Mikor?  - 2016.04.28.
Hol? Zene- és hangszerbolt -> Park
Kik: James Cooper & Aofie McDonald

Aofie: Követtem Jamest kifelé a boltból. Vettünk pár sört meg egy üveg bort aztán kisétáltunk a parkba. Táskám érezhetően nehezebb lett attól a pár doboztól amit James már nem birt el.
A nap már teljesen lement, az éjszaka csillagos volt, de kifejezetten meleg volt.
Megálltunk a nagy szökőkút előtt amiket pasok vettek körbe. Nem tetszettel nekem ezek a padok. Elhúztam a szám ha James felajánlotta hogy üljünk le makacsul megráztam a fejem és közöltem vele hogy én nem ülök a padra.
Eltrappoltam mellette, átléptem az egyik virágágyást és megálltam a pázsit egyik puhának tűnő részén. Ledobtam a táskám, majd a bőrdzsekim amit leteritettem a pázsitra, majd ráültem és kinyitottam egy sört.
Türelmetlenül intettem Jamesnek hogy kövessen, ha még mindig a szökőkútnál állt. Majd mikor odaért mellém és ő is elhelyezkedett hátradőltem és nagyot sóhajtva a csillagos égre emeltem a tekintetem. Elmosolyodtam majd kortyoltam egyet a sörömből és becsukam a szemem.
- Nem játszol valamit? - kérdeztem lehunyt szemmel.

James: Úgy döntöttünk, hogy kocsma helyett inkább a tinédzserek jól megszokott módszerét, a kiülés választottuk. Vettünk pár konzervsört meg egy üveg bor és kimentünk a parkba. A szőlőkúthoz mentem volna, ám Efie-nek nem tetszett az ötlet, ő inkább a fűre ült volna. Megvontam a vállamat és követtem. Ledobtam magam a földre, törökülésfélébe keveredtem és magam elé tettem a söröket, gitártokomat pedig magam mellé.
- Oké, játszhatok valamit. Ezt tuti ismered - húztam ki a tokom cipzárját, majd elkaptam a hangszert. Nem is kezdtem el magyarázni, hogy erősítő nélkül az elektromos gitár nem hangzik olyan jól, de gondolom ezt tudta. Ölembe vettem a gitárt és el kezdtem játszani a Nothing else matters-t. Nem akartam énekelni, viszont az intro rész után teljesen belelendültem és énekeltem is, hajam ide oda lengett körülöttem, természetesen nem fogtam össze.
- Na? - Elégedetten mosolyogtam rá, miközben lefogtam a húrokat, hogy ne szóljanak. 

Aofie: - Nothing else matters? - nyitottam ki a szemem az első pár hang után majd szélesen elvigyorodtam - Viccelsz velem? Hogy ne ismerném?
Felkönyököltem és csendesen hallgattam ahogy énekel. Nem tudtam levenni róla a szemem.
Igaz hogy elektromos gitáron nem hangzott olyan jól, de az éneklése kárpótólt ezért.- Tetszett - válaszoltam elégedett vigyorára.
Felültem húztam egy nagyot a sörömből majd a gitárja felé nyújtottam a kezem.
- Játszhatok én is? - nem vettem el mig engedélyt nem kaptam rá. Ha odaadta törökülésbe húztam a lábam és az ölembe vettem a gitárt. Gyorsan fülem mögé tűrtem a hajam hogy lássam a bundokat majd belekezdtem a 21 Gunsba a Green Daytől. Az egyik első szám volt amit megtanultam és mai napig imádtam játszani.
Először csak halkan énekeltem aztán egyre jobban beleéltem magam és egyre jobban kieresztettem a hangom.
Mikor lejátszottam az utolsó pár akkordot is Jamesre vigyorogtam.
- Ne nevess ki tudom hogy szakállas szám - nyújtottam vissza felé a gitárját és visszadőltem a dzsekimre és tovább nézegettem a csillagokat - Jó hogy nincs egy felhő sem. Látaszanak a csillagok.
Magam sem tudom miért csúszot ez ki a számon, hisz tök lényegtelen információ volt.

James: - Kössz - mosolyodtam el, amikor megdicsért. - Persze, játszhatsz. - Átnyújtottam neki a gitárt. - Óvatosan - tettem azért hozzá. Nem egy olcsó darab volt azért, bár sejtettem, hogy Efie nem tette kárt benne, még véletlenül sem.
Kicsit csalódott voltam a Green Day miatt, annyira nem szerettem őket, de a 21 guns-t pont ismertem és halkan dúdoltam a refrént. Szegény gitáromnak miket kell átélnie. Nem az ilyesmikhez volt szokva. Megbontottam egy sört, miközben még szólt a dal és nagyot kortyoltam belőle.
- Hm, ez jó volt - mosolyodtam el a dal végén, majd visszavettem a hangszert és rátettem a tokra, még nem csomagoltam el. Az infóra, amit mondott, alig láthatóan megvontam a vállam. - Aha... - Felnéztem, de a fél kilátásomat egy hatalmas fa lombja takarta el. Nem igazán voltam az a csillagnézős fajta. - Bontsam a bort? - Kérdeztem inkább helyette. 

