Mikor? 2016.05.01. - 
Hol? Sétálóutca -> Lakóövezet
Kik: Aofie McDonald & James Cooper

Aofie: Elszivtam még az utolsó pár slukkot a cigimből majd beléptem a kocsmába. Bent fülledt meleg volt, rögtön ledobtam a bőrdzsekim és az egyik fogasra akasztottam. James múltkor azt mondta biztonságos hely én pedig biztam benne.
Nem voltam túlzottan kicsipve, bordó bőrnadrág, egy bő Avenged Sevenfoldos fekete ujjatlan és a szokásos bakancsom. Minimális smink hisz úgyis csak leizzadnám, csipőmön egy övtáska, benne a legfontosabb dolgaimmal.
Nem voltak még sokan, főleg szakállas motoros arcok, akik furcsán méregettek. Perverz barmok. Kicist félni kezdtem egyedül, de minden magabiztosságomat összeszedve a pulthoz sétáltam és kértem egy pohár sört. Ezt egy személyi bemutatása után meg is kaptam, majd az előre felállitott szinpad elé sétáltam.
Ahogy kezdett gyűlni a tömeg, odamentem és addig furakodtam előre mig legelöl nem voltam ahogy Jamesnek is megigértem.
A koncert kezdete előtt nem sokkal már felfokozódott a hangulat és én is kezdtem feloldódni. A tömeggel együtt kántáltam hogy Zero Tolerance, majd mikor a fiúk a szinpadra léptek magasra emelt kézzel a tömeggel együtt kezdtem visitani.

James: A mai koncertet az egyik sétálóutcai pubban adtuk, de igazából ez jobban beillett kocsmának. Előre szóltam pár haveromnak, hogy egyik ismerősöm jönni fog, néha azért lessenek rá fél szemmel. Ilyen volt például a csapos, az ajtónálló és a vécésnéni is. Természetesen mindenki igent mondott, különösképpen Mrs Brown volt oda, hogy egy ilyen helyen találkozhat majd egy tüneményes kislánnyal. Tüneményes kislány, mi? Még mindig Effie-ről van szó? Már az este legelején késéssel érkeztünk, így nem volt időm szétnézni, egyből pakolni kezdtünk. Viszonylag hamar felszereltünk mindent, így csupán negyed órás csúszással kezdtünk. A színpad nem volt valami nagy cucc, a kocsma egyik felén egy kis dobogó szerű emelkedő volt, max fél mèter magas. Simán fel lehetett volna rá lépni a "rajongóknak", de már íratlan szabály volt, hogy úgy csinálunk, mintha ez nagy színpad lenne. Ráadásul a "biztonságiőr" két másodpercen belül le tudja szedni, aki fellép a színpadra, akár csak véletlenül is. Mielőtt elkezdtem volna, lenéztem a színpadról. Észrevéve Effie-t, barátságos szemöldökemelgetéssel köszöntem neki. - Nos kedves Hölgyeim és Urak - kezdtem a mikrofonba szólva, gitárom pántját megigazítva. Dan közben sejtelmes ritmusokat dobolt mögöttem. - Szép estét mindenkinek. Aki még nem tudná, mi a Zero Tolerance vagyunk, a neten megtalálhattok egy csomó helyen, facebook meg minden. - Pornó oldalon nem - fűzte hozzá a basszeros én csak annyit mondtam hozzá: még, aztán nevettünk. - De nem is akarom rabolni a drága idejüket, kezdjük is az első számmal, az egyik kedvencem. - A húrok közé csaptam. - Fogadjátok szeretettel. - Egy nagy és mély hörgéssel indult az egész, ami hallhatóan tetszett mindenkinek, majd elindult az egész show.

Aofie: James szemöldökhúzogatására egy széles vigyorral válaszoltam.
Nekiálltak játszani én pedig egy darabig leesett állal néztem hogy mit művelnek. Nem egy koncerten voltam már de soha nem álltam ilyen közeli ismerettségben a zenészekkel. Mr D. baromi jól játszott, James pedig... hát hű. Le sem tudtam venni a szemem róla szinte. Ha néha válaszolt a tekintetemre fülig pirultam.
Nem sokkal később már elengedtem maggam, a tömeggel együtt táncoltam és énekeltem.
Mikor beindult egy kisebb pogózás nevetve vetettem magam a közepébe.
A srácok egy jó másfél órát nyomták én pedig az egészet végigugráltam. Nagyon jól éreztem magam. Miután vége lett és levonultak elmentem a pulthoz kérni még egy sört.
Reméltem hogy James hamar visszajön és tudunk még beszélgetni. Igaz nem voltam a legjobb formámban, arcom kipirult, leizzadtam a hajam pedig szanaszét állt, de alig vártam hogy lássam és lelkendezhessek neki egy sort.
Mikor már elég sok idő eltelt a koncert vége óta és kicsit kezdett kiürülni a hely kerestem egy szabad asztalt hogy kicsit kifújhassam magam.

