, mennyire izmos, ami egyébként nem volt teljesen hülyeség, de még véletlenül sem kötöttem volna ezt az orrára, még a végén növelném az amúgy is szépen kimagasló önbizalmát.
- Inkább kicsit olyan, mint Quasimodo, aki a gyógyulás útjára lépett. - Szívesen cukkoltam volna tovább is, de azzal meg a ló másik oldalára estem volna át, ezért inkább csendben maradtam és a lehető legártatlanabb képpel pislogtam rá, amit csak elő tudtam kaparni.
- És most mihez kezdjük Mr. Erő-izom? - Alsó ajkamra haparva néztem a szemébe, mintha a gondolataimat ezzel átadhatnám neki, hátha akkor leesne neki, hogy nem kell mindig leállítania magát, ha kicsit is forróbb lesz a hangulat. Mert ezt a visszautasítás dolgot, kezdem magamra venni, és előbb-utóbb nagyon csúnyán fogom érezni magam miatta.

Egy halk nyögés csúszott ki a számon, amikor elszakadt tőlem, aztán egy elégedetlen, apró morgás és lassan kinyitottam a szemem, hogy ránézzek.
Harapásra készen csattantak össze a fogaim, amikor elért az orromig érte kaptam, de úgysem akartam megharapni, szóval nem erőltettem a dolgot. Mosolyogni viszont nagyon is mosolyogtam és felpislogtam rá.
- Félre ne értsd, semmi bajom nincs veled, de a karod remegéséből ítélve heti két edzés simán beleférne. - Szavaimnak súlyt adva megpöcköltem a könyökhajlatát, finoman, nehogy rám zuhanjon, mert az minden csak nem romantikus gesztus.
- De ha nem, nem, nekem így is tökéletes vagy - ismét felemelkedtem egy újabb futó csókra. - És most engedélyezem, hogy felülj, mert ezen a kanapé nem alkalmas... aaz ilyen támaszkodásra. A támaszkodásra, igen. - Nagyot nyeltem és fejem elfordítva a tv-t kezdtem szuggerálni, mintha így nem látszana annyira, hogy vörösödöm.

Megint túlgondoltam az egészet, de James segített kikapcsolni a kombinálókámat egyetlen csókkal. Majdnem levegőt is elfelejtettem venni, ami az előzményekhez képest pont a másik véglet, de aztán szerencsésen megtaláltam az összhangot a légzés és a csókolózás között.
Belemosolyogtam a csók elejébe, miközben kezem felemelve végighúztam ujjaim az oldalán, majd karjánál álltam meg. A pillangóim azonnal szteppelni kezdtek, bizsergés terjed szét a hasamból kiindulva és eszembe sem jut... hm, tulajdonképpen semmi nem történik ott bent, tényleg mindent lekapcsolt, amivel töprengeni lehetne.

- Úgy beszélsz, mintha csak ilyen cuccaim lennének... és van benne valami, de azért hordok én mást is, tele van a szekrényem egészen más kaliberű cuccokkal. - Azért annyira tele nincs, de már tapasztalhatta a változatosságot, szóval egy szava sem lehet.
Nem is volt, helyette rátapintott a gyengepontomra, mire sikongatva igyekeztem arrébb ugrani, de nem engedte. Nevetve, sikítva dőltem el a kanapén, vergődtem, mint partra vetett aranyhal, és akkor sem hagyta abba.
- Nem... kapok... levegőt - lihegtem két nevetés és sikítás közt, hátha megkönyörül rajtam és abbahagyja. Elvégre csak nem akarhatja, hogy a nappalijában legyen vége rövidke életemnek.
Ha megkímélte, igyekeztem visszanyerni normális légzésem, miközben tébolyult módjára vigyorogtam fel rá. Aztán csak úgy, mert szerintem megtehetem, felemelkedtem és egy futó csókot nyomtam a szájára. Szemeim kihívóan csillogtak, mikor elhúzódtam tőle, alsó ajkamra harapva néztem fel rá, belül pedig majd szétvetett az izgalom, vajon vette-e az adást és ha igen, belemegy-e a játékba, vagy, mint már legalább kétszer, most is ügyesen kitáncol. Ha így tenne... csalódott lennék, de nem tenném szóvá. De nem erre akarok gondolni, hanem arra, mi van, ha mégsem...