Aofie: - Látszik rajtad hogy nem vagy Green Dayes tipus - nevettem - Nem kell úgy tenned mintha tetszett volna.
Mikor a borról kérdezett, felkönyököltem fektemből.
- Hmmm bor - látványos gondolkodásba kezdtem, majd lehúztam a maradék söröm és bólintottam - Jöhet. Van bornyitód?
Ha volt neki, ha nem a bor gyorsan kinyilt, majd ha az üveget felém nyújtotta megfogtam majd szinte önkéntelenül a számhoz emeltem. Mielőtt beleittam volna, észbekaptam és felé pillantottam.
- Izé... nincs poharunk - felvontam a szemöldököm - Baj ha ugyanabból az üvegből iszunk?
Akármikor bulizni jártam simán ittam más után, mégiscsak négy bátyám volt, hozzászoktam hogy körülöttem minden tele van mindenféle testnedvekkel. Megvártam James válaszát majd annak megfelelően ittam a borból.
Finom volt, jólesően sóhajtottam utána.

James: - Nem csípem a Green Day-t, de te jól énekelted, szóval az tetszett - vontam meg a vállam. Egyébként poénból az American idiotra jókat lehet pogózni. Mondjuk nem egy diákgála közepén, mint az egyszer megtörtént tinédzserkoromban.
- Bornyitó? - Felnevettem. A tokból kihúztam egy tollat, ölembe vettem az üveget és kissé erőlködve, de viszonylag gyorsan belenyomtam a dugót a palackba. - Tessék - nyújtottam át és néztem, ahogyan iszik egy-két kortyot, majd ha végzett, egyből nyúltam is érte. - Szörnyű - feleltem ironikusan, s hogy lássa, semmi bajom nincs azzal, hogy utna kell innom, jól meghúztam.
- Nem rossz bor. - Ilyen kiülésekre pont jó volt, de azért nem ajánlanám egy fenszi étterembe a kaviár mellé. A kaviár mellé egyáltalán vörösbor kell? Tudja a halál...
- A fehérbort is szereted? - Ittam még egy kicsit, majd kettőnk közé tettem az üveget. A sörhöz nyúltam. Szerencsére nincs bajom azzal, ha keverem a piákat. 

Aofie: Kuncogni kezdtem ahogy teátrálisan panaszkodott arra hogy utánam kell innia majd figyeltem ahogy ő is meghúzza a bort.
- Szerintem sem - értettem vele egyet - Nem száraz, nem szeretem a száraz bort.
Felvettem az imént lerakott üveget majd újra belekortyoltam.
- A fehéret is persze - bólintottam - szerintem nincs olyan pia amit nem szeretek. Talán a rumot nem annyira. Nem lenne belőlem jó kalóz.
Felnevettem.
- A tequila a kedvencem, az ikerbátyámmal nagyon sokat tequiláztunk bulikban - kuncogva gondoltam vissza rá mikor kiütötte magát én pedig telenyomtam fogkrémmel a képét. Érdekes módon a testvéreim közül én birtam legjobban a piát. Azért hiányzott az a négy idióta.
- Mennyi idősek a testvéreid? - néztem rá, majd ismét leraktam a bort kettőnk közé.
A zsebembe nyúltam és kihalásztam a cigimet. Megkináltam vele Jamest is, majd ha elfogadott egy szálat mindketten rágyújtottunk.

James: Hm.. pedig a rum milyen jó. Egy-egy kalózmetál koncert elengedhetetlen kelléke, ha meg nem ott van az ember, a rumoskóla sem utolsó találmány.
- Hm, a tequila sem rossz. Az aranyt jobban szeretem, naranccsal meg fahéjjal - gondoltam a kellemesen erős ízre.
Egyesével felsoroltam az összes testvérem korát, a legidősebb is húsz lesz idén közülük. A szüleim sokáig nem akartak testvért nekem, aztán... hát összejött egy pár gyerek még, de nem bánom.
- A tieid? Nem is tudtam, hogy ikred van. - Jó, honnan kellett volna tudnom, de azért meglepő volt. Moira és Kiki jutott eszembe, akik egypetéjű ikrek voltak. Közben elvettem a bort és ittam még. - Hogy-hogy ő nem ide jár? - céloztam az ikrére. 

Aofie: - Én az aranytól nagyon gyorsan kikészülök, maradok a klasszikusnál inkább - nevettem.
Most a sörömet vettem magamhoz és abból kortyoltam.
- Jó lehetett hogy mind felnéznek rád hisz te vagy  a nagy erős bátyó - húztam fel a térdeim és felé fordulva ráhajtottam a fejem - Én mindig a legkissebb voltam ráadásul az egyetlen lány. Hát gondolhatod.
- Igen, van egy ikrem, bár ugye kétpetéjűek vagyunk mert ő fiú. De ő a legjobb barátom. Kerek 10 perccel idősebb nálam. Épp most intézi amúgy az átjelentkezését. Ő képzőművészetis lesz. A többi bátyám 21, 24, és  28 évesek. Pár hónapja született meg a kis unokaöcsém. Iszonyatosan ennivaló a kissrác.
Mosolyogva meséltem a családomról és közben arra gondoltam hogy mennyire hiányoznak.
Újabb nagyot húztam a sörömből és meglepetten vettem észre hogy kezdem érezni kicsit. Hát mi van velem?

