Koray

 Mivel a kocsiban a hanguat kezdett kevésbé kellemes hangulatra leülni, az futott át az agyamon, ideje Katarinától "könnyes búcsút vennem" mára. Az eső kicsit nehezítette, hogy jelezzem neki a kiszállás ideje elérkezett, de szerencsére ismét kapcsolt, s ő maga kezdte el a folyamatot.
- Helyes meglátás - Értettem egyet az "úgysem fogsz írni" kijelentésével, mert az aztán minden csak nem jellemző rám. Az meg, hogy aggódna-e értem... rábízom, amíg nem ad neki hangot, addig felőlem azt csinál, amit csak akar. 
- Nincs mit - Egy kezem kissé megemelve intettem neki búcsút, és figyeltem, amint kiszáll az esőbe, a kelleténél kissé hangosabban csapja vissza a kocsim ajtaját és elindul a kihalt utcán. Nem nagyon láttam, merre tart, míg fel nem gyulladt az egyik háznál a külső világítás. Tehát ott lakik, egy ház a tucatnyi egyforma közt. Megjegyezném, ha akarnám, de nem látom sem értelmét, sem szükségét a dolognak. A gps megjegyzi a környéket, ha valamikor egyszer még kellene, innentől nekem felesgeles ezzel is foglalkoznom. 
Vártam a lámpa felkapcsolódása után pár másodpercet, majd felverve az utca csendjét rábőgettem a motorra és a gázpedálra lépve, tőlem megszokott tempóban kilőttem az otthonomnak nevezett lakás felé. Eldöntöttem, egy zuhannyi időt hagyok még magamnak, aztán az ágyig meg sem állok. A terv kissé megdőlt, nem számítottam hátráltató tényezőkre a ház előtt, de mindent összevetve, viszonylag időben végeztem a nappal és kezdtem el az újat. 

//Koray el, köszi a játékot! :) //

Katarina: 

- Na jó, akkor vigyázz magadra - bólintottam, amikor közölte, hogy mennyi időre lakik innen. A beszélgetés közben eléggé kiment az álom a szememből, vagy valami biológiai dolog történt a testemben, de már kevésbé voltam álmos. Elhatároztam, hogy majd még levegőzök egy kicsit, mielőtt eltűnök majd az ajtó mögött. Úgyis akartam még mindenképp zuhanyozni, szóval nem baj, ha megázom picit, meg amúgy is be tudok húzódni a tető alá. 
- Mondanám, hogy írj, ha hazaértél, hogy ne aggódjak tovább, de úgysem fogsz írni, én meg nem fogok aggódni - mosolyogtam telibe a srácra, majd most már elhatároztam, hogy kiszállok. Igazából mindig úgy búcsúztam el másoktól, hogy írj, ha hazaértél, x nap múlva találkozunk, de ezt most valahogy nem láttam jónak. A "majd beszélünk" elköszönést sem éreztem helyénvalónak. Szerencsére nem hezitáltam, csak kimondtam, ami először eszembe jutott: 
- Köszi, hogy hazahoztál, bye. - Még megvártam, hogy ő is elköszönjön, s ha nem volt más mondanivalója, akkor szó nélkül kiszálltam és elindultam a ház felé, ami csak pár lépésre volt. De amikor a tető alá értem, megálltam, hogy kicsit még levegőzzek. Ezután indultam csak be a házba, mert nagyon vágytam már egy zuhanyra. 

Koray

- Tényleg? Pedig elég jól álcáztad, hogy ébren vagy. - Nem terveztem, de a cukormázas mosolyára akaratlanul válaszoltam egy jóval szelidebb, de összetéveszthetetlen mosollyal. Továbbra is úgy gondolom, van valami ebben a lányban, amiért más, mint a többiek és nem rossz a társaságában időzni. Kivéve mikor bajbajutott lányok megmentésébe rángat bele, vagy beállt srácokat kell elhajtani tőle.Ezeket leszámítva nem is volt rossz az esténk.
- Van vagy öt változata, miért kérdezed? - Most tényleg egy meséről akar beszélgetni, éjféltájt, egy lelombozón frusztráló buli után? Ugye nem?
Készültem, hogy leállítom, ha ezen a témán tervezi folytatni a csevegésünket, de szerencsére nem lovagolt rajta tovább, már csak azért sem, mert a csepergő esőből hamar határozott zápor alakult ki. A szélvédő pillanatok alatt megszűnt átlátszónak lenni, de ezt két mozdulattal megoldottam, elindítottam a motort és bekapcsoltam az első és a hátsó ablaktörlőt. 
- Pedig nem most költöztél Angliába - Nem hiszem, hogy nem szokta még meg, itt az esős időszak nem pár hónapban mérhető és a csapadékmennyiség, meg az eső intenzitása sem elhanyagolhatóan csekély. 
- Dél felé, a város felőli részen - Kocsival pár perc, ott meg szinte az ajtóhoz fogok parkolni, szóval, ha azon izgul, hogy elázom... Neki több félnivalója van ettől. Bár nem láttam, melyik házból jött ki, de itt nagyobb távolságok vannak, ezeket a házakat sűrűn és magasra tervezték előkerttel, járdával. A mieink szélesebbek, kevesebb kerttel, több betonnal és kocsibeállókkal. Nekem ez a rész már a "túl zsúfolt" kategória, főként, mert itt sokan többed magukkal cuccoltak össze, hogy fizetni tudják az albérleteket, felénk ilyen probléma nem áll fenn, még ha egyedül laksz sem. 
Néztem, amint felköti a haját, ezzel szabad rálátást kaptam kecses ívű  nyakára. A kevéske világítás, amit égve hagytam az utastérben, pont annyira volt elég, hogy tekintetemmel végigkövethessem vonalát fülétől egyenesen ruhájával fedett válláig. Tovább is kalandoztam volna, ha nem sikerül elszakítanom róla a figyelmem és inkább ismét a szélvédőn túli kissé homályos, sötét utcaképre fókuszáltam. Ha megkérdezné bárki, nem tagadnám, Katarina egy vonzó nő, megvan benne minden, ami egy férfinak kellhet, de nem az a típus, akikkel én kezdeni szoktam. Ő inkább olyan, aki randevúkat, virágot vár el, meg hosszabb távokban gondolkodik, bensőséges kapcsolatot keresve, nem pár laza légyottot kötöttségek nélkül. Szóval tabu a szememben, és ez így is van jól. Ennek ellenére küldött ma este is olyan jeleket, amik megkérdőjelezik, ő mit gondol a kettőnk közti dolgokról. 
Nem akartam túlságosan agyalni ezen, nem is igazán érdekelt az egész. Ha felhozna egy ilyen témát, egyszerűen leráznám a kérdést és továbblépénénk. Vagy így vagy úgy, a lényeg, hogy amit én maximum akarnék tőle, az neki nem férne bele, és ugyanígy fordítva.