James: A közönség hatalmas volt, folyamatosan ugráltak és őrjöntek, egy pillanatra sem álltak le, így mi is fergeteges koncertet nyomhattunk. Mikor egymásnak vállaltunk a basszerossal, a kemény mag pogózásba kezdett, ez volt a mi nem hivatalos jelünk.
- Köszönjük szépen, mi a Zero Tolerance voltunk! További szép estét mindenkinek! - Egy pillanatra elsötétült minden, hála a fénytechnikusnak, aztán teljesen megváltoztak a lámpák, mégpedig úgy, hogy a kocsmarészen lehessen látni, ám a színpad sötét legyen. Elkezdtünk leszerelni a srácokkal, s közben tartottunk egy jó kis csapatbeszélgetést, majd elpoénkodtunk, hogy Dan egyszer úgy begyorsított, hogy alig bírtuk követni. Egyébként Dan még javában pakolta a szerkóját, mikor én már a "backstage"-ben hagyva a gitáromat az emberek közé mentem és a pult felé igyekeztem. Páran kezet fogtak velem, meg gratuláltak, de a legtöbben tudták, hogy ilyenkor a sör az első. Haha. Kértem tehát egy sört, majd megkérdeztem a csapost, hogy látta-e a lányt, akit leírtam neki.
- Már itt is van - bökött a hátam mögé a fejével.
- Ó, halihó - mosolyodtam rá Efie-re és megtöröltem kezemmel izzadságtól gyöngyöző homlokomat. 

Aofie: Már elég sokáig vártam sőt átfutott a fejemen hogy lelépek. Végülis csak egy voltam a rajongók közül, meg csak egy kiscsaj miért akarna pont velem iszogatni koncert után. Erre vannak a hardcore rajongólányok.
Egyre morcosabb fejjel simogattam a söröspohár hideg oldalát, mikor hirtelen megjelent előttem egy árnyék és rámköszönt. A vigyorgó kiizzadt James.
Rögtön széles mosoly terült el a arcomon el is felejtve minden korábbi gondolatomat.
- Csáó - mosolygok - Leülsz hozzám?
Ha igent mond még szélesebb lesz a mosolyom.
- Iszonyatos jó volt a koncert, nagyon élveztem, jövök máskor is! - hadartam, hatalmas csillogó szemmekkel és még vagy jó 3 percig ecseteltem szinte levegővétel nélkül mi mennyire király volt. Hirtelen észbekaptam és elhallgattam.
- Bocsánat elragadtattam magam - pirultam el kissé - De tényleg nagyon nagyon jó volt. Örülök hogy Dan elhivott. Úgyértem a tancibácsi.
Belekortyoltam a sörömbe és mosolyogva néztem Jamesre.

James: - Leülök - feleltem lazán, majd a nagy korsó sörömet lerakva az asztalra kihúztam a széket és helyet foglaltam.
- Örülök, hogy tetszett - mosolyodtam el, majd kicsit kínosan hallgattam tovább, ahogy perceken keresztül ecsetelte, hogy mennnnyire jól érezte magát. - Jól tette Dan - nevettem el magam. Körbenéztem, hogy merre lehet az említett, de nem találtam. Helyette csak a basszerost láttam, aki a feleségével éppen smároltak. Megforgatva a szememet, ajkamon azonban halvány mosollyal fordultam vissza a lányhoz.
- Na és, nem történt semmi atrocitás? - Kérdőn vontam fel a szemöldökömet. Le kellett ellenőriznem, hogy az általam megkért személyek jól végezték-e a rájuk bízott dolgukat. 

Aofie: Kucogni kezdtem James tekintetét követve. Az egyik bandatag (ha jól emlékszem a basszeros épp egy nő, gondolom a barátnője ajkaira volt tapadva. Mosolya jelezte hogy nem zavarja ugyan, de talán kicsit zavarbajött. Kérdésére megráztam a fejem mire a hajam jobbra balra lengedi kezdett körülöttem.
- Neem, bár azok a motoros csávók érdekesen méregettek mikor bejöttem - meredtem rá a válla fölött az emlitettekre. Az egyik most is épp engem bámult amire zavartan elkaptam a tekintetem. Nem szeretem ha valaki igy bámul.
- Az egyik most is néz - motyogtam - De mindegy, majd abbahagyják. Biztos túl kihivó rajtam valami.
Kicsit elhúztam a számat, mintha nem zavarna annyira a dolog majd Jamesre emelve a tekintetem és belekortyoltam a sörömbe.