James: - Hát igen, én vagyok a nagy és erős testvér, csak ezzel az a baj, hogy amikor kicsit voltunk és történt valami, akkor engem vettek elő a szüleink, hogy miért nem volt annyi eszem, hogy megakadályozzam a dolgokat. Igazából vicces volt nézni, ahogy két öcsém összeveszik egy játékdínón. - Egyébként, ahogy nőttem, úgy lettem egyre felelősségteljesebb. Mai fejjel nem hagytam volna, hogy ilyen apróságokon sértődjenek meg egymásra a testvéreim.
Hallgattam, amiket a családáról mondott. Furcsa volt, hogy ennyire kitálalt, én is ennyit meséltem volna? De ez talán csak az alkohol hatása volt. Kiittam az utolsó korty sörömet és megbontottam egy újat. A régi dobozát egy kezemmel behorpasztottam és a tokom mellé dobtam. Eszem ágában sem volt egyébként szemetelni.
- Egyébként - dobtam fel valami témát, hogy ne csendben üljünk egymással szemben, - milyen a suli? 

Aofie: Vigyorogva képzelt el ahogy James azt nézi ahogy a kistesói egy játékdinón marakodnak.
- A suli? - kicsit sablonosnak találtam a témát, de mivel kezdtem elbágyadni immáron harmadik sörömtől és a negyed üveg bortól amit eddig megittam, nem foglalkoztatott különösen - Szeretem, főleg a gyakorlati tárgyakat. Mr. D a legjobb fej tanárom aki valaha volt. Éneken meg végre nem csak skálázást tanulok azzal az undok vén szipirtyóval mint otthon. Az én hangterjedelmemmel ráadásul az órákig tart.
Kicsit kezdtem túlságosan is belemelegedni a beszédbe. Hirtelen észbekaptam és megeresztettem egy széles mosolyt Jamesnek.
- Bocsánat, elragadtattam magam. Az itteni sör úgy tűnik erősebb mint az otthoni, kezdem érezni már - zavartan hátrább kotortam a hajam, majd James felé hajolva a szemébe néztem - Inkább te mesélj. Mióta gitározol? Játszol még hangszeren? Mióta énekelsz? Mindent tudni akarok!

James: - Azt nem csodálom, hogy Dan a legjobb fej tanárod - nevettem fel. Sokan hívták Mr D-nek, így nem lepődtem meg, amikor Efie nevet mondott. Nagyon örültem volna, ha bármikor is olyan embert tudhattam volna a tanáromnak, mint Daniel, de így legalább barátomnak mondhatom.
- Tizennégy évesen alapítottam az első zenekaromat, nem messze innen, ahol születtem - vontam meg a vállam, mintha nem is lenne olyan fontos az információ. Elég ügyesek voltunk, de a többiek a garázsszinten maradtak, én pedig mentem volna tovább ezért is bomlottunk fel. Aztán amikor tizennyolc lettem, ideköltöztem a barátnőmmel és megalapítottam a Zero Tolerance-t, amiben ugye Dan is benne van. Szerintem még sokáig fogunk működni - merengtem el Efie válla felett, majd a szavaimat egy kis sörrel öblítettem le.
- Dan egyébként mesélte, hogy a tetőre akartál kimászni - nevettem fel. 

Aofie: Kezembe támasztott állal, mosolyogva hallgattam ahogy James elmeséli hogyan alapitottak zenekart, hozzám meg a bátyáimhoz hasonlóan aztén hogy hogy került össze tancibával. A barátnő szóra kicsit megfagyott bennem a vér. Hát akkor ennyit a srácról. Próbáltam nem túl feltűnően szomorkodni.
- Ó igen - halványan elmosolyodtam - Ki akartam mászni a tetőre a zeneteremből. Gondoltam szép fenn a kilátás, és ki akartam ülni oda cigizni. Nem tudom tancibá mit gondolhatott mikor benyitott én meg félig kint lógtam az ablakon.
A barátnő dolog nem hagyott nyugodni, összeráncolt szemöldökkel piszkáltam az időközben kiürült borosüveg cimkéjét. Miért lóg itt velem és iszogat ha barátnője van? Ilyen fajta pasi lenne? Pff... jól kifogtam.
- Ööö.. - kezdtem zavartan - nem fog haragudni a barátnőd hogy ahelyett hogy hazamennél hozzá velem iszogatsz?
Kissé morcosan ráemeltem a tekintetem, és biráló pillantással vártam a válaszát.

James: Láttam, hogy Efie valamin rágódik, talán Dan lehet az? Nem kellett volna felhoznom őt témának. Azon agyaltam, hogy mivel tussolhatnám el az ügyet, de nem jutott eszembe semmi.
Pár másodpercnyi csend állt be közénk, majd megkérdezte, hogy mi van a barátnőmmel. Először csak meredten néztem rá, mert enyhe számonkérést hallottam a hangjából, majd felnevettem.
- Tizennyolc éves voltam, amikor ideköltöztünk, az már jó ideje volt. Azóta már rég szakítottunk - kuncogtam. - Nem ment nekünk az együttlakás - vontam meg a vállam jókedvűen. Azért voltam ilyen jókedvű, mert tetszett, hogy Efie féltékeny? Igen, talán ez a jó szó. De kinek nem legyezgetné ez az egóját?
- Na, érted már? - Viygorogtam fesztelenül a lányra és az arcát néztem, mert szerettem volna látni a pillanatot, amikor leesik neki, hogy nincs barátnőm, aki most nem ül otthon és nem vár engem, miközben én itt iszogatok.
- Remélem, azért nem nézted ki belőlem, hogy csak így elhanyagolom a barátnőmet - ráncoltam össze a homlokom, kicsit megkésve. A pia azért lelassított egy picit. 