Katarina

Mosolyogva nyugtáztam Koray reakcióját, de ezt csak akkor láthatta, ha teljesen rám nézett, mert én nem mozdultam el az ablaküvegtől. 
Mivel az odaút sem volt olyan hosszú, a visszaút is bírható volt, azaz rövid. 
- Nem vagyok Csipkerózsika - tiltakoztam, miközben megajándékoztam őt egy kislányos mosollyal, amit még nem láthatott tőlem ezigáig. - Nem aludtam - dörzsöltem meg az arcom. - Nem ismered a mesét? - kérdeztem tőle, miközben hallgattam, ahogy pár esőcsepp koppant a szélvédőn és az autó tetején. A hercegnek egy csókkal kellett felébreszteni Csipkerózsikát az álmából. Szerintem Koray tényleg nem ismeri a mesét. 
Tetszett ez a környezet, nagyon idillikus volt, hogy Mr Dominancia arroganciája egy kicsit megpihent, kellemes meleg volt az autóban, tudtam, hogyha kiszállok, akkor másodperceken belül hazaérek, illetve, nagyon tetszett, ahogy az esőcseppek szabálytalanul kopogtak továbbra is. De alig élvezhettem pár másodpercig az eső halk szitálását, anglilai időjáráshoz híven, egy egész zivatar zúdult ránk, ami már nem volt annyira kellemes, mint a halk, tétova kopogás. 
- Erre nem számítottam - néztem ki a szélvédőn egyből, és már nyoma sem volt az álomnak a szememben. 
- Messze laksz? - kérdeztem, miközben elővarázsoltam egy hajgumit ne tudjátok meg honnan (a zsebemből) és kontyba kötöttem a hajam. Reméltem, hogy Koray nem érti félre, hogy miért kötöm fel a hajam... Szóval inkább még jobban az ajtónak dőltem, miután kicsatoltam a biztonsági övem, de még vártam a válaszát. Csak azért kérdeztem, hogy tudjam, hogy milyen nagy távot kell eltöltenie az esőben. 

Koray

Nem foglalkoztam azzal, hogy hogyan érintik a kis lelkivilágát a szavaim, ha nem toporogtunk tovább egyhelyben, már indultunk is a lakása felé. Mikor beültem, láttam, hogy az ablaküvegnek dől, aztán mivel nem mozdult, kezdtem azon gondolkodni, talán elaludt. Mivel nem tudom, mennyit ivott, így abból indultam ki, amit láttam, vagyis nem lesz nehéz felébreszteni, de azért az is meglepett, hogy ezen a pár perces úton sem bírt ébren maradni. A műszerfali óra szerint még fél óra van hátra a napból, tehát a saját terveimet is sikerült többé-kevésbé betartani, egész kipihenten kezdem majd a holnapot. 
Meglepett, amikor megszólalt, a kormányt fogó kezem egy pillanatra megszorult a kormányon, aztán felengedtem és vállrántva válaszoltam: - Szívesen. 
Mit kellene erre reagálnom? Alap dolognak kellene lennie, hogy ha hasonló helyzet alakul ki, akkor valakinek közbe kell avatkozni. Ennek dacára a tömeg szemében mintha láthatatlanok lettek volna és ez a közömbösség az általános jellemzés mindenre értve. Ha ismeretlen lányról lett volna szó, nem biztos, hogy azonnal ugrom, de valószínűleg akkor sem állom meg közbeavatkozás nélkül. Így pedig, hogy Katarináról volt szó, nem is kellett gondolkodnom. 
- Csipkerózsika, megérkeztünk - Szólalok meg néhány perccel a korábbi szóváltásunk után. Megállunk a ház előtt. Nem tudom, miért, de az utca most még sötétebbnek tűnik, talán tényleg az eső hozza magával ezt a komorságot. A szélvédőn még csak egy-egy kósza csepp jelent meg, ha szerencsénk van, éjszaka kitombolja magát és holnap tiszta levegőre ébredünk.