James: - Motoros csávók? - Kérdőn elgondolkodtam, hogy kik lehetnek. Efie mondanivalója után hátrafordultam és megkerestem szememmel azt, aki valószínűleg bámulta Efie-t. Paul tekintetével találtam szemben magamat és jókedvűen integettem neki. Ő is azok között volt, akiket megkértem, hogy vigyázzanak rá. Biztosan azért bámult, mert hirtelen nem ismert fel hátulról, és azt hitte, hogy Efie-t megkörnyékezte valami nyomorék. Miután visszafordultam, Paul többet nem nézett minket.
Efie példáját utánozva ittam pár jó nagy kortyot a sörömből.
- Azért el kell mondjam, hogy jól elfáradtam. - Hátradőltem a székem és zsebre dugtam az egyik kezem. - Ó, ezt neked hoztam. - Zsebemből az asztalra raktam egy pengetőt, amivel én játszottam. Semmi extra, csak egy sima fekete cucc volt, még felirat sem volt rajta, ráadásul a saját munkahelyemen vettem.

Aofie: Legnagyobb meglepetésemre a perverz motoros odaintegetett Jamesnek és abbahagyta a bámulásomat. Mégis hogyan...?
Meglepetten hápogtam pár másodpercig, majd ha James elmagyarázta mi a helyzet megkönnyebülten sóhajtottam.
Hirtelen letett elém valamit az asztalra. Egy kis fekete pengető, hirtelen nem értettem miért akarja ezt nekem adni aztán elkerekedett a szemem.
- E... Ezt biztosan nekem akarod adni? - hebegtem, és kezembe fogtam a pengetőt mintha legalábbis valami kincs lenne. Ha bólintott, ismét szélesen elmosolydtam.
- Köszönöm - motyogtam hitetlenkedve. Legszivesebben megcsókoltam volna ezért az ajándékért de ő valószinűleg nem igy tekintett rám. Kivettem a pénztárcám és óvatosan elraktam. Még véletlenül sem akartam elhagyni.
- Kijössz velem kicsit levegőzni? Olyan fülledt meleg van itt bent? - kérdeztem. Egyrész rá akartam gyújtani másrészt már megsültem. Ha igent mondott felkaptam a fogasról a bőrdzsekim és kimentünk a kocsma elé. Megkináltam kint cigivel, majd ha kért belőle rágyújtottunk.

James: - Persze - vontam meg a vállam. Azért egy pengető nem olyan nagy cucc, szoktam adni másnak is. Ráadásul kedvezményesen vásárolhatok a boltban. De ezt azért nem hangoztattam, mert elég degradáló lett volna. Az ajándék az ajándék.
- Kimehetünk - vontam meg a vállam. - Csak gyorsan elmegyek a kabátomért, addig nyugodtan, menj előre - mosolyogtam. Villámgyorsan a backstage-nek kinyilvánított terembe mentem, ahol a gitárom is volt. - Hali - köszöntem a basszeros feleségének, aki egyedül volt bent. Váltottam vele pár szót, majd felkaptam a bőrdzsekimet és visszamentem Efie-hez, ha kint volt, ha még bent várt. Azért a sörömet is magammal vittem.
- Nem fázol? - Amint megláttam a cigit a kezében, egy szabad hamutartó felé vándoroltam, ami az épület oldalában volt, de nem azon a részen, ahol a sétálóutca is nyílik. 

Aofie: A hamutartóhoz sétáltunk, egyik kezemben a cigi másikban a sör.
- Nem igazán - ráztam meg a fejem, majd lassan kifújtam a füstöt - Skóciában hidegebb van.
Kicsit elgondolkodtam hogyha azt mondom-e hogy fázok felajánlja e a kabtáját. Á mindegy, én nem vagyok ilyen lány.
Szórakozottan karikákat kezdtem el kifújni és elbűvölten néztem ahogy az ég felé szállnak.
Ha ő is rágyújtott megkérdeztem hogy tud e karikákat fújni. Ha tudott nevetgélve versenyezni kezdtünk. A végén átfújtam egy karikát az övén és kinyilvánitottam magam győztesnek.
- Remélem nem baj hogy igy lefoglallak ma estére is - mondtam halkan - Lehet lenne nálam jobb dolgod is.
Ráemeltem a szemem majd hirtelen lesütöttem és minden figyelmemet annak szenteltem hogy tökéletesen elnyomjam a kezemben tartott csikket. Zavarban voltam és ez nálam ritka volt.

James: - Akkor jó - biccentettem, mikor mondta, hogy nem fázik. Az időjárásról meg fogalmam sincs Skóciában.
- Jaa - tűnődtem el, mikor bocsánatot kért, hogy lefoglalt. - Igazából nem szoktam mást csinálni koncertek után. Csak beszélgetek ezzel-azzal és most te vagy az ez-az - nevettem fel. A hamutartó alján lévő kukába bedobtam volna kiürült poharamat, de rájöttem, hogy ez üveg és félúton visszafordítottam magam. - Hoppá - nevettem fel. - Legközelebb műanyagpohárban kell kérnem. - Megcsóváltam a fejem.
- Na még egy sör? - Az ajtó felé léptem, hogy be tudjunk menni, ha kér még egy sört, hiszen úgy láttam, hogy már nála sincs sok. Két sörtől pedig nem lesz bajunk. 

