Mikor? 2014.07.07.
Hol? Szobák
Kik? Mihalie Nova & Eden Lucifer

Miha: Alig értünk ide máris kiugrottam az autóból, mintha ágyúból lőttek volna ki, mivel egy puskába laigha fértem volna bele hab testemmel, aztán kikaptam a csomagtartóból méretes bőröndöm, átvettem nyakamon a kézitáskát, így keresztben állt vékony, élénk kék színű pántja és minden egyes lépésnél csipőm bal oldalához ütközhetett, ami nem zavart, mivel megszoktam, de azért illik megemlíteni ilyesmit. Széles mosollyal röppentem át a vezető oldali ablakhoz és bácsikám arcára akkora cuppanós puszit nyomtam, hogy hangja az ablakokról visszapattanva visszhangzott az autó belső terében.
Ezután a bőrönd foggantyúját kihúztam és elindultam befelé a kollégium irányába, körbe körbe nézelődve.
~ Minden új, minden más. Csodás!~ A vidám hangulattól szinte ugrándozva vonszoltam a csomagom, aminek kis kerekei fájdalmasan vettek tudomásul minden egyes kis egyenletlenséget, amin a rengeteg újdonságtól felpörögve áthúztam, és a nehéz súly teljes egészében ránehezedett újra és újra, időnként kicsit még jobban lenyomva, ahogy földet értek a kerekek. A kollégium belső lépcsőjét látva elgondolkodtam egy pillanatra, hogyan is kivitelezzem a felfelé jutást, aztán tanácstalanul haraptam alsó ajkamba és körbe néztem.
- Valaki? Segítség? - Továbbra is szám harapdálva nézelődtem, milyen rossz szokás ez basszus.
~ Hol van ilyenkor egy izmoktól duzzadó pasi, aki csak úgy vállára kapná a cuccom és felfutna vele a szobámig? ~

Eden: Végre eljött a tábor ideje, nem vártam annyira, hogy eljöjjön ez a nap, mert kezdetben Chris kedvéért jelentkeztem, aztán ő visszamondta... jó kis barát, na mindegy. Azért el kell ismernem, semmi hátrányom nem származik belőle, sőt hasznomra van a zenélés miatt, szóval talán hálásnak is kéne lennem neki. Mikor kiszálltam a taxiból hófehér ingemben, szürke hózentrógeres nadrágomban elegánsan és egy oldaltáskával. Miután kivettem a csomag tartóból utazótáskámat és vállamra vettem azt is fizettem majd elindultam befelé. Odabent már csak tornacipőm egyenletes nyikorgását lehetett hallani ahogy lépkedtem a szobák irányába. Miután fölértem és megtalálva szobámat ledobtam az ágyra cuccaimat, kimentem és a lépcső tetején megállva dőltem a korlátnak, mikor is meghallottam egy bájos madárka csiripelését ahogy az ő hős lovagjára vár. Tipikus megnyerő mosolyommal arcomon, zsebre dugott kézzel indultam meg lefelé a lépcsőn és egyedül a lány szemeibe néztem.
-Szervusz szép hercegnő.-csókoltam kezet mikor leértem.
-Segíthetek fölvinni a csomagjaidat?-mosolyogtam és meg sem várva válaszát vettem át tőle bőröndjét.
-Eden Lucifer vagyok mademoiselle.-mutatkoztam be neki miközben szabad kezem kitártam a lépcsők felé jelezve, hogy indulhatunk. Ahogy végig néztem rajta észrevétlenül, megállapítottam, hogy szép lány, bár kissé érdekes, de ez nekem hol számít? Volt már dolgom különös lányokkal, de végül mindegyikük ugyan úgy egytől egyig belém bolondult.