Katarina: 

- A barátom? - háborodtam fel egyből. Koray is hallhatta hangomon a megrökönyödést. Legszívesebben becsaptam volna az ajtót és hazaindultam volna gyalog. Vagy visszamentem volna táncolni. Azért mert Koray nem viseli el, hogy belekötöttek, nekem miért kellene hazamennem? De tudtam, hogy most ő tesz meg nekem szívességet, meg amúgy sem volt már kedvem maradni, így amirere Koray megkerülte az autót és beült, én addigra már bekötve vártam, hogy indulhassunk. 
Nem volt semmi mondanivalóm, szóval fejemet a mellettem lévő üvegnek döntve lehunytam a szemem. 
Érzékeltem, hogy egyáltalán nem olyan vadul vezet, mint ahogy idefelé jöttünk. Talán máskor is innia kellene ahhoz, hogy normális legyen. 
Ha nem szólalt meg ő sem, akkor azon gondolkodtam, hogy nem tudom hová tenni Mr Dominanciát. Úgy értem, hogy egyszerre nagyon kemény, de közben van benne valami olyasmi is, amit takargatni szeretne egy maszkkal. 
A kocsiban elég meleg volt, hamar magába kerített a melegség és jó volt, hogy halántékom találkozott a hideg üveggel. 
- Köszi, hogy megmentettél a sráctól - törtem meg halkan a csöndet, még mindig csukott szemmel. De csak akkor ha eddig nem dobott fel semmi témát. Ha beszélgetni akart, akar nem jutott időm és erőn ilyeneken gondolkodni. 

Koray

Kifejezetten szeretem Katarinában, hogy nem akadékoskodik, vagy ellenkezik, ha valamit eldöntök. Pedig, ha akart volna, lett volna lehetősége rá, hogy megállítson, a mai esete folyamán nem is egyszer. Ennek ellenére ő jött velem kérdés nélkül és tette, amit mondtam. Tényleg nem illik bele az általánosított jellemzésekbe. 
Átvágtunk a kerten, ki az autóig és már épp csuktam volna be az ajtót utána, amikor megállt. Lehet, elhamarkodott kijelentést tettem az imént? 
 - Számít? A barátod közelébe se érek. - Türelmetlenül doboltam az ajtón, hátha ebből leveszi, hogy mennék, amennyiben nincsenek további kérdései. Én szilárdan állok a lábamon, nem forog velem a világ és tudok összefüggően beszélni, ha akarok. Az a 2 pohár, amit megittam ma, semmi volt ahhoz képest, amennyit általában iszom, ha utána még volán mögé is akarok ülni. 
Ha végre beült, becsaptam az ajtót, a motorháztető előtt elhaladva egy gyenge ütést mértem rá, csak úgy reflexből, nem is szándékosan, és már ültem is be Katarina mellé az autóba. Még emlékeztem honnan vettem fel idefelé jövet, így a GPS-t figyelmen kívül hagytam és beindítottam a motort. Nem is tudom, miért figyeltem erre, de kivételesen nem úgy lőttünk ki, ahogy szokásom, hanem viszonylag átlagosan indultam el az amúgy kihalt úton. Ha nem hagyott nekem lehetőséget minderre, akkor is előbb-utóbb elindulunk csak előtte még kérdezget, vagy netán ellenvetése van a vezetésemet illetően, aminek következménye, hogy sutba dobom az átlagos stílust és kő keményen a gázra lépve indulunk el. Rajta múlik. 

Katarina

Elég gyorsan történtek az események. Az egyik pillanatban még próbáltam lekoptatni az idegen srácot, a másikban pedig már Koray-t láttam és éreztem kezeit a derekamon. Most már tényleg megszoktam, hogy csak úgy ide-oda rángat. Mondjuk ez esetben most jól jött, mert megszabadított a nyomulós fazontól, akihez most tényleg nem volt kedvem. 
Pillanatokon belül dulakodás támadt, először nem is értettem, hogy mi történik, de aztán észrevettem, hogy a srác kötött bele Koray-ba. Elég részeg volt már, így szaktársam könnyen kivédte az ütéseit, ami inkább csak csapkodásnak tűnt. Egy pillanatig megfordult a fejemben, hogy milyen megtisztelő, hogy értem verekszik két srác, de igazából inkább ijesztő volt, ahogy Koray kicsavarta-kifacsarta a srácot és kivezette a ház elé. Intettem gyorsan a lányoknak, majd követtem a dulakodó párost. Nem voltam túlságosan feldobva ettől az egésztől. Néztem, ahogy az idegen részgen elterül a füvön, Koray pedig káromkodik. Életem legjobb bulija. Nem. 
Nem, most már mondanom sem kell, hogy meg sem lepődtem, hogy Koray szó nélkül kézen fogva húzott a kocsihoz. Ha akartam volna se tudtam volna neki ellenállni, de azért tetszett, hogy nem roppantotta szét a tenyeremet. 
Hazaviszlek. Mr Domináns, így neveztem el a fejemben, megint irányít. Egyik kezemmel megfogtam a nyitott ajtót, hogy könnyebben be tudjak szállni az autóba. Már éppen lendültem volna, hogy de ekkor eszembe jutott valami. 
- Ittál? - néztem Mr Dominánsra, miközben jobban megmarkoltam az autó ajtaját. 