Aofie: Kuncogni kezdtem mikor megpróbálta kidobni az üvegpoharat majd elindultunk befelé.
- Persze, innék mégegyet - mosolyotam és ha meghivott az asztalhoz sétáltam ahol az előbb ültünk és ott vártam. A hajammal játszottam mig meg nem érkezett majd a vállam mögé dobtam a tincset és rámosolyogtam.
- Köszönöm - vettem el a poharat és belekortyoltam, természetesen tiszta hab lett az orrom. Pröszkölve törölgettem le, jó nagy hülyét csinálva magamból James előtt. Hogy tereljem a témát és kicsit elmúljon a vörösség az arcomról beszélni kezdtem.
- Remélem majd te is eljössz a sulikoncertünkre. Minden diák fellép, biztos nagyon király lesz. Meg egyszer eljöhetnél velem haza. Meg kéne hallgatnod ahogy a bátyáimmal zenélünk. Báár lehet neked az kicsit túl... lágy lenne.
Elvigyorodtam, és persze gondoltam hogy sose fog eljönni velem. Még énekelni se hallott úgy rendesen, pedig kiváncsi lennék a véleményére. Na majd talán egyszer.

James: Visszamentünk az épületbe. Kikértem két sört, természetesen a lehető leggyorsabb kiszolgálást kaptuk. - Tessék - nyomtam a poharat a lány kezébe. Felnevettem, amikor csupa hab lett Efie orra.
- Hát, ha mehetnek külsősök, akkor szívesen megyek. Max Dan bevisz - nevettem fel és akaratlanul is körbejárattam a szememet a tömegen. És így éppen kiszúrtam azt a mozdulatot, ahogyan egy számomra ismeretlen srác bever egyet Hugonak, akit csak látásból ismertem. Villámgyorsan Efie kezébe nyomtam a poharamat és a verekedők felé indultam.
- Maradj itt - kiáltottam hátra a lánynak. Félkör alakult ki körülöttünk, ahogyan megpróbáltam szétválasztani a srácokat, de az ismeretlen szemében olyan gyűlölet ült, minta valami túlvilági hatalom irányítani. Sajnos én  is kaptam egyet az orromra, ami el is kezdett vérezni és akkorát reccsent, hogy még a zajban is lehetett hallani. Egy pillanatig nem láttam semmit, de szerencsére Hugo megtámasztott, Dan pedig lefogta az ismeretlen srácot és kivonszolta a friss levegőre. Láttam az ajtónállót, azaz a biztonsági őrt, hogy már telefonál is, gondolom a rendőröket hívta és Danék után eredt. Hugo a pulthoz kísért engem, ahol meg tudtam támaszkodni, a csapos pedig előszedve az elsősegélydobozt egy köteg gézt nyomott a kezembe, amit egyből az orromhoz nyomtam. Levegőt azonban nem igazán kaptam. 

Aofie: - Szivesen látnálak - mosolyogtam.
Hirtelen felpattant kezembe nyomta a sörét és tömegbe rohant. Hirtelen fel sem fogtam mi történik csak egy reccsenést hallottam és hogy James majdnem hanyatt esik. Elkerekedett szemmel figyeltem az eseményeket, ahogy tanicbá kicipeli a srácot a kocsmából. Felpattantam és a söröket jóformán az asztalra dobva a pulthoz rohantam. James épp vérző orra alá nyomott egy köteg gézt ami nagyon gyorsan átázott.
- Úristen jól vagy? - szinte pánikba estem, hatalmasra tágult szemekkel álltam mellette hirtelen azt sem tudva mit csináljak.
Orrára néztem, ami láthatóan el volt törve.
- Mentőt kell hivnunk - motyogtam és remegő kézzel elkezdtem keresni a telefonom. Annyira remegett a kezem hogy a készülék kiesett belőle amiért rögtön leguggoltam és könnyekkel a szememben próbáltam újrainditani a szétesett kütyüt.
El sem hiszem hogy ekkora marha lehet, vagy hősies. Egyenlőre csak idiótának mondtam, legalábbis az orrom alatt ezt mormoltam.

James: - Úgy nézek ki, mint aki jól van? - Felnevettem, de egyből eltorzult az arcom és egy adag vért köptem a padlóra. Ekkor jelentette be Efie, hogy hívja a mentőt. Na ez egy nagyon jó ötlet volt. Szirénázást hallottam, de valószínűleg a rendőrség jött meg. Pár perccel ezután Dan berohant hozzánk, majd megpróbáltunk váltani pár szót, de nem igazán ment, mert én már csillagokat láttam. Annyit még érzékeltem, hogy Dan átkarolja a vállamat és Efie helyett hívja a mentőt.
Mikor magamhoz tértem, egy széken ültem, de nem a kórházban, hanem még mindig a kocsmában, amire meglepődtem. Körülbelül azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Az első, akit megláttam Efie volt, kérdőn néztem rá. Dan hátulról fogta a vállamat és tájékoztatott, hogy Liverpoolból érkezik a mentő, így még várni kell.
- Mi a szitu Hugóval? - Körbenéztem, mert biztos voltam benne, hogy Hugonak is behúzott egyet az az ismeretlen srác. 