Miha: Imáim, vagy inkább kérdéseim meghlallgatásra találtak, és egy edves mosolyú srác leereszkedett hozzám az emeletről. Beszédstílusától csodálkozásra nyílt a szám, már el is felejtettem, hogy kell őket úgy összeérinteni, hogy közte maradjona  fogad, amivel rágcsálhatod, egyszerűen csak ámuldozára nyitva tudtam tartani ajkaimat, aztán mikor kezet csókolt és elvette a cuccom végre visszataláltam a Föld nev bolygóra.
- Na, erről beszéltem! - Mondtam ki hangosan azt, amit lehet inkább fejben kellett volna tartani, mert neki tuti nem értelmes, hogy én az előbbi hős lovagos kérdésemre adtam választ magamnak, na mindegy. Azért, ahogy rám nézett egyből levettem, neki is furának tűnök, remekséges. Talán a fehér térd fölöttig érő szoknya teszi, a nagy fodorjaival és a jobb oldalon alul lévő hatalmas kék anyagrózsával? Vagy a felülre felvett kék színű pántnélküli topp, aminek elején egy fehér, rózsaszín szemű macska feje, a hátulján meg a hátsó fele látható? De az is lehet, hogy a hajamon akadt fenn egy pillanatra, amibe beletettem reggel a fehér alapon feketén mosolygó smileys hajráfom? Rengeteget lehetne ezen filózni, valóban.
- Köszönöm kedves lovag, hogy felajánlod nagyszerű erőfölényedet a megmentésemre. Esküszöm, ha lenne nálam egy szalag, ami amúgy a táskámban tuti lesz, megkapnád hálám jeléül, na meg azért, hogy mindenki lássa, neked drukkolok. - A csomagom tetejére erősített tokra pillantottam,a ztán két jól kitervelt mozdulattal lefejtettem róla és magamhoz vettem.
- Így nem olyan feltűnő, hogy lazsálok - magyaráztam nemes egyszerűséggel a tettem és elindultam felfelé, vagy előtte vagy mellette, ahogy jobban elfértünk. Aztán megtorpantam, nagyjából a harmadik lépcsőfokon és visszafordultam hozzá. Jó, oké, bevallom, kicsit látni szerettem volna ahogy kűzd a nehéz cuccal, de csak mert sajnálni akartam az áldozatáért, komolyan! Na, jó, meg másért is, de a lényeg tényleg az volt.
- Én Miha vagyok - Küldtem felé egy "fejoldalrabillentős" széles mosolyt, rákacsintottam olyan kis huncut módon és már masíroztam is tovább felfelé, szökdelve hagyva magam mögött a fokokat. Közben elkezdtem dudorászni, mint akinek annyira nincs gondja se dolga, mert jelenleg nekem épp nincs az tuti.

Eden: Kissé furán néztem a csajra megszólalása miatt, nagyjából összetudtam rakni miről is beszélhetett az előbb, de az tuti, hogy magában tette nem úgy mint most. Viszont biztosra vettem, hogy pont egy ilyen jóképű, hősies hercegre vágyott mint amilyen én is vagyok. Nem tudtam eldönteni mi néz ki a leg... kedves szóval különlegesebben a lányon. Végül viszont voksomat a pólóján tettem re, ilyet aztán még sosem láttam az biztos, egyáltalán hol tudott ilyet szerezni? És.. mégis, hogy tudott ennyire össze nem illő ruhadarabokat választani? Oké, nem vagyok egy olyan típus aki ócsárolja az emberek öltözködését, és divatpárti lenne, egyszerűen csak megdöbbentett, hogy milyen egyedi stílussal rendelkezik...
Mikor beszédre nyitotta finom ajkait egyre biztosabb voltam benne, hogy ez a lány nem hétköznapi, na nem mintha eddig nem jöttem volna rá. Még nem találkoztam olyan lánnyal aki hasonló stílusban beszélt volna mint én amikor megpróbáltam bevágódni.
-Igazán megtisztelő lenne, ha tőled kaphatnék kendőt kisasszony.-mosolyogtam miközben ő lekapta a kis csomagot táskája tetejéről. Először néztem most meg mit akar, de aztán gyorsan el is magyarázta.
-Túl sokat adsz a látszatra, mit számít, minek tűnsz mások számára? Te csak magaddal törődj.-tettem pár lépést a lépcsőn fölfelé, mikor is a bőrönd is odaért az első lépcsőfokhoz, így megfogtam és fölemelve a földről indultam meg fölfelé Miha mellett. nem volt nehéz a csomagja így könnyen vettem a lépcsőfokokat miközben egy félmosolyt villantottam a lánynak aki láthatóan figyelve várta, hogy mikor kezdek el vele szenvedni, de szerencsére ez nem következett be.
-Szép neved van Miha, milyen eredetű?-tettem föl érdeklődve a kérdést, ugyanis erről tényleg fogalmam sem volt. Azon sem csodálkoznék ha a válasza az lenne, hogy mars vagy jupiter, és hogy ő valójában az űrből jött. De nem zavar, a lány az lány marad.