Koray

A levegő megtette hatását, így magam mögött hagyva az egymásba feledkező párokat ismét bevettem magam a nappaliba. A zene gyorsult, az emberek - többnyire - egyszerre mozogtak az ütemmel, de már maga a terjengő szag elég volt, hogy kicsit megzavarja a fejem. Utam a konyhába vezetett, ahol felbontottam egy dobozos colát és egy húzásra nagyot kortyoltam belőle. Nem szeretem igazán, de most jól esett. Mivel a maradékot nem terveztem meginni, letettem a pultra és ismét a nappalit céloztam meg, gondoltam, ha már Katarinával jöttem, akár táncolhatnánk is. 
Nem volt egyszerű dolgom a megtalálásával, tulajdonképpen az egyik korábbi táncpartnerén akadt meg először a szemem, aki valamivel magasabb lévén, jobban kitűnt a tömegből. Feléjük vettem az irányt, pusztán pár lépés válaszott el tőlük, mikor megláttam a srácot Katarina mellett. Nem kell nagy iQ ahhoz, hogy felfogja az ember, ha egy lány nem akar tőle semmit, ennek a srácnak azonban még ehhez is kevés volt, mert egyszerűen nem fogta a jeleket. Szemem forgatva nyomultam tovább és megálltam a lányok hármasánál. A srác többszörösen kilógott közülük, ideje volt ezt határozottabban érzékeltetni. Mivel többen látták, hogy együtt érkeztünk, hát egy jelentősségteljes, de még visszafogott lökéssel mutattam utat az ittas baromnak és megfogva a lány derekát magamhoz húztam. A kölyöknek kellett egy kis leesési szünet, mire magához tért, de akkor előbújt belőle a "megmutatom kivel szórakozz". Felfújta magát akár egy jóllakott hörcsög és figyelmeztetően lépett felénk. Remek, nem elég, hogy összeszedtem egy drogos libát a földről, még egy nagymacsót is kifogtam. Katarina igazán odafigyelhetne kivel áll le "csevegni". 
A srác lökni akart rajtam egyet, de a zavarodott fejéből nem jött ki jól a célzás és épp csak hozzám ért. Kezdett bosszantani, hogy nem ért a szóból. Arrébb húztam Katarinát és a provokátor felé fordultam teljes testtel, hogy mégis mi a fenét akar. Valószínűleg minimum kettőt lát belőlem, azt is homályosan és a mozdulataiból ítélve az alkohol csak a kezdet volt nála. Kaphatott valami olyat is, ami feltuningolta az önbizalmát, mert csak nem akart lenyugodni, ismét megkereste az egyensúlyi pontját aztán felém lendült, elkapta a felsőm anyagát és belemászott az arcomba. Gyomorforgató volt a lehelete, hogy tudott egyáltalán ezzel a majommal bárki beszélni? Nem elég, hogy rámlehelt, még magyarázott is valamit, de a zene miatt semmit nem hallottam belőle. Mivel elég rendesen hadonászott, kisebb tér alakult ki körülöttünk és többen megálltak figyelni a kialakuló jelenetet. A rohadt életbe! 
Nincs buli verekedés nélkül, de eddig kimaradtam belőle. Most meg egy ilyen kis hülye áll belém. 
Nem, nem vagyok híve az erőszaknak, sem a verekedésben való részvételnek, de ha provokálnak igenis kiállok magamért. Most sem volt ez másképp, bár egyelőre inkább csak lefogni akartam és a fejét a kinti medence hideg vizébe nyomni, hátha kitisztul annyira, hogy abbahagyja a baromkodást. Mikor megint lendült a keze, elkaptam és a háta mögé csavartam. A lendülettől előre bukott, majdnem orra esett a szabad térben, de visszarántottam. Mivel kettőnk közül én voltam a józanabb, könnyebb volt irányítani az ajtó felé. Botladozott, ellenállt, akár egy kisgyerek, semmi esélye sem volt. Azért kaptam egy lábszárrúgást, meg a szabad kezével néhányszor sikerült eltalálni a karom hátra csapkodásával, de a végén csak átlöktem a küszöbön, ki a fűre és a medence helyett inkább csak ott taszítottam rajta egy nagyobbat, hogy elterüljön a fűben.
- Qrvára ne szórakozz velem! - mondtam neki dühtől fűtött hangon. - És, kerülj el jó messzire, ha jót akarsz magadnak seggfej! 
Nem álltam felette tovább, a levegő nekem is jót tett, s mivel a srác nem igyekezett felállni, hát otthagytam józanodni vagy bánom is én mit csinál magával. 
Megfordultam és Katarinát kerestem, ha nem volt kint, amit erősen kétlek, akkor bementem érte, kézen ragadtam és a bejárati ajtó irányába húztam. Nem voltam durva, de határozottságom megingathatatlan, szorításom nem erős, de szilárd és az autóig hozzá sem szóltam. 
- Hazaviszlek - ennyi mondanivalóm volt, miközben kinyitottam az ajtót az anyósülésnél és megvártam, míg beül.