Aofie: James egy pillanat alatt összecsuklott de Mr. D. elkapta és egy közeli székre ültette. Könnyek folytak az arcomon de alig érzékeltem őket. Sokkos állapotban voltam.
Valaki kihivta a mentőket helyettem amiért nagyon hálás voltam.
Pár perccel később James megint kinyitotta a szemét, lassan könnyáztatta arcomra fókuszált, jéghideg ujjaimmal megfogtam az övéit, de nem is érzékeltem a mozdulatot. Nem voltam benne biztos hogy ő érzékeli.
Hirtelen nem tudtam ki az a Hugó de szerencsére Mr. D. elmondta hogy a srác akit az idegen meg akart verni jól van, neki nagyobb szerencséje volt mint Jamesnek.
Jó 10 perc feszült csönd után futott be egy mentő.
Rögtön hordágyra fektették Jamest.
- Kell valaki aki ébrentartja az úton, egy barát vagy ismerős - monta az egyik mentős tiszt, köztem és tancibá közt járatva a tekintetét - ha agyrázkódása van, bele is halhat egy ilyen elszunditásba.
Nem mertem jelentkezni hogy velemenjek de belehaltam volna az aggodalomba ha Dan megy helyettem, igy megvártam James mit mond. Ha megkért hogy menjek vele, remegve másztam be a mentőbe, még kabátomat is hátrahagyva és még mindig James kezét szorongatva vártam hogy elinduljunk végre.

James: Nem is igazán fogtam fel, hogy mi történik körülöttem. Azért távolról hallottam, hogy Hugo jól van. Nem tudom, mennyi idő telt el, míg megjött a mentő, de én már csak arra emlékeztem, hogy felraknak a hordágyra. - Azért nem ilyen súlyos a helyzet - röhögtem, de forgott velem a világ.
Eközben a mentős megkért valakit, hogy jöjjön velem. Dan higgadtan vette át a szót:
- Menj vele te - nézett Efie-re, - én összeszedem Luke-ot meg valakit, aki nem ivott és megyünk. - Szóval Efie mászott be mellém, bár a hordágy elég nagy helyet elfoglalt. Dan az egyik mentős válla felett bedobta Efie kabátját. Aztán fél szememmel láttam, ahogyan megpóbálja rásózni a sörömet a mentősre, de a férfi csak kiverte a kezéből, hogy ne hülyéskedjen. - Kitartást tesó! - Ez volt az utolsó mondat, amit hallottam Dantől, majd becsukódott a mentőautó ajtaja. Ezzel teljesen kizáródott a külvilág, vagy csak a fejemben szűnt meg a zsongás, mert az orvos belém nyomott valami tűt. - Doki ittam ám - vigyorodtam el, mikor sikerült ráfókuszálnom az arcára. - Elég nagy baj - mordult rám, és elkezdett tevékenykedni az orromnál.
Szememmel megkerestem Efie-t, akit a fejemnél találtam meg.- Ó, halihó. Akkor ez nem egy űrlényes elrablás. Vagy autóüldözés, vagy mi. - Az orvos félbeszakított és közölte a lánnyal, hogy ne lepődjön meg, ha félrebeszélek. - De doki én nem is beszélek félre. Csak egészre. Haha. Mi lelt téged Efie? Olyan kis sápadt a pofikád... miattad megyünk a sittre? - Nem is vettem észre, hogy miket beszéltem. A férfi ismét megszólalt: - Nem kellett volna attól tartanunk, hogy elalszik, ha be nem áll a szája. - Szinte látni véltem, hogy megforgatja a szemgolyóit, de addigra én már becsuktam a szemem. 

//Kórház után pár nappal...//

Aofie: Találtunk egy jó kis hamburgerezőt, ami mindkettőnknek szimpatikus volt. Jó helynek tűnt, a hamburgerek olcsók voltak de akkorák mint a fejem jó nagy adag sajtos sültkrumplival mellette.
Csillogó szemmel olvastam végig a rendelhető burgerek listáját. Végül egy csupa húsos instant infarktust kértem, majd miután James is kikérte a maga adagját, leültünk és vártuk a rendelést.
- Meddig lesz rajtad a kötés? - kérdeztem a sótartót piszkálva.
Félrebillentett fejjel hallgattam a válaszát majd szélesen vigyorogtam mikor megérkezett a rendelésünk. Tényleg akkora hamburgert kaptam mint a fejem.
Élvezettel a számba tömtem néhány sültkrumplit. Majd észbekaptam és pirulva a szám elé kaptam a kezem. Kicsit nőiesebben kéne ennem.
- Bocsi, éhes voltam - vigyorogtam szabadkozva.