Miha: - Amint látod, az, hogy mások véleménye túlzottan lázba hozna, nem igazán igaz rám. - A lépcsőn ismét megtorpanva pukedliztem felé fordulva, szoknyám szélét ujjaim közé csippentve, mintha hosszú báliruha lenne. Ú, vajon elhoztam azt a kék ruhát? Na, az most jól jönne, azzal hatásosabb lenne ez az egész, de mindegy, mentem tovább.
- Lengyel eredetű, Mihalie az eredetim, bár azt nem szoktam használni. Te... tippjeim szerint... - Mutattam rá élénk kék színűre lakkozott körmű mutatóujjammal. Annyira szeretem ezt a színt, annyira, annyira!
- Te itteni vagy, törzsgyökeresen angol, vagy egy kicsit skót esetleg ír, de tuti, hogy itt élsz valahol a közelben. Nekem ehhez van szemem, meg hát akcentusod sincs, szóval túl sok minden mutat arra, hogy igazam van. - Kicsit belemerültem a származási kérdésekbe, de ha ennyire szeretsz fecsegni és új embereket megismerni akkor ez megbocsátható bűn, legalábbis szerintem az. Közben már a folyosón haladtunk és a nyakam tekeredett minden irányba, hogy mindent láthassak.

Eden: ~Az egyszer biztos.~jegyeztem meg magamban, majd ahogy nekiállt pukedlizni a lépcsőn csak egy lány mosoly ült arcomra. Végül is ha eltekintünk attól, hogy milyen fura egy rendes és aranyos lány. Láttam szemében, hogy valamin gondolkodik, biztos megint valami őrültségen, ezt már most megtudom állapítani, még úgy is, hogy ismerem mennyi ideje? Öt perce.. Na pontosan erről beszéltem.
-Lengyel? Érdekesen hangzik.-gondolkodtam el mikor meghallottam a teljes nevét nem csak a becézését, és kíváncsi, fogvillantós mosolyt küldve felé vártam mit fog tippelni én honnan származom, mert bár számomra eléggé nyilván való volt, sokan tévesztették el. Természetes volt, hogy ő is, na igen a tökéletes kiejtésem, nem véletlen, elég jó tanuló voltam a nyelvek meg csak úgy ragadtak rám. Mondjuk az ír, skót beütést sehogy sem tudtam magamhoz kapcsolni, de nem zavartattam magam, vicces lány volt, jól szórakoztam rajta.
-Kérlek szépen én törzsgyökeres francia vagyok és egyenesen Franciaországból repültem ide, se angol, se ír, se skót nincs bennem.-világosítottam fel, miközben már a folyosón sétálgattunk. Nagyon nézelődött, gondolom a szobáját kereste, de ezt nála sosem tudni.
-Melyik szoba tied?-kérdeztem rá miközben álláért nyúlva fordítottam magam felé arcát és így fúrtam mélyen íriszeibe pillantásomat.

Miha: - Mi?! - Torpantam meg, mint aki nekiment a stop táblának. Ekkorát még sose tévedtem, szóval valami borzasztó átverésnek lehet áldozata, mert... Oké, így, hogy bevallottam tényleg van benne valami franciás, meg hát a beszéde is, azok az "r" hangok, nem is értem, miért hittem annyira birtnek, mert nem is annyira az.
- Tuti kamuzol! - Álltam ki saját igazam mellett, ami mint kiderült mégse annyira igaz, és már én is belátom a tévedésem. Körbe jártam, aztánmegálltam előtte és egészen közel hajoltam az arcához, hogy jó alaposan megvizsgáljam, majd visszahúzódtam és ismét széles mosollyal pislogtam rá.
- Jó, oké, ha törzsgyökeres francia vagy akkor... akkor... akkor... akkor mondj valami olyan dolgot, amit egy törzsgyökeres franciának tudni kell. - Hirtelen nem tudtam, milyen találós kérdést tegyek fel neki, ami megmozgatná az agyát, de tulajdonképpen már tök mindegy volt, mert rájöttem a tévedésemre, azért nem adtam ám fel olyan könnyen.
Ismét elindultam nézelődtem, hallgattam a választ, de rá úgy igazán nem néztem, míg meg nem állított. Lazán belenéztem a szemébe, az enyémben gyaníthatóan azt a játékos vidám csillogást látta, amit mindig szoktak, még ha rossz kedvem van akkor is, állítólag, nekem ez nem szokott feltűnni.
- Fogalmam sincs - Vonatam vállat egyszerűen, kitartóan mosolyogva, de nem fordítottam el a fejem, ő kezdje előbb, veszítse el a farkas szemes játékot.

