|
Témaindító hozzászólás
|
2020.01.14. 17:32 - |
 |
[32-13] [12-1]
 France
Bólogattam a könyves ízlésére. - Amúgy hidd el, bármit mondhatsz, nem néznélek furának... Szerintem - tettem hozzá mosolyogva. - Egyébként akkor elég széles a repertoárod vagy hogy is mondjam, amit szeretsz olvasni. Hadd tippeljek, egy kis Anna Karenina? Bűn és bűnhődés? Egyik sem könnyű olvasmány. - Igazából első ránézésre nem mondtam volna meg Rachelről, hogy ilyeneket szeret olvasni, de a sztereotípiák amúgy sem működtek mindig.
Mikor a mosdóból visszatért, viccelődtünk, hogy ledöntött még egy felest titokban. Természetesen nem hittem el, meg ő is csak viccelődött vele, aztán persze tisztázta a helyzetett, hogy leöntötték.
- Hát igen, az ilyen előfordul sajnos - húztam el a szám. - Remélem, azért nem kényelmetlen.
Kicsit még beszélgettünk, én összességében nagyon jól éreztem magam. Aztán kezdett éjszakába nyúlni az idő, én meg fáradni, szóval indítványoztam, hogy induljunk el haza. Nem voltak nagy távolságok a faluban. Ameddig tudtunk, mentünk együtt, aztán elköszöntünk. Amíg hazafelé sétáltam, elgondolkodtam, hogy tök jól éreztem magam és nem bántam meg, hogy elhívtam Rachelt. Kedves lánynak tűnt, meg műveltnek is, persze még nem ismertem száz százalékosan.
//lezárt kör// |
Rachel 
Válaszomat már majdnem azzal kezdtem, hogy 'furának fogsz nézi' vagy valami ilyesmi, de végül megembereltem magam:
-Főleg fantasy könyveket. A Gyűrűk ura nagy kedvencem, de kérlek ne nevess kis, az orosz realista könyveket is szívesen olvasok-nevettem el magam halkan. Sokan furcsáltak, amiért ilyen kétélű volt az érdeklődésem a könyvek terén, de különösebben nem izgatott, hogy mások szerint néha összeférhetetlen a személyiségem. Legalább is páran ezt állították.
Mikor a mosdóból visszatártem piától bűzölögve, az alkohol hatása miatt nem tudtam annyira zavartatni magam, mint azt normális esetben tettem volna.
-Úgy látszik, még nem ismertél ki eléggé-próbálkoztam egy flegma arckifejezéssel és egy drámai hajdobással, de színészi tehetségem híjján biztosan nevetségesen nézhettem ki. nem is csoda, hogy elkuncogtam magam rögtön utána. Kissé megkomolyodva kinyújtottam a karomat és a még elázott plóverem ujjára böktem:
-Kicsit megfürdettek. De az ilyen helyen ez előfordul-mondtam fejemet oldalra fordítva egy kicsit. A sörömben nem volt már sok, de mikor belekortyoltam, még azért maradt benne. Sosem tudtam gyorsan inni, nem is igazán voltam hozzászokva. Az én életemből valamiért kimaradtak kicsit a bulik, ugyanúgy középiskolában, mint egyetemen, bár azért nem szólom el magamat. France biztosan maximumon élte az egyetemi éveit. Nem tudom ezt alátámasztani, egyszerűen csak olyan embernek tűnt... |
France
- Milyen könyveket szeretsz? - ugrottam rá egyből a témára, hogy ne csak én beszéljek, de Rachel is kibontakozhasson.
- Oh, köszönöm - mosolyodtam el, amikor megdicsért. Persze, már hozzászoktam a dicséretekhez, meg szerettem is az elismerést, de Racheltől valahogy különlegesen jól esett, hiszen olyan őszinte volt.
Csak bólintottam, amikor elnézést kérve a mosdóba indult. Közben nézelődtem, fürkésztem a vendégeket. Már a stand up is véget ért, így a színpad előtt ülők is elfoglalták a "rendes" asztalokat. Elég sok embernek tűnt, de hát amúgy is forgalmas hely volt.
Amint Rachel visszatért, rá figyeltem. Nem tudta elkerülni a figyelmem, az erőteljes alkohol szag, ami megcsapott.