James: Én az éttermi sétányra indultam, ám Efie elterelt a sétálóutca felé. Már eszembe is volt, hogy van ott egy jó kis hamburgeres, ahol bazinagy adagot adnak és azt kérsz bele, amit akarsz. Ésszerű kereteket belül persze. Leadtuk a rendelést és leültünk, hogy várjuk a kaját. - Nem tudom. A doki azt mondta, ha jó leszek két nap még. De szerintem csak kamu volt és még hónapokig rajtam lesz. - Megcsóváltam a fejem és látványosan szörnyülködtem. Felcsillanó szemmrl fogadtam a kiszolgálót. Nevettem Efie reakcióján. - Csak nyugodtan, előttem ne szégyenld magad. - Én is egy hatalmas marék krumplit nyomtam a számba. - Jó étvágyat. - Mosolyogtam.

Aofie: - Ki tudja, lehet tényleg nemsokára leveszik - csóváltam a fejem vigyorogva, teátrális reakcióját látva.
Legnagyobb örömömre ő is malackodni kezdett velem amin hangosan felnevettem mire a fél étterem felém fordult. Elvörösödve húztam be a nyakam.
- Jó étvágyat - vigyorogtam vissza rá, majd rövid gondolkodás után ördögi mosolyra húzódott a szám - Fogadok veled hogy nem tudsz még egy marékkal a szádba tömni.
Ha elfogadta a kihivásom nevetve néztem ahogy próbálkozik. Ha sikerült neki, vigyorogva néztem hörcsög képét.
- Oké, mit szeretnél nyereménynek?
Ha ebben is megeggyeztünk felemeltem a szendvicsem és méregettem hol tudnék beleharapni. Jobbra balra forditottam, fejtetőre állitottam, majd segitségkérően néztem Jamesre. Ha ő egyszerűen beleharapott követtem a példáját.
Csak nekem fele akkora álkapcsom lehetett mint neki, az arcom tiszta szósz lett. Nőies és finom vagyok mint mindig...

James:  Csaló - vádoltam meg. - Nekem sokkal nagyobb a markom, mint neked. - Természetesen elfogadtam a kihívást és egy jó nagy marék krumplit gyűrtem a számba. - Na nézzük, neked mekkora a szád - perverzül elmosolyodtam. Kénytelen voltam na. Efie egy darabig forgatta a kaját én egyszerüen beleharaptam. - Ahh... minden olyan lett. - Felnevettem. - Ezt lehet szépen enni? - Körbenéztem, de nem akartam bámulni a vendégeket. Az kéne, hogy kipateroljanak. - Hány szalvétád van?

Aofie: - Ééééés? Nekem meg nincs akkora medve állkapcsom mint neked - nevettem mikor csalással vádolt.
Perverz mosolyára csak felhúztam fél szemöldököm és kihivóan elmosolyodtam. Hát ha ő azt tudná...
Csupa szószosan megláttam hogy az ő arca is csupa maszat és kuncogni kezdtem.
- Na szépek vagyunk - vigyorogtam mustáros arccal és kezébe nyomtam párat a szalvétáimból. Nagy nehezen letettem a burgert a tányérra és én is elkezdtem törölgetni koszos képem.
Nevetgélve, viccelődve ettünk tovább, szerintem mi szórakoztunk a legjobban az egész kajáldában,
A többi vendég vagy morcosan vagy "de aranyosak ezek a gyerekek" mosollyal néztek minket.
- Lehet kicsit hangosak vagyunk - húztam be a nyakam vigyorogva mikor összakadt a tekintetem egy öregasszonnyal aki gyilkos tekintettel bámult ránk.
Valahogy gyorsabban fejeztem be óriásburgerem mint James, pimasz vigyorral méregettem.
- Mi van szivem? Diétázol? - kérdeztem félig teli tányérját nézegetve.

James: Elveztem a szalvétákat.- Nem törlöm meg a számat, mert a kövrtkező harapásnál úgyis olyan lesz... - Nevetgéltünk, köbö éppen csak kajacsatát nem rendeztünk. - Én mindig hangos vagyok - vigyorodtam el kajánul, aztán hogy ne kelljen mást hozzáfűznöm, jó nagyot haraptam a burgeremből. Gúnyosan elmosolyodtam. - Nem, csupán én rágással küldöm le az ételt a gyomromba, nem egybe. Plusz levegőt sem kapok rendesen. - Ezzel az utolsó falatot is letuszkoltam, aztán diadalittasan megtöröltem a számat, óvatosan az orromat is. 