Katarina: 

Szerencsére nem maradtam le az egyik kedvenc számomról, szóval megleptem a lányokat egy újabb üveg vodkával, ami játék módjára járt köztünk a tánc közben. Pár lassabb szám következett, majd visszatért a DJ, akit egyébként nem is láttam, és nem tudtam, hogy kapcsolgatja a zenéket, a gyorsabb számokhoz. A lassabb tempó alatt belehúztunk az ivásba, hiszen a kezünk mozgásával kompenzáltuk testünk lassabb ingását. 
Néhány szám után mindhárman, kollektívan úgy döntöttünk, hogy vissza kell kicsit vonulnunk és vizet innunk, szóval a konyhába mentünk, amit megint üresen találtunk. - Kezdenek az emberek eltünedezni - állapította meg Jane. Ahaa, szóval erre gondolt Koray. 
- Tuti Koray is biztosan éppen eltünedezőben van. - A nyelvtani szerkezetem nem volt a legangolosabb s már az orosz akcentusom is szépen kiütközött, de természetesen még érthető voltam. A lányok egyből kérdezték, hogy kiről beszélek. Gyorsan felvázoltam a helyzetet nekik, egy srác, aki random meghívott buliba és most fogalmam sincs, hogy hol van. Hüledeztek elég rendesen, de biztosítottam őket, hogy nem randizni jöttünk. Jane-ék persze kételkedtek benne meg húú-ztak, de én csak forgattam a szemem, miközben újra hidratáltam magam. 
A továbbiakban csak hülyéskedtünk a konyhában, beszélgettünk, fecsegtünk, random énekeltünk, jól éreztük magunkat, egészen addig, amíg Jane el nem ejtett egy poharat és felsikoltott. 
- Jó, nincs semmi baj - álltam egyből a helyzet élére és finoman arrébb hessegettem a részeg Jane-t, mielőtt még beleesik a szilánkokba. Utána gyorsan letérdeltem, hogy a nagyobb szilánkokat összegyűjtsem. Már kicsit fókuszálatlan volt a szemem, (ez egyáltalán egy szó?) szóval véletlenül belenyúltam az egyikbe. Jane ismét sikkantott egyet. Természetesen vérezni kezdett a kezem, de nem estem pánikba. Gyorsan a kukába dobtam a szilánkokat, majd a vérző tenyeremet hideg víz alá tartottam, másik kezemmel pedig Jane-t tartottam távol attól, hogy egy miliméterről akarja nézni a kezem. 
- Most a sebemet nézed vagy a csapból akarsz inni? - nevettem, mire csak azt a választ kaptam, hogy mindkettő. Jane vissza akart menni táncolni, úgyhogy a kis triumvirátusunk visszavonult a táncparkettre, ahol azért még mindig sokan voltak. Táncolás közben éreztem, hogy hirtelen valaki átkarolt hátulról. Egy pillanatig biztos voltam benne, hogy Koray az, de ahogy oldalra fordítottam a fejem, megláttam, hogy az a srác, akivel a konyhában találkoztam. 
- Oh, bocsi, de most ne - próbáltam kibújni a karjai közül. 

Koray

A zene változott, a stílus, az ütem szintén, de vagy három-négy számig igazán el sem jutott a tudatomig mindez. Csak, amikor valami olyan következett, ami kizökkentett, akkor engedtem el Jennifert és intettem fejemmel a hátsó ajtó felé. Természetesen ezt felhívásnak vette, de megráztam a fejem, lefejtettem nyakam köré kulcsolódó karját magamról és elléptem tőle. Eltúlzott ajakbiggyesztéssel nézett rám, nem hatott meg. Ennyire nem ismer még, azt hiszi, ez elég, hogy változzon a helyzet.
További jelzések nélkül hagytam ott a táncolók közt, üres poharam útközben letettem valahova, nem is figyeltem hova és már éreztem is, amint a nyitt ajtónál arcomba csap a levegő. Ekkor jöttem rá, mennyire levegőtlen már a ház, és mennyien választották a kinti létet hozzám hasonlóan. Nem, jobban körbenézve, kevesen vették igénybe azért a kertet, mint én. 
Túlságosan arrébb sem mentem az ajtótól, inkább mellette a falnak dőltem és a terasz padlójára szegeztem a tekintetem. Innen-onnan nyögések, zihálások érték el a fülem, ha körbenéznék a párosokat is meglátnám a gyéren világított udvaron. Bentről a fű összetéveszthetetlen szaga áradt az oxigénhiányos levegővel, kint már kicsit csípett a hideg, s mintha esőre is állna, de még mindig kellemesebb lett volna, ha nincs a kellemetlen közjáték körülöttem. Oldalra hajolva benéztem a nyitott ajtón, hátha látom Katarinát, de a sok fej közt a villogó fényben elveszett a szemem elől. Biztos jól van, tud vigyázni magára, ha pedig menni akarna, megtalál. 
Nagy levegőt beszívva, lassan fújtam ki és igyekeztem minél többet elraktározni ebből, mielőtt ismét bemegyek a házba.