- Csak nem legurítottál egy felest a mosdóból visszafelé jövet? - viccelődtem. Sejtettem, hogy nem ez lehetett a szitu, hiszen a csajszi nem tűnt túl alkesznak, de kíváncsi voltam, hogy mi történt. |
Rachel
-Biztosan van azért néhány darab, amihez bármikor lenne kedved! -mosolyogtam rá:-Nekem is vannak például kedvenc könyveim, amikhez mindig szívesen nyúlok...-magyaráztam. Persze előfordulhat, hogy ő nem hasonlóképpen van a dolgokal mint én, de ez teljesen normális, elvégre nem vagyunk egyformák.
-Jogos-jegyeztem meg halkan.:-Azta, te aztán érted, hogy mit csinálsz..-csúszott ki a számon. Valószínüleg ez már az alkohol hatása volt, hiszen kétlem, hogy normális helyzetben ezt így ki mertem volna jelenteni. Arcom vörösbe kúszott, ahogy a szám elé kaptam a kezem, és kínosan próbáltam másfelé nézni. Már éppen megint meg akartam szólalni, mikor rájöttem, hogy most bármit is mondok csak még kínosabbá teszem a helyzetem, úgyhogy végül csak annyit nyögtem ki:
-Ha megbocsájtassz elugrom a mosdóba...-fel is álltam, és egy agy levegőt véve kihúztam magam, majd kimért léptekkel indultam el a mellékhelységbe. Odabent elintéztem a dolgom gyorsan, aztán megálltam a tükör előtt. Elmotyogtam egy 'Ne légy kínos, Rachel!'-t magamnak kézmosás közben, aztán megigazítottam a ruhámat és mikor már biztos voltam benne, hgy csak a sör miatt vagyok kicsit kipirulva visszaindultam. Ahogy azonban kinyitottam a mosdó ajtaját, egy lányt meglöktem, akinek a kezében tartott wishkey egy része a kezemre ömlött amit reflexszerűen nyújtottam ki, nehogy elessen a lány. Szerencsére nem történt semmi baj, így sűrű és kölcsönös bocsánatkérések közepette visszasiettem és mégegyszer kezet mostam. Az ital szagától azonban nem sikerült egszabadulnom, ezért mikor végre visszaértem France-hez, biztosan érezte rajtam. Nem tudom, hogy látta-e mi történt, bár erősem kélem, hogy azt figyelte mikor térek már vissza... |
France
Közelebb hajoltam, hogy pontosan halljam, hogy Rachel mit mond, de közben rájöttem, hogy persze csak viccel.
- Óó, értem már a dolgot - mutatóujjammal a halántékomat ütögettem, mikor a lány mondta, hogy a művészek inspirálják egymást. Egyébként én úgy gondoltam, hogy ez általánosságban is igaz, hogy az emberek inspirálják az embereket. De ez most túl mély gondolat volt, ahhoz, hogy feldobjam. Talán majd máskor.
- Melyiket szeretem nézni... Hm - gondolkodam el. - Hangulatfüggő. Néha azokat, amikben hosszas, elgondolkodó monológok vannak. Néha meg a mozgalmasabb darabokat szeretem nézni. Hát, nem tudom, hogy ez számít-e valid válasznak - mosolyodtam el vállat vonva.
Rachel tovább érdeklődött a színészetről, reméltem, hogy azért, mert tényleg érdeklik a válaszaim, nem csak azért, hogy ő is kérdezgessen egy kicsit.
- Hát figyelj... Ha nem szeretenék más bőrébe belebújni, akkor nem tanulnék színésznek. Ha meg már megvan egy szituáció meg egy karakter, akkor a szöveg is megmarad. Egyébként szerintem tanulmányozni kell egy karakter lelkületét meg motivációt ahhoz, hogy jó legyél a színpadon. Ha csak elmondod a szöveget, anélkül hogy értenéd a szerepet, na hát annak nincs sok értelme - húztam el a szám. - Szóval én mindig próbálok úgy hozzáállni, hogy értsem az adott karaktert. Nem azt mondom, hogy azonosulni akarom vele, mert talán az sem a legjobb. - Szusszantam egyet, amikor befejeztem a választ. |
Rachel
-Benne vagyok!- válaszoltam csillogó szemekkel.:-Ötletünk idővel úgyis lesz. Azt mondják a művészek inspirálják egymást-hajoltam kicsit közelebb suttogva, mintha csak valamilyen titkot osztanék meg vele. Közben írtózatosan bölcsnek éreztem magam, amiért ilyet mondtam.