Visszakucorodtam a helyemre a maradék időre és meg kellett állapítanom a vége tényleg jól sikerült, szép lezárás, de sok nyitott kapu, ahogyan azt kell. Tulajdonképpen még élveztem is a filmet, annak dacára, mennyire ritkán nézek én ilyesmiket.
Nagyot nyújtóztam, amikor James felkelt mellőlem.
- Ma is tanultam rólad valami újat rólad, bár jobban belegondolva, illennek hozzád az ilyen filmek. - Amikor az ember kényelmesen elhelyezkedik, jól bemelegíti a kis helyét, utána olyan nehéz elszakadni onnan, de nem maradhatok örökké a kanapén!
- És most mi a terv? - Álltam fel, és a plafon felé nyújtóztam. - Meg sem dícsérted a pulcsim, szerdán érkezett, te látod rajtam... öhm... másodiknak. Ha engem is beleszámolunk, akkor harmadiknak. Szóval, mit szólsz? Szerintem teljesen egyértelműen látszik, hogy koala akar lenni. - Fejemre húztam a csuklyát a teljes hatás kedvéért, amíg be nem ismerte, hogy igazam van, aztán megint ledobtam. Még a végén tönkre teszi az így is elfuserált frizurám.
- És tök jó puha is, nézd! - megálltam előtte és eltartottam magamtól nagyjából a hasamnál, hogy meg tudja simizni. Mert annyira jó puha!

- Jó-jó, ezért ne harapd le szegény tudatlan fejem! - Olyan hevesen védelmére kelt annak a kütyünek, mintha nem is tudom, milyen égbekiáltó szentségtörést követtem volna el. Hirtelen nem tudtam, elképedjek-e a dolgon vagy egyszerűen nevessem ki, amiért ilyen fontosnak tartja az apróságokat is, aztán inkább a harmadik lehetőséget választottam. Lemásztam a kanapéról és elmentem innivalóért.
- Megkérdezném, te is kérsz-e, de félek, nem tudnám elég pontosan kifejezni magam. - Jegyzem meg, még visszanézve az ajtóból, aztán egy mosoly kíséretében eltűntem a konyhában. Ha válaszolt valami olyat, hogy "ő is kér", akkor két pohárral, amúgy csak egyetlen egy társaságában tértem vissza. Leültem, szépen iszogattam és figyeltem a filmet. Nem sok mindenről maradtam le úgy látom. Vajon milyen hosszú egyébként? Nem unom, csak... A telefonomra pillantva megnéztem az időt és gyorsan kiszámoltam kb., amennyire tippjeim engedték, szerintem már nincs sok hátra belőle, tehát vagy most történik még valami nagy, vagy ez a levezetése már a dolognak.

- Várjunk, te hányszor láttad ezt a filmet? - Pillantottam fel rá kissé elhúzódva. Legalább háromszor és tized másodperc pontossággal szólalt meg a helyes szöveget együtt mondva a filmbéli szereplővel. Nekem is vannak kedvenc filmjeim, de ez akkor sem menne!
Még a végén kiderül, hogy James valami tini-fantasy fanatikus, csak eddig nem tudtam róla.
 - Félelmetes dolgokat tudok meg rólad mostanában - néztem rá elkerekedett, döbbent szemekkel, aztán elnevettem magam, visszabújtam és néztem tovább a filmet. Akaratlanul is azt kezdtem el figyelni, mikor szólal meg legközelebb, hátha találok valami összefüggést. Jó, igen, ez azt vonzotta magával, hogy nem figyeltem annyira a filmre, de a főbb mozzanatokat azért elkaptam belőle, szóval szerintem nem maradtam le semmiről.
- Egy ilyen nyaklánc nekem is jól jönne - jegyeztem meg félhangosan, amikor Hermione előszedte azt az időnyerőt vagy mit. Milyen jó lenne már! Mindig előkapnám ezt és nem maradnék le semmiről. Nagy hasznát tudnám venni a mindennapokban.

- Egyszer láttam, úgy  öt éve szerintem, vagy talán három? - Hangosan töprengtem, mert nem voltam biztos benne, tulajdonképpen mindkettő régen volt, szóval egykutya.
- Nem igazán emlékszem rá, szóval jöhet - Egyeztem bele hosszasabb gondolkodás nélkül. Majd úgyis eszembe jutnak közben a dolgok, vagy nem. Láttam minden részét, de ne fogott meg annyira, hogy jobban megragadjanak az apróbb dolgok is. Annyit tudok, hogy varázslók, különleges srác, orrtalan gonosz hapi, akit az egyik legeslegjobb színész alakít, akit csak e Föld a hátán hord. Halál, öröm, sírás, meg minden ilyesmi, ami egy filmbe kell. Végülis, miért ne nézhetnénk ezt?
Megpaskoltam magam mellett a kanapét, amikor James végre elkészült és, amint elfoglalta a helyét küldtem felé egy nagy mosolyt.
- Bár popcornnal igazi a mozi, de szerintem jobban jártunk, hogy itthon maradtunk. Itt sokkal... jobb. - Előre dőltem, hogy letegyem az ölemben szorongatott telefonom az asztalra, aztán James felé mocorogtam, s ha adódott rá lehetőségem hozzábújtam, ha nem akkor sem volt problémáztam, csak mellette ültem és néztem a filmet.