Aofie: Kaján megjegyzésére ismét felvontam a szemöldököm. Mi van ezzel a csávóval? Felhivás keringőre?
- Jól van ügyes vagy - nevettem mikor szájába tömte a maradék burgert és úgy festett mint egy jól megpakolt hörcsög.
Hátradőltem és simogatni kezdtem teli hasam. Úgy éreztem magam mintha minimum ikreket várnék.
- Fú de tele vagyok - sóhajtottam és hátradöntöttem a fejem. Ekkor megpillantottam a desszertlapot. Fagyik, palacsinták, tejshakek... Ilyen sorrendben mindet!! Desszertgyomrom működésbe lépett.
Felcsillanó szemmel fordultam oda teljesen majd vissza Jamesre. Ismét ördögi vigyor terült szét az arcomon.
- Punci vagy ha nem eszel meg velem még 3 palacsintát - hivtam ki megint, tudtam hogy imád kiállni ellenem, és én is élveztem ezeket a versenyeket. Ráadásul palacsintából bármikor bármennyit meg tudtam enni.

James: Elégedetten dőltem hátra és eltoltam magam elől a tányért. Azért ez a cucc kiadós anyag volt. Huh. Felvont szemöldökkel néztem a lányra és közben óvatosan kinyújtottam a lábam az asztal alatt. Szerencsére nem rúgtam meg. - Efie... mi lenne, ha nem csinálnál mindenből versenyt? Egyszerűen mondhatnád, hogy - lányosra változtattam a hangom: - James, nem kérsz három palacsintát? - Megvontam a vállam. - Én úgyis le tudom gyűrni. Mert veled ellentétben nekem van, ahová menjen az étel. - Kitoltam a hasamat és megsimogattam. Hiába volt izmos karom vagy bármi, azért nem volt kockás hasam..

Aofie: -Bocsi, rossz szokás, a tesoimmal folyton versenyeztünk mindenben - szabadkoztam kicsit zavarban, majd viccesen affektálni kezdtem - Jameees eszel velem palacsintát? Rá vigyorogtam hogy értse a poént majd ha beleegyezést a palacsintázásba felálltam és leadtam a rendelésünket a pultnál. Nemsokára meg is érkeztek a palacsinták én pedig úgy vezettem rá magam a majdnem alkaromnyi édességre mintha három napja nem ettem volna. Miután bepusziltam mindent hátradőltem és jolesőt sóhajtottasóhajtottam. - Ez finom volt - mosolyogtam a srácra

James: - Semmi gond, engem igazából nem zavar, csak nem akartam, hogy esetleg veszíts. Szerintem Amerika éves élelemellátását eszem meg egy nap, ha olyan kedvem van. - Megütögettem a hasam és közben jót nevettem.
- Jöhet a palacsinta. Édesség mindig jöhet. Meg a sör is. De szerintem azzal még várnom kell. - Megforgattam a szemem. - Gyógyszerek. - Lehet, ezt már Efie nem hallotta, hiszen felállt az asztaltól, hogy megrendelje a palacsintákat.
Hamarosan meg is jöttek és hmmm nagyon jól néztek ki, ráadásul kiadós adag volt. Óvatosan felvettem az elsőt. - Te, én már megint nem kaptam szalvétát - nevetve beleharaptam az első tekerecsbe. Átnéztem Efie oldalára, aki, ha minden igaz, akkor már megint van ötöt kapott. - Szerintem bejössz annak a srácnak - néztem az egyik kiszolgálóra, direkt jó feltűnően. Közben sikerült elpusztítanom az összes kaját. - Félig nyertem. 

Aofie: Meredtem rá egy pillanatig mikor jó hangosan megjegyezte hogy bejövök az egyik pincérsrácnak. Hátralestem a vállam fölött és tényleg elkaptam az előbbi srác tekintetét ahogy engem nézett. Aranyos srác volt, nagy barna szemekkel, kiskutya képpel. Halványan rám mosolygott és enyhe pir öntötte el az arcát. Jamesnek igaza volt.
Visszafordultam felé, és fapofával bólintottam. Átnyújtottam neki néhány szalvétát.
- Lehetséges - hagytam rá. Túlságosan zavarban voltam, főleg igy hogy nem tudtam hányadán állunk.
-Félig? - vontam fel fél szemöldökömet magyarázatot várva.
Miközben magyarázott megérkezett az előbb általam kért számla, az előbb emlitett srác hozta ki. Elkezdtem előkotorni a tárcámat a táskámból.
- Köszi - vetettem rá futó mosolyt majd a számlára pillantottam mikor a srác elment.
A számlához egy plusz cetli volt tűzve rajta egy telefonszámmal, alatta csak annyi állt hogy Mike. Fülig vörösödtem.

James: - Lehetséges? - Felnevettem. - Nekem ehhez nagyon jó szemem van. - Kacsintottam. Igazából nagyon jól szórakoztam a helyzeten.
- Nem beszéltük meg a fogadási feltételeket, és mind a ketten megettük az összes palacsintát, így nem tudom, hogy ki nyert. - Megvontam a vállam. Tulajdonképpen akkor ez egy verseny volt? Mindegy.
Meg is jött a pincér, Efie elé tette le a számlát, aki nagyon fura arcot vágott. - Ilyen sok? - Kicsit meglepődtem, azt hittem, nem egy nyolc csillagos étteremben vagyunk, ahol még az egérkaki is elit körítéssel van kínálva. Odahajolva nem az összeget láttam, hanem egy nevet és telefonszámot. - Megmondtam megmondtam - halkan felnevettem, hogy Mike (köhöm) ne szúrja ki, hogy rajta nevetek. - Felhííívjuk? 