Érdekesnek találtam, hogy ő rögtön színész szemmel közelítette meg az említett műfajt. Jó, ez persze olyan, mintha ő megemlítene egy ismert festőt, én meg rávágnám, hogy milyen módszerekkel alkotott. Mi több, ebben a pillanatban döbbentem rá, hogy még sosem volt igazi beszélgetésem egy színész növedékkel, talán ezért lepett meg ez a tény.
-Ö...-gratulálok France, megfogtál. Hirtelen azt sem tudtam volna megmondani hány ujja vann egy embernek két kezén összesen, de végül kinyögtem:-...mondjuk, hogy melyiket szereted nézni?-ezzel tudtam leginkább azonosulni. Sajnos semmilyen tapasztalatom nem volt abban, milyen játszani egy darabban. Az olvasásról meg leginkább negatív élményeim voltak, hiszen sosem tudtam kellően értelmezni a monológokat. Jobban preferáltam, ha le volt írva mit csinálnak a karakterek, hogyan fest a táj, mit csinálnak pontosan...
-Nagyon nehéz belejönni egy karakterbe? És megtanulni a szöveget?-adtam hangot kíváncsiságomnak kicsit sután és félve. |
France
- Hm.. - Egy pár másodpercig tűnődtem. - Lehet, hogy kellene valami kollaborációt csinálnunk. Én megírnám a sztorit, de meg megrajzolnád. Szerintem ez nem is lenne rossz ötlet, mit szólsz? - kérdeztem egyből vissza. - Bár semmi témám nincs, egyelőre csak az ötlet van meg - nevettem fel.
- Ó, igen, a musicalek. Ahhoz aztán táncolni is kell, énekelni is, színészkedni is... Elég sok képességet megmozgat. - Eltűnődtem, amikor megkérdezte, hogy mi a kedvenc színdarabom.
- Szeretem a Coriolanust, a Godot-ra várvát, hmm.. Milyen szinten gondolod? Melyiket szeretem olvasni, nézni, vagy játszani? Mindegyik más, mire vagy kíváncsi? - Kezemet összekulcsoltam az asztalon várakoztam a lány válaszára. |
Rachel
-Sajnos az írásban nem vagyok túl jó... én esetleg képregényt tudnék belőle csinálni-húztam fel egyik vállamat kicsit. Viccesnek találtam magamban az ötletet, mást pedig nem is tudtam volna elképzelni főszereplőnek, csak Francet.
Egyetértően bólintottam a kijelentésére.
-De ez jó dolog. Nem mindenki tanulhat olyan dolgot amit annyira szeret, szóval azt hiszem mi szerencsések vagyunk-mondtam. A közvetlen környezetemből is biztosan tudtam volna olyan embert mondani, aki ilyen cipőben jár. Hiszen a legtöbb ember számára a hobbi és a munka teljesen különálló.
-Hát hogyan is mondjam... Igazából nem tudom eldönteni. Láttam már unalmas és szórakoztató darabot is, de lehet egy kezemen meg tudnám számolni összesen hányat az életemben-nevettem fel kínosan.:-Vegyes tapasztalataim vannak. De néhány musical dalait szoktam hallgatni, azok nagyon bejönnek.
-De, szerintem az lesz. Az vicces volt-visszaemlékezve a darabra elmosolyogtam.:-De mint mondtam láttam már unalmas darabot is. Ha nem kötik le a figyelmem valamivel, nehéz egy helyen megmaradnom-meséltem neki.
-Neked van kedvenc darabod?-érdeklődtem. |
France:
- Na jó, ebből drámát kell írni! - Nem állt messze tőlem az írás sem, de szerepelni jobban szerettem. Meg a drámakirálynő új koronáját inkább tragédiának képzeltem el, azt viszont ízlésesen kell megalkotni, hogy ne legyen se elcsépelt, se unalmas.
- Hát, nagyjából igen. Ebből áll az életem, ahogy neked a művtöriből, körülbelül. De hát - vontam meg a vállam a megszokott teátrális mozdulattal, - ez már csak ilyen. Én nem bánom, hogy erre szerződtem. - Már csak pár korty sör volt a korsómban, azt kiittam, majd félretoltam.