Eden: Egy önelégült mosollyal arcomon álltam meg és egy nevetést elfojtva néztem a földre, majd Mihára mikor teljesen kivertem nála a biztosítékot származásomat illetően. Látszott a szemében, hogy ő is rájött tévedésére, de a makacssága legalább ugyan ennyire tükröződött benne vissza. Már most tudtam, ha én ezzel a lánnyal összefutok az csak vicces lehet, és egy jó kis szórakozást ígért.
Egy laza félmosollyal arcomon túrtam hajamba.
-Ha ilyet kell mondanom, akkor gyakorlatilag bármit kitalálhatok, nem fogod tudni kamuzok e vagy sem, mert te nem vagy törzsgyökeres francia.-hunytam le egyik szemem és csak másikkal néztem a lányra, majd leengedtem kezemet magam mellé és finoman meredtem Miha szembogaraiba. Azon gondolkodtam most játszadozzak el vele vagy később. Mivel végül rá kellett döbbennem, hogy nincs túl sok időm most erre, így az utóbbi mellett tettem le szavazati voksomat.
-Ez esetben azt javaslom, hogy kérdezd meg egy felügyelőtől, vagy egy segítő diáktól.-kacsintottam rá.
-Most viszont sajnálom de csak eddig tudtalak kísérni. Később még biztosan találkozunk.-csókoltam neki ismét kezet, majd elindultam vissza a lépcső irányába.
-Je réjouis lors de la rencontre mademoiselle. Au revoir.-integettem, majd eltűntem a lépcsőn lefelé.

Miha: - Nem vagyok, de jártam ott nem is egyszer, szóval valami sejtésem lehet a dolgot illetően. Meg egyébként is, ne nézz le ennyire, mert lehúz az orrod és a padlón fog koppanni. - Megjátszott durcázás volt mindez, bár elég átlátszó módon, de igenis, igazam volt! Tök sok mindent tudok a franciákról, a kajáikról, a városaikról, már ami a nagyobbakat illeti meg a nyelvükről is, még ha elég lapos is a nyelvtudásom. Azért szeretem hallgatni, ahogy dumálnak, lökik a fura "r"-es szövegüket, amivel képesek fél perc alatt levarázsolni egy lágy bugyiját, ha mellé még olyan cukin mosolyognak, mint ez a kis ördögfióka itt előttem, aki mellesleg tényleg cuki, úgy összességében az, de be nem vallanám neki soha, ahhoz túlzottan látszik, mennyi tisztában van az adottságaival. Igazi rosszfiú, akiért bomlanak a csajok, na nem szó szerint, az azért durva lenne.
Saját gondolatomtól elkerekedett a szemem, mindig ez van, az agymenéseim kiülnek az arcomra és lazán bolondnak néznek, amiért grimaszolok. Plusz most a durcis ábrázatom is elrontottam vele, na sebaj, megoldom.
- Vagy egyszerűen csak megézhetném az ajtóra kifüggesztett papírkákat - Fűztem tovább Eden gondolatmenetét egy jó kis ötlettel, amit alkalmazhattam is, de sajnos már csak egyedül.
- Itt hagysz? Megint el fogok veszni és nem lesz, aki megmentsen! - Kétségbeesetten és szomorúan görbült lefelé a szám, a helyzeten viszont ez már nem változtatott. Neki mennie kellett, én meg kereshettem tovább egyedül, hát jó, legyen így.
- Pour ma part, la joie sans bornes. Au revoir, mon prince. - Intettem utána szegényes kiejtésem és szókincsem maradékait összeszedegetve. Újra el kéne kezdenem franciául tanulni, majd a lengyel után, bár az se megy valami fényesen hiába tanulom ezerhatszázkilencvenhét éve, vagy kilencvenhat, számolni se érdemes.
Vállam megvonva vetettem még egy pillantást hősöm után, majd ismét a folyosó további részére szegeztem tekintetem. Pontosabban az ajtókra, amik mellett magam után húzva nagy csomagom szép sorban elhaladtam egészen addig, míg a nevem meg nem pillantottam.
- Siker! - Legszívesebben a levegőbe bokszoltam volna, de erre nem volt egy szabad kezem sem, szóval maradt az őrült-öröm mosolyom és ügyetlenkedve bejutottam leendő ideiglenes lakhelyemre.