Aofie: Kicsit lassan jutott el az alkoholtól áztatott agyamig hogy James csak a volt barátnőjéről beszélt. Felé forditottam az arcom, és láttam ahogy az arckifejezéseim fürkészi. Éreztem hogy szemem elkerekedik, szám pedig meglepett o-t formál.
- Ó - nyögtem - Óóóó.
Hirtelen nem tudtam mást mondani, és csak nagyon hülyén éreztem magam. Fülig pirultam majd ha nevetni kezdett nagyot löktem a vállán, lehet akkorát is hogy hátraborult.
- Ne nevess ki! Te vagy aki félreinformált, én csak az áldozat vagyok! - nevettem vele.
Összeráncolt tekintetére kihúztam magam és a lehető legkomolyabb hangomon válaszoltam.
- Sosem feltételeznék ilyet egy férfiról sem - mondtam enyhe iróniával a hangomban - Rólad meg főleg.
Néhány másodpercig még farkasszemet néztünk majd mindkettőnkből kitört a röhögés. 

James: - Akkor jó - hagytam abba végre a nevetést. - Már azt hittem, hogy ennyire megbízhatatlan, felelőtlen, gyerekes, bugyuta alaknak tartassz. Sajnos több jelző nem jutott eszembe, nem irodalomtanár vagyok. Igazából nem is tanár vagyok - néztem zavarodba az égre. Vagyis a fára, ami eltakarta a fél kilátásomat. Teátrálisan megcsóváltam a fejem és azon járt az agyam, hogy mennyi lehet az idő.
- Tulajdonképpen neked már nem a koleszban lenne a helyed? - Összeráncoltam a homlokomat. - Nem engedhetem, hogy miattam büntessenek meg, márpedig lehet, hogy lebuksz. - Íme előbújt az a roppant felelőtlen énem.

Aofie: Kissé megkönnyeztem az előbbi nevetésünket és kézfejemmel maszatoltam el őket vigyorgó arcomon.
Mikor azt mondta vissza kéne mennem a koleszba csalódottan lebiggyesztettem az ajkam és a lehető legnagyobb kiskutyaszemeket varázsoltam az arcomra. Már amennyiben ez a viszonylag távolban égő utcai lámpánál látszott.
- Deee... De olyan egyedül vagyok ooott - kicsit túlzásba vittem a szenvedést és kicsit közelebb hajoltam hozzá hogy jobban lássa az arckifejezésem - Nem akarok visszamenniiii. Amúgy se buknék le, simán fel tudok mászni a szobábaa.
Reméltem hogy ezzel meghatom és nem fog visszazavarni a koliba. Túlságosan élveztem hogy kettesben vagyok vele.
Ha beleegyezet hogy maradhatok széles mosoly terült szét az arcomon.
Elkezdtem szemezni a szökőkőttal a tér közepén.
- Miben fogadunk hogy nem tudsz körbeegyensúlyozni a végén anélkül hogy vizes lennél? - fordultam felé vigyorogva, remélve hogy elfogadja a kihivásom.

James: - Hát jó - vontam meg a vállam. - Te tudod, de ha lebuksz az nem az én hibám, oké? - Felnevettem. - Örülnék, ha nem mászkálnál ki-be az ablakokon. Szólok Dannek, hogy ellenőriztesse az összes ablakot - fenyegettem játékosan.

- Simán körbe tudok menni - fogadtam el a kihívást és gyorsan elpakoltam a gitáromat. A szemetet egy közeli kukába dobtam.
Ha Efie a nyomomba eredt, akkor nagyon gyorsan át tudtunk érni a kúthoz.
- Hölgyek előre - tártam ki a karjaim kihívóan és kitártokomra támaszkodtam, persze csak finoman. Ha Efie beleegyezett, hogy előre megy, akkor megvártam, míg egyszer körbeér, ha tud, és mielőtt lejöhetett volna, finoman meglöktem, s mielőtt a vízbe zuhanhatott volna elkaptam és megpörgetve őt egyszer letettem. - Há! - Léptem egyet hátra. 

Aofie: Fenyegetésére csak kiöltöttem a nyelvem, majd nevetve követtem a szökőkúthoz.
Ott udvariasan előreengedett mire pimaszul rávigyorogtam.
- Félsz Cooper? - vontam fel a szemöldököm és már fel is álltam a peremre. Két karomat oldalra nyújtva végigtipegtem a káván. Épp körbeértem volna mikor James meglökött én pedig sikkantva dőltem a viz felé.
Utolsó pillanatban kapott el, magához rántott és megpörgetett miközben én hátravetett fejjel nevettem.
- Csaló! Csaló vagy James Cooper! Bojkottálsz! - visitva ütögettem a mellkasát  az öklömmel - Birót ide! Igazságot a vörösöknek!
Elengedett és vigyorogva hátralépett.
- Te jössz! Várj miben fogadunk? - nyújtottam felé a kezem, majd ha eldöntötte és belecsapott a szökőkút felé intettem.
Ha felállt a peremre és sikeresen körbeért, az utolsó pillanatban léptem a szökökúthoz és lefröcsköltem annak hideg vizével.
- Nyertem! Vizes lettél! - nevettem majd átszaladtam a szökökút másik oldalára ha netán el akarna kapni.