- Szereted amúgy a színházat? - érdeklődtem. - Ha lesz valami jó darab a közelben, akkor írok. Ügyes az itteni társulat, meg mindenki, aki szokott erre jönni. - Elgondolkodtam, hogy melyik lehet az a darab, amire ő gondol. Sűrűn jártunk színházba, de szerintem még a felét sem láttuk azoknak, amiket a környezetünkben bemutattak. Azért tájékozódni elég jól próbáltunk a csoporttársaimmal, hogy semmiről ne maradjunk le.
- A New York-i páparablás? - kérdeztem vissza válasz gyanánt. - Nem arra gondolsz? |
Rachel
-A drámakirálynő új koronája. Ez lesz a kép címe, már szinte látom magam előtt-nevettem ell magam.:-Olyan lesz akár a mese.
Érdeklődve hallgattam, ahogy beszélt, közben az arcát tanulmányoztam. Ha komolyan gondolja, hogy modellt áll majd nekem, szeretnék felismerhető portrét készíteni róla, és kétlem, hogy azalatt a pár óra alatt, míg pózolni fog hiteles rajzok készülnek majd...
-Folytasd csak. Érdekel amit mondassz, csak nem nagyon tudok hozzászólni... Gondolom annyi időt töltessz a színházas dolgok tanulmányozásával, mint én a művtörivel-kuncogtam.:-Egyébként nem járok sokat színházba, de úgy egy éve láttam egy darabot... mi is volt a címe? Elrabolták benna pápát-mondtam, hátha France tudja a darab címét.
Nem igazán tudtam mire vélni, hogy ennyire nyíltan kimondtam a gondolataim, de betudtam az alkohol hatásának. Kicsit beszédesebbé váltam volna? Jobban megnézve valóban ogyóban volt már a sörünk, közben a hangulat folyamatosan oldódott. Csak ne csináljak semmi hülyeséget! |
| France:
- Jóó, egy kis túlzás mindig belefér egy ilyen történetbe - nevettem fel. Nem szoktam hazudni, azonban az előadott történetek nem mindig száz százalékban igazak.
- Oh, a koronám mibidg velem van - úgy csináltam, mintha megigazgatnám a koronám a fejem tetején. Pantomimmel is foglalkoztunk, így nem állt távol tőlem a semmit birizgálni. - Csak olyan, mint a császár új ruhája, vagy mi is a mese neve - mosolyogtam. - Oh értem - bólogattam a válaszára.
- Aha, Rómeó, Hamlet, királydrámák, görög tragédiák.. De a zenés színház elég izgalmas, plusz a kortárs darabok is jók. Személyszerint én az abszurd drámákat is élvezem. Nagy bennük a kihívás - magyaráztam. - De hagyjuk is, gondolom nem a kedvenced a téma - mosolyogtam kedvesen. |
Rachel
-Mondtam, hogy csak majdnem!-böktem meg a karját nevetve. Nem bántam, hogy fel akarja használni a későbbi előadásához, hiszen kétlem, hogy úgy mesélné el a közönségnek, hogy névszerint említ benne.
Drámai kijelentésére kezemet a szám elé emeltem és meglepettséet színleltem:
-Remélem a koronádat csak ma estére hagytad otthon-jegyeztem meg játékosan, majd mikor tagadni kezdte az elhangzottakat, a szemébe néztem:-Már késő tagadnod-legyintettem a kezemmel, aztán kortyoltam a sörből.
-Skiccelni a szobámban szoktam... ha meg valami nagy alkotás készül akkor a gyakorlóteremben. Kétlem, hogy a koliban értékelnék ha elkezdenék festeni. Persze kicsiben ott is szoktam, de azért nagyban izgalmasabb-magyaráztam.
Csak mosolyogva bólogattam, hogy igen, már mondta egyszer. De sebaj, betudtam annak, hogy tényleg nagyon tetszik neki a darab.
-Áh, gondolom az örökzöldekről... Rómeó és Júlia... meg ilyenek-mikor kimondtam a darab nevét biztos voltam benne, hogy tudni fogok hirtelen legalább mégegy hasonló darabot, de csalódást kellett okoznom magamnak. Sosem figyeltem régen irodalom órákon, inkább a füzetembe fikálgattam... |
France:
- Dühroham jóga közben? - felnevettem. - Lehet, hogy úgy csinálok, mintha ez a beszélgetés sosem hangzott volna el és felhasználom egy vicc-csokorhoz - csaptam össze a tenyereim, majd ismét a korsóért nyúltam.