Nagyon jól éreztem magam a lányokkal. Sajnáltam, hogy a saját barátnőim nem voltak velem, de a két másik csajszival is jól elvoltam. Úgy éreztem, hogy majd más bulikon is jól elleszünk majd. Mármint nem sokat beszélgettünk, nyilván, helyette csak kis privát kört alkotva táncoltunk és szinte ritmusra adtuk körbe a vodkásüveget. Ők nem voltak oroszok, annál inkább nagy piások, mert nem ütötte meg őket a tömény alkohol. 
Én viszont kezdtem nehéznek érezni a fejemet, hiszen elég gyorsan nyeltük az alkoholt, ráadáasul a nappali egyik falához táncikáltunk közel, ami azt jelentette, hogy nagyon beragadt a levegő. Jobbnak láttam kicsit megszellőztetni a fejem, mielőtt arra a sorsra jutok, mint a lány, akinek segítettünk. Mondjuk attól még messze álltam, inkább a huhu becsiccsentettem pontom voltam, de tudtam, hogy oda kell figyelni, hiszen gyorsan lehet képszakadás. 
Odasúgtam a lányoknak, hogy mindjárt jövök és kiverekedtem magam a konyhába. Egyre többen táncoltak, szóval a konyha tömege is eltűnt, azaz átirányult a nappaliba. Koray-t nem láttam, de azon a ponton, őszintén szólva, nem is kerestem. Gyorsan töltöttem magamnak egy pohár vizet, amit lehúztam, majd még egynek ez lett a sorsa. Ekkor berobbant egy srác a konyhába, akit én nem ismertem, és nem is láttam eddig itt. - Koray Jenniferrel táncol - sipította nekem. Lassú mozdulatokkal elvettem a pultról egy bontatlan üveg vodkát, miközben értelmezni próbáltam a kijelentést. 
- És? - kérdeztem vissza, mert nem igazán tudtam, hogy ezt miért nekem mondja. Közben kis erőkifejtéssel kinyitottam az üveget és számhoz emeltem. - Jaa, csak gondoltam szólok, de ha ti így nyomjátok... - hangozott a válasz az ismeretlen sráctól. Ahogy jött, már el is ment. 
- Hogy nyomjuk? - kérdeztem vissza, de már csak a vodkásüveg hallotta a kérdést. Nem hagytam magamnak sok időt a töprengésre, mert hallottam, hogy a nappaliban megszólalt egy zene, amit nagyon szerettem. Az üveget magamnál tartva rohantam vissza a tánctérre a lányokhoz. Erről nem maradhatok le. 

Koray

- A konyhában leszek - mondtam, amint megközelítül az ajtót, de még hallhatta, amit neki szántam. Azért közelebb hajoltam a füléhez, aztán kezem derekára téve finom jelzéssel előre engedtem a házba. 
A zene továbbra is, ha nem még jobban, tüdőszaggató volt, de már határozottan kezdett érződni az a fajta lüktetés, ami miatt még szeretem az ilyesfajta házibulikat. Katarina elindult felfelé, én meg átvágtam a nappalin a megbeszélt helyiség felé. Természetesen Emir még nem került elő, de találtam más társaságot és csakhamar ismét kezemben volt egy pohár rakinak látszó ital. 
~ Ez az utolsó ~ fogadtam meg magamban és óvatosan belekortyoltam. Mivel olyantól kaptam, aki tudom, tisztában van ennek az italnak a jelentősségével, így nem lepett meg, hogy valóban csak azt éreztem, amire számítottam. 
Amennyire lehetett, még váltottunk pár szót a srácokkal, a téma a szokásos volt, de jelenleg hidegen hagyott. Noha láttam pár lányt, akik megragadták a figyelmem, túl sokáig nem kötöttek le. Amúgy sem léphetnék le velük, mikor Katarina is itt van, ez is egy ok volt a sokból, amiért külső szemlélő akartam maradni.
Mikor meguntam a torokrepesztő kiabálást, felemeltem a kezem, jelezve távozásom és otthagytam őket. Kifelé ismét ismerős arcok ragadták meg a tekintetem, kék, zöld, barna szempárok, s végül ugyanaz, akivel már korábban találkoztam. Jennifer, mint valami ragadozó macska indult el felém ismét, de ezúttal "Miért ne?" alapon hagytam magam rábeszélni a táncra. Kicsivel később feltűnt Katarina is, aki tőlünk nem messze táncolt, ezek szerint sikerrel talált magának társaságot. Ezzel elvettem róla a szemem, megfogtam Jennifer  derekát és közelebb húztam magamhoz. A zene azonnal bekúszott  a bőröm alá, ahogy kikapcsoltam és onnantól igazából nem érdekelt más, csak hogy élvezzem végre a zene lüktetését, abban pedig elég jó vagyok.

Katarina 

- Hm, lehet megpróbálok még egy kört a mosdóban - löktem el magam a faltól. - Bejössz? - kérdeztem. Ha jött velem, akkor az ajtóhoz menet folytattuk a beszélgetést, ha nem, akkor még maradtam. 
- Akarsz nekem mutani valamit? - kérdeztem már-már kihívóan, de ezt csak a saját szórakoztatásomra tettem ilyen hangsúllyal. Mivel nem voltunk Olyan viszonyban, tudtam, hogy úgysem veszi flörtölésnek. 
- Eddig nem akart velem senki táncolni, szóval nem tartogat egyelőre érdekességet nekem a buli - csaptam össze a tenyerem. Ha eddig nem a mosdó irányába haladtam, akkor megtettem, ha viszont kint álltunk még mindig, akkor közöltem vele a pisilős terveimet, majd elindultam. 
Most nem állt akkora sor, mint ezelőtt, de finoman megkértem pár lányt, hogy engedjenek előre, különben bajok lesznek. Így történt, hogy nyugodtan élvezhettem ki a mosdó magányát, anélkül, hogy bárki a zuhanytálcában feküdne. 
Ahogy kijöttem a mosdóból, odajött hozzám egy csoporttársam, akivel már buliztunk együtt korábban többször is. Gyorsan váltottunk pár szót, majd egyből a nappali felé húzott és táncolni kezdtünk. Már nagyon megszoktam, hogy mindenki csak úgy rángat, szóval hagytam magam. Miközben a nappali felé száguldottunk, nem láttam Koray-t sehol. Egy-két zeneszám után megjelent egy másik csoporttársam is, aki amikor meglátott, gondolkodás nélkül nyomta a kezembe az üveg vodkáját. Elvettem tőle, mert féltem, hogy a nagy partizásban összetöri, és ha már a kezemben volt, meg is húztam. Te úgyis orosz vagy! - olvastam le a szájáról. Továbbadtam az üveget, majd tovább táncoltunk a kis hármas körünkben. Persze azért sokan körülvettek minket, de szerintem még mindig mi táncoltunk a legjobban. Hát nem véletlenül voltunk táncszakon... Bár nem pont balettoztunk a táncparketten, de nyilván jól tudtuk mozgatni a testünket a zenére. 