James: - Én ugyan nem bojkottállak, ez teljesen szabályos - nevrttem, miközben letettem a lányt. Hát igen, a kis pia miatt a kelleténél egy ici-picit hangosabb voltam, de azért nem a polgárpukkasztó módon. Egy üveg borban fogadjunk - csaptam össze kezeimrg. Mivel nekem is végig kellett mennem a szökőkút peremén, a gitáromat biztonságod hrlyre letettem, majd felléptem a kezdőpontra. Nagy magabiztosággal egyensúlyoztam végig, de mielőtt leszállhattam volna Efie jött és lefröcskölt. - Mekkora rgy csaló vagy! Ilyet még nem látott a világ! Akkora csaló vagy, mint egy ház!- Nevettem, s közben látványosan elrugaszkodtam a peremről. - Na akkor én állom azt a bort - forgattam meg a szemem, de nem bántam.

Aofie: - Ééééén? Csalóóó? - kuncogtam - Te akartál vizbefojtani!

Visszaszökeltem mellé és nagy vigyorral ránéztem.
- Egye kutya egyezzünk ki egy döntetlenben - nyújtottam felé a kezem - A fele bort én állom.
Ha belecsapott akkor elindultunk vissza a bolt felé majd nem sokkal később ismét jó pár literrel gazdagabban és jó pár fonttal szegényebben távoztunk.
Én már kellően jól éreztem magam ahhoz hogy a parkba visszatartó utunkon a virágágyások szélén levő kis fakeritésen egyensúlyozzak miközben a Marseillest énekeltem.
Mikor visszaértünk leugrottam a szegélyről és Jamesre néztem vigyorogva.
- Remélem nem bánod hogy ahelyett hogy visszamentem a koliba téged boldogitalak - mosolyom kiszélesedett, majd kikaptam a kezéből a bort.
- Megiszom nélküleed - daloltam - Úgysem kapsz eeel..
Hátraléptem párat, remélve hogy benne lesz a játékban, és ha benne volt elkezdtünk fogócskázni a parkban mint két kisgyerek.

James: - Jól van - egyeztem bele. - Döntetlen - csaptam bele Efie tenyerébe. Egy üveg bor helyett egy kicsivel többet vettünk, de egyikünk sem bánta, azt hiszem. Visszafelé tartottunk a parkba, mikor Efie kikapta a kezemből az egyik üveg bort. Furni kezdtem utána. Természetesen egy lépéssel utolérhettem volna, de nem tettem. Kiélveztem, hogy fut előlem. Egyszer aztán megbotlottam és előre zakózva elkaptam Efie lábát, s minden igaz, lerántottam magammal a földre. Nem hallottam csörömpölést, szóval a bor megmenekült. Gyorsan reagáltam, felpattantam és fölé tornyosultam, terpeszbrn álltam felette. - Na, mit fogsz meginni egyedül? - Kajánul mosolyogtam le rá.

Aofie: Visongva szaladtam előle, keresztül kasul a parkban. Élveztem hogy kicsit megint gyerek vagyok. Hirtelen elkapta a lábam futás közben és mindketten előrezuhantunk. Rövid sikkantás hagyta el az ajkam és a bort magamhoz szoritva elterültem a földön. Az szerencsére nem tört el.

Egy pillanatig James is mellettem feküdt a földön majd felpattant és nagy terpeszben fölém állt és kajánul mosolygott le rám.
Nevetni kezdtem, majd hirtelen mozdulattal kikaszáltam alól a lábait, mire ő is elterült a földön. A bátyáim túl gyakran játszották ezt velem. Meglepődne milyen harcmozdulatokat tudok még. Felültem, majd gyors mozdulattal felé térdeltem, hajam majdnem az arcát csiklandozta, egyik kezemmel a feje mellett támaszkodtam.
Vigyorogva arca elé emeltem szabad kezemmel a borosüveget az arca elé, és kicsit megráztam előtte a palackot.
- Hát szerintem ez az enyém lesz. Nem sikerült elkapnod.

James: Egy pár pillanatig nyeregben érezhettem magam, azonban meglepő módon Efie-nek sikerült elgáncsolnia, vagy valami ilyesmit csinálnia, így én is a földre kerültrm mellé. - Na jó - néztem az üvegre, - de ne felejtsd el ezt! - Egyszerű mozdulattal előhúztam gitártokomból a másik üveget. - Háh - mosolyodtam el, s közben egy toll is előkerült. - Megpróbálod kinyitni? - Felültem és felé dobtam a tollat, amit talán elkaphatott. Élvezettel néztem, ahogy próbálkozik, de ha nem ment neki, akkor segítettem. Aztán a saját üvegem dugóját is belenyomtam a palackba. - Mire igyunk? - Koccintásra nyújtottam a poharat és már rég nem gondoltam bele, hogy mi lesz, ha Efie vissza próbál menni a koleszba.