- Egy szajha vagyok - jelentettem ki teátrálisan. - És dráma királynő is - biccentettem. - Neem, amúgy nem. Normális ember vagyok. Többé kevésbé - tettem hozzá mosolyogva.
- Persze, nagyon kíváncsi vagyok rá! Hol szoktál amúgy alkotni? - érdeklődtem. Nem voltam benne biztos, hogy a kollégium ideális hely például festővásznak felállításához, de a suli gyakorlótermeit bárki igénybe vehette.
- Igen, tényleg elég jó színdarab. Film is készült belőle. Vagy ezt már mondtam? - ráncoltam össze az emlékezetem. Nem voltam részeg, de jó úton jártam felé, szóval elkönyveltem magamban, hogy most kell ezt abbahagyni. Mármint ha kiürül ez a korsó. - Szerencsére elég jó darabokat választanak a tanárok. Bár a színházelmélet órákon teljesen más darabokról beszélünk. Látszik, hogy a rendszer néha összecsúszik, de hát ez már csak ilyen - tártam szét a karom diszkréten. |
Rachel
-Biztos vagyok benne, hogy meg kellene. Talán eddig rossz tevékenységekkel próbálkoztam-gondolkoztam el egy pillanatra:-Egyszer majdnem dührohamom volt. Jóga közben-mondtam ki az első dolgot ami eszembe jutott jó példának arra, hogy nálam az átlagos dolgok nem igazán szoktak bevállni.
Mikor bepózolt kezemmel rögötn kis keretet képeztem és magam elé tartva abban néztem őt:
-Ez a póz pont tökéletes lesz!-jelentettem ki komolyan, de rögtön utána elmosolyodtam. Az akt festmény említésére elpirultam, kerültem a tekintetét, és úgy jegyeztem meg:- Elég könnyen megvásárolható vagy-utána hogy eltereljem a gondolataim még hozzátettem:-Ha kíváncsi vagy rá, majd valamikor megmutatom az eddigieket.
A HÖK-ös meghívásra csak bólintottam egyet. Nagyon kedves volt tőle, hogy ennyi helyre meginvitál, de sajnos tudtam magamról, hogy például egy társasjátékestet egy olyan társasággal akiket nem nagyo ismerek úgyis visszamondanék valamiyen -jól érezhetően- hamis ürüggyel.
-Jól hangzik-utaltam a színdarabra amit France mesélt el nagyvonalakban. Tényleg felkelltette az érdeklődésem. Talán ez a különleges képessége ennek a fiúnak, hogy bármiről mesél, felkellti a másik érdeklődését, hiszen legutóbb is ez történt.:-Szívesen megnézném. |
France: - Nem tudom, te hogy vagy vele, de én minél több feladatom van a suliban, annál jobban élvezem a laza heteket - reflektáltam a szavaira. - Lehet jó lenne egy kicsit megtanulnod kikapcsolni - tűnődtem. Érdeklődve hallgattam, hogy milyen rajzos projekten gondolkodott. - Hmm, persze, az ihlet. Kíváncsi vagyok, hogy mit hozol ki belőle. Szívesen modellkedem neked, ha van rá szükséged - ajánlottam fel egyből, közben pedig vágtam pár giccses pózt. - De aktot nem vállalok! - tettem hozzá gyorsan. - Legalábbis ingyen nem, amúgy meg lehet venni egy tábla csokival. - Persze csak vicceltem. Vagy nem? Már megint az élvezetek, alkohol, cigi, csoki.. Remek embernek mutathattam be magam, de hát ez voltam én, nem szégyelltem. - Á, mindenki jóarc a csapatban - céloztam a HÖK-re. - Szokott lenni társasjátékest meg minden. Majd szólok, ha lesz valami érdekes - ajánlottam. - Hú, nagyon jó darab. Film is készült egyébként ebből a történetből. Egy nőről szól, aki operaénekes, de igazából borzasztó a hangja. Nagyon érdekes. Mert mindenki tudja róla, hogy nem énekel szépen, meg nevetnek rajta, de őt nem érdekli. Én alakítom a zongoristáját. Majd mindenképp gyere el megnézni, ha készen vagyunk - mosolyogtam kedvesen. |
Rachel
-Én...-szólaltam meg bátortalanul:-Hajlamos vagyok arra, hogy egy ilyen hét után rosszul érezzem magam... Szeretek elfoglalt lenni.