Koray

Tudtam, hogy csak a lányra kell bíznom és beszédesebb lesz, mint én. Nekik ez valahogy, jobban megy. Ha kell, ha nem. Habár Katarina ebben is kivétel, ő egész jól vissza tudja fogni magát, legalábbis előttem. 
- És nem érhetnek váratlan meglepetések -  tettem hozzá a társas est szépségeit taglaló mondanivalójához. - De tehetsz még egy próbát, ha akarsz. 
Céloztam a mosdóhasználatra. Addig én is keresnék magamnak valamit a konyhában, mert az biztos, hogy nem kísérem el még egyszer. A buli pörög, halad, arra hogy megint valaki összeessen az orra előtt nagyobb volt az esély, mint korábban és mégis sikerült összehoznia. A következő kört inkább kihagyom.
- Máris mennél? Még alig láttál valamit. - Ha már most "kimaxoltuk" szerinte, mit szólna pár óra múlva? Ha neki ennyi elég a csúcsponthoz, akkor valóban annyi tapasztalta van ezen a téren, amennyit először gondoltam. Nem tartanám itt minden áron, de kicsit meglepett, hogy a korábbi eltökélt hozzáállásából ennyire futotta. Ezek után valóban, lehet, jobb lenne, ha nem várná meg a folytatást. De ezt most rá bízom, nehogy aztán azt mondja, elrángattam, pedig maradt volna még. Nem ez lenne az első ilyen "hibám".

Katarina: 

- Eseménydús - ismételtem meg. - Hát az igaz. - Szinte meglepődtem, hogy visszakérdezett, de gondoltam tartalmas választ adok, hogy ne csak úgy álljunk egymással szemben. 
- Jó a zene. Szeretek emberek között lenni - feleltem. - De legközelebb társas estre megyek. Csakis azért, mert ott nem kell ennyit várni a mosdóra. - Tekintve, hogy még mindig nem pisiltem, kedvem támadt bemenni. De ez hamar el is ment. Belekortyoltam a sörömbe. Még a nyelvem sem akadozott az alkoholtól. Azért érdekes, hogyha vodkáztam jobban előjött az orosz akcentusom. Mondjuk ez csak placebó lehetett, de ezen este folyamán még nem ittam elég vodkát ehhez. 
- Egyébként mehetünk, ha gondolod. Szerintem kimaxoltunk az itteni buli lehetőségeit - dobtam fel. - De felőlem vissza is mehetünk, nekem tényleg teljesen mindegy. - Ezzel a választást az ő kezébe tettem, mivel én még bírtam volna egy kis táncolást, de akkor sem dőltem volna kardomba, hogyha búcsúzunk. 

Koray

Katarina szó nélkül követett, amiért kivételesen hálás voltam, mert a zenét túlkiabálva magyarázni, hogy mit miért akarok csinálni, na, ahhoz most kifejezetten nem lett volna idegzetem. Már maga az, hogy eljöttem és élesztgetnem kellett egy saját akaratából kiütött ismeretlen lányt, akivel amúgy semmi dolgom nem lett volna, elég ok lett, hogy ezzel lezárjam az estét, de még nem mehettem. Nemrég érkeztünk, talán egy órája sincs még, nem tehetem meg Katarinával, hogy máris hazaviszem. Plusz, láthatólag neki jobban bejön ez a buli, mint nekem.
- Igazán... eseménydús - kerestem a megfelelő kifejezést rá, hangomban a lelkesedés teljes hiányával. A levegő ugyan lehűlt kissé, de még nem fátam annyira, hogy visszavágyódjam a lüktető hangzavarba odabent. Ellenben, ha Katarina netán felhozná, kész lennék előrébb hozni az elkerülhetetlent. - Na, és neked, hogy tetszik?
Visszakérdezésem oka, más témát hirtelen nem tudtam felhozni, így inkább zsebre dugott kézzel álltam a lánnyal szemben, hátha valami beszélgetésfélével ütjük el az időt, amíg kint vagyunk.