Aofie: Felkacagtam mikor diadalittas mosollyal előhúzta a másik üveget, majd törökülésbe húztam a lábaim.
Odadobta nekem a tollat amit persze nem kaptam el, ennyi pia után a koordinációs kézségem minden volt csak jó nem.
- Meg én! - rikkantottam vidáman majd betámasztottam lábaim közé az üveget és teljes erőből nyomni kezdtem befelé a parafadugót.
Jó pár percig szenvedtem vele, majd morcosan James felé nyújtottam a palackot, aki könnyedén pár másodperc alatt belenyomta a dugót.
Felemelte a saját üvegét, mire én is majd a koccintás pillanata előtt elgondolkodtam mire is igyunk.
- Igyunk arra hogy tancibácsi megakadályozta hogy kimásszak a tetőre helyette pedig inkább elzavart hozzád és most itt vagyunk - vigyorodtam el szélesen majd a koccintás pillanata előtt elkomorodott az arcom és belemélyesztettem szemébe a sajátomat - Szembe néz, vagy hét év rossz szex.
Ha a szemembe nézett koccintás közben, utána ismét elvigyorodtam és meghúztam a boromat.
Rezegni kezdett a zsebem, gondolom Bianca hivott hogy merre járok, mert a harangszóból itélve most zárták a koli kapuit. Eszem ágában sem volt felvenni.

James: Természetesen segítettem neki kinyitni a bort. - Csincsin. - Szokás szerint a szemébe néztem, mikor koccintottunk. Mielőtt ittam volna, annyit mondtam: - Velem sosem rossz a szex - azzal jó nagyokat kortyolva megízleltem a bort. Ugyanolyan volt, mint amit első alkalommal vettünk. - Ez nem a telefonod? - Felvint szemöldökkel néztem a zsebére, kicsit talán szemrehányóbban is a kelleténél. Megpróbáltam addig győzködni, amíg fel nem vette, vagy pedig a telefon el nem némult. Azért kíváncsi lettem volna hogy ki keresi ilyenkor, szinte éjszaka.

Aofie: - Hiszi a piszi - szemtelenkedtem vigyorogva, sunyi pillantást küldve felé az üveg felett. Szó se róla, azért kipróbálnám - tettem hozzá magamban.
Reméltem hogy nem veszi észre hogy zizeg a telefonom, de ez hiú ábrándnak bizonyult.
- Csak a szobatársam - sóhajtottam - Most zárták a koli kapuit.
Persze nem tudhattam ezt biztosra mert a telefonomat nem vettem elő, de éreztem hogy Bianca az. Mindig aggodalmaskodik.
- Ugye nem akarsz visszazavarni a koliba most? - kérdeztem tőle szomorú hangon - Olyan jól érzem magam.
Lehajtottam a fejem és ismét a legkiskutyásabb pillantásommal néztem rá.

James: - Azért nem örülök, hogy szabálytszegsz - néutem rá szigorúan. Ezt a pillantást Dantől tanultam, persze csak a háta mögött próbálgattam, például ma a próba közben. - Ráadásul így kénytelen leszek visszakísérni a koliba... - Lemondó arcot vágtam, de egy lovag mégis csak lovag. Fejembéli énem kacsintott egyet. - és mi lesz , ha a hazafelé vezető utamon megtámadnak?! - Fenyegető pillantásokat merengettem a lányra. - Aztán majd jöhetsz látogatni a kórházba...

Aofie: Nem birtam megállni nevetés nélkül szigorú pillantását. Ezt vajon tancibácsitól tanulta? Ő is igy nézett rám mikor visszaparancsolt az ablakból.
A gondolat hogy elkisér majd egészen a koliig felvillanyozott. Ezekszerint ő is élvezi a társaságom.
- Szeretnéd hogy én kisérjelek haza téged? - vigyorogtam rá - Én megvédelek a csúnya gonosz bácsiktól. Tudod én nagyon erős vagyok ám, látod?
Felemeltem a karjaim és befeszitettem. Azért egy kis izom volt rajta, hisz a dobolás varázsolt rám egy kis bicepszet, de jóval kevésbé voltak inpozánsak mint az ő karjai.
- Majd turmixolok össze neked pár hamburgert hogy tudj enni - nevettem a kórházi látogatásra.
Megittam az utolsó korty boromat, és éreztem hogy már nagyon nem vagyok józannak nevezhető. Kissé borpiros arccal keltem fel a földről és a legközelebbi kukához ugrándoztam hogy kidobjam az üres üveget majd visszamentem Jameshez és a karomat nyújtottam neki hogy felsegitsem.
Ha elfogadta elkezdtem felhúzni de túl nehéz volt vagy az én egyensőlyérzékem nem volt már az igazi, csak magamra rántani sikerült szóval megint mindketten elterültünk a földön.
Pár másodpercig ijedten pislogtam majd kitört belőlem a nevetés.