Persze ott volt a másik véglet is, mikor minden aróságot magamra vállalok és ki sem látszok a dolgokból, utána meg kijelentem, hogy soha többet ilyet... néhány hét múlva mégis ugyanabban a helyzetben találom magam. Kicsit felcsillant a szemem, mikor rákérdezett, milyen projektet találtam ki, de rögtön utána visszahúzódtam kicsit. Csak nem kellene letámadnom a legújabb ötletememel. Igazság szerint alig vártam hogy valakinek elmondhassam, de azért visszafogtam magam miközben megszólaltam:
-Multkor elkezdtem szórakozni a vízfestékemmel, és egész jó lett a végeredménye. Aztán csináltam egy portrét a szobatársamról, és... hogyan is mondjam...-egy pillanatra elgondolkoztam, aztán a kezeimmel kis robbanást imitálva böktem ki:-Bam, megszállt az ihlet... Nem tudom érted-e, eléggé nehéz elmagyarázni... A lényege az, hogy kell majd keresnem néhány modellt...
-Kétlem, hogy be mernék csak úgy állítani oda... Nem sok HÖK-öst ismerek...- ami azt illeti France-on kívül még körülbelül három HÖK-ösnek tudtam a nevét, de egyikkel sem volt még túl hosszas beszélgetésem.
-Milyen darabot?-érdeklődtem:-Mesélsz róla?-kérdeztem tőle, közben kicsit közelebb húztam magam. |
France:
Kicsit oldalra biccentettem a fejem, ahogyan hallgattam Rachel válaszát. - Ó, kellenek az ilyen nem produktív hetek is - legyintettem. - Elég hosszú az élet ahhoz, hogy bepótold ezt a kis lemaradást. - Én szerettem minél aktívabb lenni, de pontosan tudtam, meg néha tapasztaltam magamon, hogy néha jól esik mást csinálni a kötelességek helyett. - Milyen projekteket találtál ki most? - érdeklődtem tovább. - Oh, nyugodtan gyere a HÖK irodába további fényes napokért - nevettem fel. Körülbelül 70 százalékban voltam bent, szóval tudtam, hogy jó szokott bent lenni a hangulat. Ha a lány is visszakérdezett, akkor én is válaszoltam. - Hm.. volt egy érdekes gyűlésünk, meg egy nagyon jó darabot kezdtünk el próbálni a suliban. Elég sok szövegem van, szóval főleg most azt kell memorizálnom - válaszoltam röviden. |
Rachel
Pillanatnyi habozásomnak köszönhetően mire felajánlottam volna, hogy ezt a kört fizetem én, már kikaptuk az italokat és az egyik asztal felé tartottunk. Szerencsére a sörbár nem volt olyan nagy, így hallhattuk az előadást, de nem zavartuk a beszélgetésükkel. Ezt kicsit sem bántam, hiszen ha fél füllel figyeltünk meghallhattunk néhány jó poént.
Miután helyet foglaltunk, kicsit meglepett a kérdésével. Persze ez egy teljesen normális beszélgetés kezdeményezés, csak kicsit hirtelen jött. Azt gondoltam még legalább egy fél percig csendben leszünk. Egy kicsit elgondolkodtam, próbáltam összegezni magamban a hetemet, de sajos szembesülnöm kellett vele, hogy nem voltam túl aktív mostanában. Francera nézve láttam, hogy tényleg érdeklődik, így nem akartam letudni egy 'egész jól'-val. A válaszomra talán kicsit többet kellett várnia így, mint általában.
-Nem volt túl produktív...-kezdtem lassan.:-Mostanában kicsit elleptem magam a tanulnivalóval, meg ilyen-olyan projektekkel-néztem a padlóra. Magamat sem értettem, miért válaszoltam így, mikor akár egy közeli barátomat is letdutam volna egy szóban. Nem voltam sosem fecsegős típus, jobban szerettem a mélyebb témákat fejtegetni. Úgy tűnik ezt váltja ki belőlem, ha valaki tényleg érdeklődik.:-A legaktívabb napom szerintem az volt, mikor meglátogattalak-tettem még hozzá, miközben felé fordítottam a fejemet.
-És neked?-dobtam vissza a kérdést bizonytalanul. Ilyenkor így illik, nem? Aztán meg France HÖK-elnök, neki biztosan aktívabb volt a hete, több mesénivalója van. Míg a válaszát vártam belekortyoltam a sörömbe. Kicsit zavart, hogy nem tudok mit kezdeni a kezemmel, ezért a korsót kezdtem közben birizgálni. |
France
- Két sört kérnénk még, Larry - szóltam a csaposnak, amikor minket szolgált ki. Kérdés nélkül én fizettem. Nem tudom, valamiért ez a lovagiasság (kérdőjel) bennem volt már egészen tinédzserkorom óta, mondjuk akkor még nem igazán engedhettem meg magamnak, hogy meghívjak másokat. Larry egyébként szokott adni pár penny kedvezményt, bár nem tudom, hogy én voltam csak a kivételezett vagy másnak is kedvezett?
A színpadon még mindig ment egy produkció, amit nyilván nem akartam megzavarni a beszélgetésünkkel, ezért olyan asztalt választottunk, ahol nem zavartuk se az előadót sem pedig a közönséget.
Letettem az üres asztalra a söröskorsóm, majd a kabátomból is kibújtam. Majd le is ültem. Úgy képzeltem el, hogy ilyenkor feszengnek az emberek, hogy milyen témát kellene feldobniuk, de szerencsére én még nem éreztem ezt adolgot. Helyette csak megkérdeztem az első dolgot, ami eszembe jutott:
- Milyen volt a heted? - érdeklődtem. És tényleg érdekelt, hogy hogyan telt a hete az egyetemen, meg úgy az életben, nem csak kérdeződköstem, szerintem ez látszott is rajtam. Azért volt jó ez a kérdés, mert annyi mindent sorolhat fel a válaszoló, amennyit csak szeretne a nem történt semmitől egészen addig, hogy percre pontosan listázza az eseményeket. Sejtettem egyébként, hogy Rachel nem lesz annyira bőbeszédű, de azért figyeltem rá rendesen, mert úgy gondoltam, hogy érdekes dolgokat mondhat. |
Rachel
-Boszokányság! Vagy rosszabb, űrlények!-suttogtam viccelődve, mintha csak nem merném kimondani hangosan.
Milicentet ismertem, bár egy 'szia'-nál kétlem hogy többet szóltunk volna egymáshoz. A legtöbb információm másoktól származott róla, de nem gondoltam róla, hogy ilyen eseményekre is jár. Vagy inkább én éreztem úgy, hogy túl keveset mozdulok ki. Mondjuk kétlem, hogy például ide eljönnék egyedül, hiszen egy kiállításra sem merek csak úgy elmenni.
-Lehet...-mondtam halkan. Őszintén szólva nem bántam volna, ha nem kell vele beszélgetni. Az már túl sok ismerkedős beszélgetés lenne, ha meg France ismeri, akkor valószínüleg harmadik kerék lennék a végére.
-Irigyellek-csúszott ki a számon egy önmarcangoló mosoly mellet, aztán hirtelen észbe kaptam és rendeztem az arckifejezésem:-Mármint, én rendszeresen kések. Általában arra fogom, hogy ez valami alkotói vonás.A reggeli órák nem is igaziak ha nincs legalább két késő-nevettem el magam ahogy felidéztem magamban hogyan szokott kinézni az ilyen. Arról nem is beszélve, hogy olykor az oktató is elkésik.
-Hm...-gondolkozás közben enyhén csücsörítettem, de nem ugrott be a srác neve:-Nem jut eszembe a neve-kuncogtam zavaromban, miközben éreztem, hogy enyhén elpirultam:-A noteszomba felrtam a nevét, de az most nincs nálam.
Végignéztem, ahogy elnyomja a cigit, aztán bementünk. Utunk a pulthoz vezetett, ott pedig France megkérdezte mit szeretnék.
-Mégegy sört-mondtam kicsit bátortalanul. Ő is rendelt, mikor pedig megkaptuk a kikért italokat elindultunk leülni. Én mentem előre, s egy félreesőbb asztalt választottam, hogy ne legyen körülöttünk nagy járkálás. Mikor leültem kibújtam a dzsekimből, hiszen odabent melegebb volt. Olyan tipikus kocsmahangulat-meleg, alkoholszagú, de vidám. |
[32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