Katarina: 

Mire visszaértem Emirrel a fürdőbe, az istápolt lány már éledezni is kezdett. Emir és Koray váltottak pár szót olyan nyelven, amit nem értettem, de nem zavart, hogy kimaradok a társalgásból. Ekkor jutott eszembe, hogy a kezemben van még a csajszinak a telefonja, így oda akartam adni neki. De meggondoltam magam, látva, hogy alig tud feltápászkodni a különös ülő-fekvő pózából, így Emirhez fordultam. 
- Légyszi, ezt majd add oda neki, amikor már kicsit jobb állapotban van. - Igazából fogalmam sem volt, hogy Emir megbízható figura-e, de én már nem akartam őrizgetni a készüléket, szóval inkább lepasszoltam. 
Nem is volt több időm bármit mondani, mert Koray ismét kézen ragadott és szó szerint kihúzott a fürdőszobából. Egyszerűbb lett volna, hogyha közli, hogy hová megyünk és követem, de ezen szerint neki az is megfelelő megoldás volt, hogy egyszerűen elrángat. Pisilni ugyan még mindig nem sikerült, de a nagy rohanásban valahogy el is múlt a dolog. 
Koray egy bökéssel jelezte, hogy az udvarra megyünk, ami kivételesen kedvezett nekem, mert én is oda terveztem menni. Megállt és ezzel együtt megállított engem is, amikor már kint álltunk egy füves részen, és elengedte a kezem. Azt hittem, hogy többen választják a friss levegőt, de rajtunk kívül nem volt senki. 
Volt egy alacsonyabb kőkerítés féle, ami az udvarban futott végig, szerintem valaha a járdát kísérhette, de mára már csak pár méteres rom emlékeztette az embereket, hogy mi is volt itt valaha. Nekidőltem a kis kőfalnak és beleittam a sörbe, amit már cipeltem egy ideje. 
- Na, milyen a buli? - fordultam Koray felé, ha nem követett. Már előre felkészítettem magam az ironikus, cinikus válaszra, szinte élveztem is, hogy találgathatom, hogy mit fog mondani a srác. 

 Koray

Míg Emir befut, a lány már láthatóan jobban kezd magához térni, sőt, nyögéséből és tiltakozni akaró erőtlen kapálózásából azt veszem le, elég ennyi hidegvíz. Elzárom tehát a zuhanyt és a felakasztott törölközőért nyúlok. Hagyom, oldja meg maga a szárítkozást, így is többet tettem érte, mint amennyit más körülmények közt tettem volna. Ha nem Katarina találja meg, valószínűleg lefelé menet szóltam volna az egyik srácnak, kaparja össze, de így nem tehettem mást, mint berángattam és kicsit észhez térítettem.
Emir mire elvégeztem az oroszlánrészt természetesen megérkezett, meglepett tekintetére és az azt követő nevetésre csak a szemem forgattam.
- Ma nem éred be eggyel? - kérdezi tőlem anyanyelvünkön és újfent kiröhög. 
Megrázom a kezem, felegyenesedek és ellépek a nyöszörgő kupactól a zuhanytálcán. 
- Innentől old meg te - Vetem oda Emirnek és ellépek mellette. Közben Katarináért nyúlok és minden további angol vagy török szavak nélkül otthagyjuk őket a fürdőszobában. Igen, mindketten, mert ha a lány nem akarna jönni, kicsit erősebben szorítom meg a kezét és jelzem, ideje távoznunk a színről.
Lefelé menet az ajtóra bökök szabad kezemmel, hogy szavak nélkül tudassam vele, arra fogunk menni. Friss levegőre van szükségem, a benti a nyitott ablakok, ajtók ellenére is elég gyomorforgató és fülledt.  Kint aztán elengedem a kezét és megállok a gyepen, valamivel arrébb a háztól.

Katarina: 

Nem sikerült a lányt túl sokáig megtartanom, de mire lefektettem a földre, Koray már meg is érkezett. Valami csajszival dumált, de otthagyta őt, amikor meglátta a földön fekvőt. Amíg ő lehajolt hozzá, én felvettem a lány telefonját a földről. Csak egy pillantást vetettem rá, nem látszódott, hogy valami baja lenne. Mire eldönthettem volna, hogy mit csinálok vele, addigra Koray már a fürdőbe cipelte őt, ahol éppen egy lány pisilt, a másik pedig csak úgy feküdt. 
- Bocsi csajok, vészhelyzet. - Vetettem oda nekik szenvtelenül, mert sejtettem, hogy hozzájuk hang nem igazán ér el. 
Megkaptam a parancsot Koray-tól, keressem meg Emirt. Nem volt bunkó, egyszerűen csak hideg és tárgyilagos. Szinte már megszoktam az ilyet. Na de ki is az az Emir? Ja igen, eszembe jutott, amint megláttam a nappali tömegét. Egyik kezemben a sörömet, másikban a lány telefonját cipelve bevetettem magam az emberek közé. 
Három letapizás, két sikertelen leitatási kísérlet, és egy seggrecsapás után megtaláltam Emirt, akit a Koray-tól elsajátított módszerrel kézen fogtam és a fürdőbe vezettem. Szegény srác azt hitte, hogy más szándékok vezérelnek, azért viszem a fürdőbe, de csalódnia kellett, amikor elengedtem a kezét és félre léptem, hogy láthassa a kiütött csajszi és Koray párosát. Ha szabad volt a csap, akkor nekidőltem, és mivel nem volt mit csinálnom egyelőre, a sörömet kortyolgattam. Most vettem csak észre, hogy a nappaliban és a fürdőben is már nagyon elhasznált volt a levegő, biztos voltam benne, hogy miután megbiztosodtunk, hogy a csajszi jól van, kimegyek a levegőre.