Aofie: - Jaj fogd be - néztem rá morcosan. Sértette az egomat hogy abszolút nem zavarta a dolog. Túl kétértelmű ez a srác. Látszott rajta hogy szórakoztatja a helyzet.
- Majd talán ÉN felhivom - húztam el az orra elől a cetlit és a zsebembe süllyesztettem. Ha rám nézett pimasz vigyorral álltam a tekintetét. Persze csak játszottam, hisz nem érdekelt a srác, de reméltem hogy valami kis érdeklődést felkeltek benne.
Vettem ki a fele kajára elég pénzt a tárcámból és a számlára raktam. Hagytam egy kis borravalót Mikenak, ha már felhivni nem fogom, legalább ez vigasztalja.
- Na gyere Tyson - vettem fel a vállamra a táskám - Álljunk tovább!
Ha felkelt ő is elindultunk kifelé, hogy még rájátsszak kicsit kifelémenet visszakacsintottam Mikera aki ismét belepirult a zoknijába. Legalább ő értékeli a női bájaim.
Kiléptünk a kajálda elé ahol jólesően kinyújtozkodtam majd Jamesre néztem várva hogy eldöntse mi lesz a következő program.

James: - Pedig engem is érdekelne, hogy mit mond a srác. - Látványosan elszomorodtam. Leszórtam pár érmét a számlára, remélve, hogy jól számoltam. - Remélem a táskádat hívtad Tysonnak... - Megforgattam a szemem. Mielőtt elhagyhattuk volna a helyszínt, átkaroltam Efie derekát és magamhoz húztam. Sajnos már nem láthattam Mickey arcát, de sebaj. Az ajtónál előre engedtem a lányt, ezzel el is engedve őt. - Nekem jelenleg annyira fáj a fejem, hogy hányingerem van, szóval nem tudom, hogy mire lennék képws. - Csak most vettem észre a tüneteket, hogy felálltam.

Aofie: Kicsit sem lepődtem meg mikor James hirtelen átkarolt és magához húzott. Nem. Véletlenül sem.
Paprikapiros fejjel léptem ki az üzletből James pedig vigyorogva utánam. Tudtam hogy Mike miatt csinálta de akkor is ne rángasson csak úgy magához. Micsoda szemtelenség!
Mikor azt mondta rosszul van megijedtem és aggódva léptem közelebb hozzá.
- Ööö... Lehet akkor jobb lenne ha hazamennél, pihenni - mondtam kissé elszontyolodva.
Szivesen lettem volna még vele, de ha rosszul van nem erőltethetem hogy velem maradjon. Bár nem szivesen engedném haza egyedül.
- Messze laksz? Elkisérlek. Elég sápadt vagy - mondtam aggódva

James: - Annyira nem rossz ám. De ha hazakísérsz, az is egy program. Nem lakom messze. - Elgondolkodva néztem körbe, hogy melyik kenne a helyes út. - Csak egyenesen, jobbra balra egyenesen kétszer jobbra a zebrán át balra vissza egyet a másodiknál jobbra át az úton aztán jobbra és megint balra át a zebrán egyenesen itt a lámpa rossz igy át az úton és ott vagyunk. Na megjegyezted? - Ördögien elmosolyodtam, aztán a homlokomra tapasztottam kezem. Karma. Bah. - Lehet, hogy még a végén jó progranot találtál ki - incselkedtem. - Nincs a Tyson nevű táskádban valami csodaszer?

Aofie: Kissé elkerekedett szemmel bámultam rá ahogy az útvonalat darálta. Az elejét még talán sikerült memorizálnom de utána teljesen elvesztem.
- Ööö... Nem - feleltem őszintén - De úgyis veled leszek, te csak hazatalálsz.
Kicsit belegondoltam hogy elmegyek a lakására, és elöntött a forróság. Mintha csak olvasott volna a gondolataimban, piszkálódni kezdett amire csak egy pimasz vigyor volt a válaszom.
Mikor megkérdezte hogy van e nálam valami csodaszer, levettem a hátamról a táskát és belekukkantottam.
A kis zsebben ahol a gyógyszereket meg eféléket szoktam tárolni, most pár tampon feküdt, némi menstruációs görcs enyhitő, torokfájás elleni szer és legalul egy rég ottfelejtett Asspirin.
- Tessék - büszke mosollyal nyújtottam át neki a tablettát, a nálam levő üveg vizzel együtt - Akkor menjünk hozzád?
Ha igen volt a válasza, elindultunk az általa leirt úton.

James: 

Aofie:

James: 

Aofie:

James: 

Aofie:

James: 

Aofie:

James: 

Aofie:

James: 

Aofie:

James: