Theodore

     Mi mást csinálhattam volna? Ez a lány annyira tapasztalatlan volt, mint egy fehér papírlap. Egyszerűen hihetetlen, hogy még ezt sem volt képes megcsinálni! Rögtönöznie kellett volna, ha már színészek közé akar tartozni. Improvizálni valamit, bármennyire kisiskolás szinten, nem életképtelenül elsétálni, miután elsőre nem sikerült valami.
Celeste nem csak színészetre, de létezésre is alkalmatlan, miközben attól zeng az iskola, mennyi mindenbe belekeveredett már. Állítólag eltanácsolták az előzőből. Ezek után, amit ma, meg úgy általában láttam tőle a próbákon, nehezemre esik elhinni.
Ahogy azt is, amire készültem. Mert mégis, mit fogok vele kezdeni egy randin? Hova vigyem, ahol nem néznek ki miatta vagy nem hallgatom még hetekkel később is, milyen szánalmasan festettünk egymás mellett. Majd ráfogom az iskolai projektre, elvégre az egész őrültség amiatt van. Ha nem csinál belőle ekkora ügyet, összeraktuk volna két perc alatt és most ahelyett, hogy azon kattogok, milyen forgatókönyv illene ehhez az egészhez, lenne egy szabad délutánom.
 - Gyere be - szóltam ki a kopogást meghallva. Edzéshez öltözve Jace jelent meg az ajtóban. Nem a legjobb társ, de egyelőre jobb volt a semminél.
 - Kész vagy haver? - Válaszként felkaptam a mobilom az ágyról, meg a táskám a székről és utána hagytam el a szobát.
     Mióta két hónapja egy reklám miatt le kellett állnom az edzéssel, nem jártam a teremben. Új arcokat fedeztem fel az ismerősök között, köztük néhány egészen említésre méltó lányét, akikkel szívesebben találkoznék edzőgépek társaságán kívül is.
Jace felállt a futógépre, engem jobban lekötöttek a súlyok és az elvesztegetett idő pótlása. Nagyjából ennyiben kimerült a közös edzésünk, amit egyáltalán nem bántam. Jace nem egy észlény, vele ki lehet tölteni egy üres helyet, de semmi más haszna nincs. Az, hogy színésznek készül, az egyik legrosszabb választása volt, semmi érzéke hozzá. De nem hatnak rá az észérvek, se a folyamatos elutasítás, mintha meg se hallaná őket. Aki valamire akarja vinni a mi szakmánkban, annak ennyi idősen már le kellett tennie valamit az asztalra. Egy pár iskolai másodrangú szerep nem elég az ilyen elvárásokhoz.
- Azt mondják, gyakori vendég vagy itt - Megálltam a mozdulatsor végén és a lányra néztem. Szőke haját felkötötte, ezzel kivillantva a tarkóján lévő absztrakt tetoválást.
- Egyeseknek itt túl sokat jár a szája - Feleltem egy mosoly kíséretében. Jobban megnézve, a karján is láttam egy minta-részletet és a hasánál is volt egy valószínűleg tigris minta, aminek csak a felső része látszott, a továbbiakat egy szűk, ám figyelemreméltóan előnyös nadrág takarta.
 - Natalie vagyok - Lenyűgözően tudta a figyelmet kék szemeire vonni, habár szívesen kalandoztam volna más irányba is, egyelőre beértem a szemeivel. - Ha van kedved lazítani egy kicsit, a pultnál megtalálsz.
Ezzel felállt és még egy pillantást vetett rám, mielőtt elhagyta a termet. Néztem utána és majdnem elnevettem magam a hirtelen átfutó gondolattól. Csak Celeste képes arra, hogy így összetiporjon egy ilyen pillanatot.
Jace elismerően füttyentett a sarokban lévő padról és nagyot kortyolt az üvegéből. Fejem csóválva vigyorogtam, aztán hátradőltem és folytattam az edzésem. Na, még egy sorozat!
Natalie háttal nekem kevergette szívószálával a shaket. Levettem nyakamból a törölközőt és a mellettem lévő székre dobtam, mikor helyet foglaltam mellette.
-  Egy eprest, kösz - vetettem oda a pultosnak, aztán ismét a lány felé fordultam. - Mióta jársz ide? Még nem találkoztunk.
- Nos, ha úgy vesszük, már évek óta ide járok, de az elmúlt másfél évben kevesebbet tudtam, mint szerettem volna. - Már nem volt felfogva a haja, előre húzta egyik oldalon és így egészen másmilyennek hatott az arcra. Megbabonázóan szép volt. - És te Theo, merre jártál az elmúlt hónapokban? Úgy hallottam, elfoglalt voltál mostanság.
Meg sem lepett, hogy tudja a nevem, itt bárki elmondhatta neki, ha nem találkozott vele az interneten vagy a tv-ben. Ha elég sok helyen megfordulsz, egy idő után már másként kezeled a kapcsolataidat. Még a kialakulókat is.
 - A munkám miatt nem mindig van annyi időm, mint szeretném - feleltem tömören összefoglalva a lényeget. Közben megkaptam a saját italom és ittam belőle egy keveset.
 - Ez ismerős. Nemrég jöttem haza Miamiból, jó megint itt lenni. - Nem nehéz Natalie-t kiismerni, elég hozzá a megjelenése, vagy az a pár szó, amit hallottam. Ebből egyszerű kikövetkeztetni, hogy szereti a figyelmet, a pénzt és önmagát. Az a típus, akit kicsit nehezebb megpuhítani, de annál könnyebb tovább lépni rajta.
Ahogy azt megtudtam, méghozzá egészen hamar, Natalie modellként dolgozik, nemrég jött haza Miamiból és azt várja, essek hasra előtte, mert világhírű sztárként fényezi magát. Nem sokon múlt, hogy nem köptem ki az asztalra a shaket, mikor ezt majdnem szó szerint a tudtomra is adta. Ó, kislány, nagyon rossz emberismerő vagy, ha erre pont engem szemeltél ki. Azért nem hagytam egyből faképnél, végig akartam játszani a játékot, miközben fordítok az erőviszonyokon. Nem beszéltem túl sokat a saját hivatásomról, csak megemlítettem egy-két emlékezetes munkámat, aztán hagytam, had csillanjon meg szemében a felismerés. Ez mindig így történik, már-már unalmasan kiszámítható reakció.
- Találkozhatnánk később, megihatnánk valahol valami… tartalmasabbat - emelte feljebb a poharát nyomatékul. Válaszként felemeltem a sajátom és végig a tekintetébe fúrva sajátom, összekoccintottam a két üveget. Elégedett mosollyal nyugtáztuk mindketten a sikert.
Aztán jött az agyi hidegzuhany.
- Mit szólnál a holnaphoz? Ma estére akadt egy kis elintéznivalóm, de a holnap csak a tiéd. - Kárpótlásul mindkettőnknek, ha már megelőzte egy kevésbé érdekfeszítő program. Erre gondolva pillantottam hátra a falon lévő órára és elhúztam a szám. Mikor visszafordultam Natalie-hoz megint mosolyogtam.
- Add meg a számod, és felhívlak. - Elé toltam egy filctollat és egy szalvétát. Rákanyarintotta a számokat, mielőtt visszacsúsztatta nekem.
 - Aztán ne okozz csalódást - Kecsesen lecsúszott a székről és ezzel be is fejeztük a beszélgetést.
Vigyorogva néztem távolodó alakját, zsebembe süllyesztettem a szalvétát és megittam a maradék shaket, aztán az öltöző felé indultam. Hálátlan feladat elé nézek, de minél előbb esem túl rajta, annál hamarabb megszabadulok az egésztől.
Mi mindenre nem képes egy ember a legapróbb sikerért is.