James: - Phuj! Összeturmixolt hamurger, mi? - Még a hideg is kirázott a gondolattól. Ezt nem szabad egy hamburgernek sem elmondani, mert sírva fakad. Nem szabad ilyenekkel megszentségteleníteni!
- Csupa izom - nem bírtam ki, hogy ne forgassam meg a szemem a karját látva. Nem volt egy testépítő, bár én jobban szerettem azokat a lányokat, akiket kevesebbet lehet fogni.
Elfogadtam a felém nyújtott kezét, de természetesen teljes súlyommal nem húztam le, mert nem bírt volna el. Ez csak olyan jelképes dolog volt. Viszont Efie-t jobban megütötte már a pia, mint engem, mondjuk én sem voltam tiszta teljesen, de ő megbotlott a saját lábában, bár lehet az enyémben és így magára rántott. Engem nagyon hirtelen ért a mozdulat, de egyből eszembejutott, hogy laposra nyomnám, ha ráesnék így még időben ki tudtam nyújtani a karomat, hogy fekvőtámaszpozícióban megtartsam magam. Közben folyamatosan nevettem és gyorsan felpattantam, Efie kezét megfogva egy rántással felhúztam.
- Na, kinek kell kit hazakísérnie? - Felé nyújtottam a karom. - Gyere, nem fogsz elesni, ha belém karolsz - ajánlottam neki kicsit túl atyáskodó hangon. 

Aofie: Szerencsére nem esett rám igy nem lett belőlem palacsinta. Könnyedén felrántott ét pedig még egy jó fél percig görnyedtem a nevetéstől. Miután kicsit megnyugodtam felegyenesedtem és letörölgettem a nevetéstől kicsordul könnyeimet.
Elfogadtam felém nyújtott karját és belekaroltam.
- Most olyanok vagyunk mint az öreg házaspárok - nevettem, majd kicsit begörbitettem a hátam és nénisre elváltoztatott hangon rikácsolni kezdtem - Bezzeg az én időmben Howard még nem viselkedtek igy a fiatalok. Mind tudták mi az illem meg a tisztelet.
Bőszen gesztikuláltam hozzá a karommal majd egy óvatlan pillanatban véletlenül megütöttem Jamest.
- Úristen ne haragudj, nem akartam! - jajdultam fel és elengedtem.
Látszólag pont a szemébe sikerült belenyúlnom. Eléléptem és két kezembe fogtam az arcát úgy próbáltam felmérni mekkora kárt sikerült okoznom megint.

James: - Nem, olyanok vagyunk, mint a részegek - javítottam ki, bár kettőnt mondatának konzekvenciája az volt, hogy a részegek olyanok, mint az öregek. Na mindegy. Nevettem, ahogyan Efie eljátszotta, hogy mennyire idős. - Akár színjátszós is lehetnél. - Átléptem egy kis bokrot, hogy a koleszhoz vezető útra lépthetrünk. Sikerült pont úgy hajolnom, hogy Efie szembevágott a kezével. - Óbaszki - egyből szememjez nyúltam és ösztönösen rászorítottam ujjaim. - Jó, nincs semmi baj - nyugtattam meg Efiet, aggódó arcát látva. A végén még sírva is fakad, mert a sok piától ez is belefér. Elengedtem a szemem és lefejtettem kezeit az arcomról, mielőtt még véletlenül belémkarmolhatna vagy akármi. Szótlanul kinyújtottam a karomat, hogy ismét elindulhassunk, de nem szóltam egy hangot sem. Kicsit még furán pislogtam.

Aofie: - Istenem ne haragudj - éreztem hogy könnyek gyűlnek a szemembe - Nem akartam.
Mikor megnyugtatott hogy nincs semmi baja, és elvette a kezét a szeme elől, lábujjhegyre állva nyomtam egy óvatos puszit a szemére.
- Ez majd meggyógyit - mondtam és hagytam hogy leszedje a kezemet az arcáról.
Némán, kart karba öltve sétáltunk el a koliig.
Valahol a távolba éjfélt kongatott egy harang, a koliszobák közül is csak egy ablak világitott. A miénk, természetesen Bianca ébren vár. Mintha legalább az anyám lenne.
Szomorú voltam amiért ilyen rosszul végződött az esténk. Megint béna voltam.
- Ott a mi ablakunk - mutattam neki és odasétáltunk.
A másodikon volt, nem lesz nehéz felmászni oda.
Elengedtem Jamest és elhátráltam mig a falhoz nem ért a hátam, bár igy is kb fél lépés távolság volt köztünk. Onnan rámosolyogtam Jamesre.
- Jó volt ez az este, megismételhetnénk. Igérem többet nem verem ki a szemed.

James: Szótlanul sétáltunk a koliig. Igazából a pontos utat nem tudtam, csak úgy vitt az ösztön, meg gondolom a belém karoló Efie is vezetett egy kissé. - Már ennyi az idő? - Elkerekedett a szemem, mikor meghallottam a harangokat. Felnevettem, majd szám elé kaptam a kezem, hogy lehetőség szerint ne ébresszek fel mindenkit a hangoskodásommal. Az szép lenne, ha az utolsó pillanatban kapcsolnának le minket. - Köszi - túrtam hajamba. - Na, oda fogsz felmászni? Nincs az magasan? - Az említett ablakra néztem. Ekkor valahonnan felkapcsolódott egy villany kívűl, ami fogalmam sem volt, hogy honnan jött. Elkerekedett szemmel néztem a lányra, mert lépteket is hallottam. Ha nem volt jobb ötlete, egy közeli dús levelű bokorba vonszoltam.

Aofie: Reagálni sem tudtam mikor hirtelen elkapott és egy bokorba rángatott. Mi a fenét csinál?
Már épp hangot akartam adni felháborodásomnak, de ha csendre intett elhallgattam és lelapultam.
Ott lelapultunk mig az az undok perverz portás kivánszorgott zseblámpával és átfésülte a terepet.
Utolsó pillanatban bújtunk el előle, ha James a földre szoritott a karjával nekem égnek állt a karomon minden egyes szőrszál. Némán figyeltük ahogy a portás körbejárkál majd motyogva szitkozódik és visszatotyog az őrhelyére.
- Ez meleg volt - súgtam Jamesnek ráemelve tágra nyilt szemeimet és még nem mertem megmozdulni.
Nagyon közel volt hozzám, közelebb mint mikor egymásba karoltunk és nagyon furcsa volt az egész helyzet. Egyre csak néztem őt és nem tudtam levenni róla a szemem

James: rősen szorítottam Efie-t, nehogy megmozduljon. Egyikünknek sem lenne jó, ha lekapcsolnának minkrt. Lélegzetvisszafojtva lestem, ahogyan vélhetően a portás körbeszemléli a terepet. Elemlámpájával a "mi" bokrunkhoz is világított, de olyan vaksi volt, hogy nem vett észre minket. Ahogy eltotyogott, véltem hallani, ahogyan szitkozódik, és olyasmikrt mond, hogy büdös kölkök és mókus. Pár pillanatig csak csendesen meredtem Efie szemébe, a végső konklúziót ő vonta le végül, de pár perc gondolkodás után halkan elröhögtem magam. - Mármint a portás? - Lassan felegyenesedtem, és magammal húztam a lányt is. - Nem karcolt meg a bokor? - Kissé aggódva néztem hátra. - Na akkor jutassunk fel téged oda - néztem fel ismét, ha nem volt semmi baj.

Aofie: Mikor elröhögte magát én sem birtam sokáig, vele együtt kellett nevetnem. Kihúzott maga után, majd felálltunk és leporoltam magam.
- Nem, jól vagyok - mosolyogtam.
Mellé léptem és csipőre tett kézzel néztem az ablakra néztem.
- Nem lesz nehéz. A párkányról fel tudok mászni arra a diszitőkőre, onnan az ablak tetejére aztán a középső sor kidomborodó részére, aztán megfogom a párkányunkat és felhúzom magam - ujjammal végigmutattam neki az útvonalat - Sima, eleget assassin's creedeztem már hozzá.
Rávigyorogtam, majd ismét a falhoz hátráltam és szomorúan intettem neki.
- Akkor pénteken találkozunk - mondtam halkan.

James: Kissé elámulva hallgattam az alaposan eltervezett útvonalat. Rákérdeztem volna, hogy csinált-e már ilyet, de úgy gondoltam, hogy jobb, ha nem tudom. - Akkor pénteken - ismételtem meg őt, kissé elfojtott hangon. - Az első sorban szeretnélek látni - mosolyodtam el, aztán felbátorodva, de kissé esetlenül egy- egy puszit nyomtam az arcára. - Megvárom, míg felmászol. Ha bent vagy, akkor... adj valami jelzést, hogy minden oké. Mondjuk csukd be hangosan az ablakot, oké? - Háttrébb léptem, hogy ne kelljen annyira nyújtóztatni a nyakamat, de amint Efie elkezdett mászni, feszülten figyeltem és bármikor képes lettem volna odafutni, ha leesik. - Ó Júlia, miért vagy te Júlia? - Hangosan suttogtam, ami eszembe jutott.

Aofie: Kicsit belepirultam mikor megpuszilta az arcom, aztán elmosolyodtam.
- Máshol nem is lennék - mondtam folytott hangon, majd megfordultam és fellendültem a párkányra.
Szerencsére jó útvonalat választottam minden elbirta a súlyom és a részegség ellenérére is biztosan haladtam felfelé.
Felhúztam magam az ablakpárkányra és ráültem.
- Az ó Rómeó miért vagy te Rómeó - kuncogtam, majd tovább kezdtem szavalni a szöveget - Tagadd meg atyád és dobd el neved, s ha nem teszed hát esküdj kedvesemmé, és én nem leszek Capulett többé.
Megvártam az esetleges reakcióját, majd intettem neki, bekopogtam az ablakon, mire Bianca rögtön kinyitotta, és mielőtt szidni kezdhetett volna felelőtlenségemért dobtam egy csókot Jamesnek és bemásztam a szobába.

James: Halkan kuncogtam a kis színjátékra, de még mindig erősen figyeltem. Mikor Efie bejutott, pár pillanatot még vártam, nem is tudom, mire, aztán sarkonfordultam és komótosan elindultam. Pár lépés után azonban futni kezdtem, mert úgy éreztrm, hogy a portás hátulról figyel. Egészen addig siettem, amíg két sarokra nem értem a sulitól. Ha ez megvolt, lassítottam, de már álmos voltam, így siettem haza. Séta közben kijózanodtam valamennyire, legalább nem leszek másnapos.