Mikor? 2016.05.06. - 05.08.
Hol? Könyvtár -> Fagylaltbár
Kik? Adeyn Rose & Keith Yao Wang

Adelyn:

Sajnos mostanság, hogy gondolataim ne kalandozzanak el olyan irányba, amilyenekbe nem szeretném, le kellett foglalnom magam valamivel állandóan. Ez a "hobbi" az olvasás lett. Eddig is szerettem, de most egyre több és több időt öltem bele, próbálva nem törődni semmi mással. 
A könyvtárba mentem, hogy Jane Eyre-t visszavigyem. Már vagy ezerszer olvastam, de ezeregyszer is nagyon jó volt, egyik örök kedvencem. Miután a könyvtárosnő elvégzett minden regisztrációs dolgot, gyorsan lekaptam a polcról egy másik kötetet, szinte csak találomra, és a bámuló tekintetek kereszttüzében elindultam a legeldugottabb asztalhoz, a könyvtár szélében. Egy kis kerek asztal körött csak két szék volt, és ez mind a hatalmas enciklopédiákkal tömött polc mögött. Csendes és senki sem jár oda, tökéletes neked. Bátran leültem az ablak melletti székre és belelapoztam a könyve. Hogy én mennyire szeretem a '20-as éveket! 

Keith:

Fütyörészve vonultam be a könytárba. Sajnos későn vettem észre a fél könyvtár meg a könyvtárosnő is úgy bámul rám mintha máglyán akarnának megégetni. Rögtön elhallgattam és behúzott nyakkal bocsánatkérő vigyorral osontam tovább.
Valami könyv kellett nekem. Egy kötelező olvasmány aminek sehogy sem jutott eszembe a neve. Valami nyomi romantikus 20-as évekbeli könyv.
Inkább olvasnék valami jóóféle krimit.
Totál elveszve mászkáltam a polcok közt mikor egy asztalánál megpillantottam egy magányosan olvasgató hölgyeményt. Meglehetősen csinos volt igy féloldalas mosollyal kezdtem elközeliteni felé.
Már épp szólásra nyitottam a szám hogy előrántsam valamelyik felszedős szövegemet mikor megpillantottam a kezében levő könyvet. A kötelező amit kerestem!
- Az a könyv kell nekem!!! - kiáltottam fel a könyvre mutatva az ujjammal. Hirtelen észbekaptam, és behúztam a nyakam és bebújtam az egyik könyvespolc mögé mert hallottam hogy csörtet arra a könytárosnő. Félelmetes egy banya volt.

Adelyn:

Megérkezésem után nyomban meg akartam keresni a házigazdát, de az a két-három vendég, akiknél érdeklődtem hollétéről, olyan meglepetten bámult rám és olyan határozottan kitért a válaszadás elől, hogy sietve távoztam a koktélos asztal irányába. Ez volt ugyanis az egyetlen hely, ahol nyugodtan maradhattam, anélkül, hogy céltalan egyedüllétem bárkinek feltűnjön. 
- Az a könyv kell nekem!!! - Egy idegen férfihang szakította meg Mr Gatsby elegáns partiját. Ez nincs benne a könyvben! Kissé ijedten szakítottam el a tekintetem a lapoktól. Egy srác állt előttem, majd be is ugrott az enciklopédiák mögé. Meghallottam azt a hangot, amit semelyik diák sem akar. A könyvtárosnéni papucsa klaffogott végig a könyvespolcok közötti folyosón, minden jel szerint felénk. 
- Ülj ide - súgtam oda a srácnak és gyorsan levettem egy kötetet a közeli polcról és a másik szék előtti helyre tettem. Későn vettem észre, hogy az elefántok szaporodásáról szólt. - Nem fog észrevenni - tettem hozzá. Ha jól csinálja és háttal ül le a néninek, akkor minden rendben lesz.

Keith:

Ijedten nézelődtem körbe egyre hamgosabban halva a konyvtáros csörtetését. Hirtelen a lány megszólalt és odahivott magához, hogy üljek le. Kezembe nyomott egy könyvet amit olyan elmélyülten kezdtem tanulmányozni hogy fel sem tűnt hogy fejjel lefelé tartom.
A konyvtáros odaért hozzánk mi pedig a lehető leg ártatlanabb képpel néztünk rá.
- Ki kiabált? - rikácsolta, mire mi csak összenéztünk a lánnyal.
- Mi csak önt hallottuk asszonyom - mondtam neki a lehető legangyalibb mosolyommal mire a np feje lilás szinben kezdett játszani, mire kicsit behúztam a nyakam hogy a könyv takarjon, majd legnagyobb meglepetésünkre a bajsza alatt motyogva otthagyott minket.
Nagyot sóhajtottam és becsuktam a könyvet. 
"Vadállatok világa - Az elefánt szaporodása" - állt a boritón, mire felvontam a szemöldököm.
- Remélem ez felhivás keringőre szivi - emeltem a lány felé a könyvet, persze csak poénnak szánva az előbbi mondatomat - Köszönöm hogy megmentettél.
Nagy mosoly terült szét az arcomon, majd végigmértem a kis csinibabát mellettem. Hmmm.
- Keith Wang vagyok, szolgálatára hölgyem - hajbókoltam viccesen.

Adelyn:

A könyvtáros egyre közelebb ért, de a srác megfogadta a tanácsomat, így mindketten látszólag tökéletesen belemerültünk a könyvekbe, de biztos voltam benne, hogy csak a betűket néztük. Fel sem mertem nézni, mert nem akartam nagy balhét magam körül. Szerencsére gyorsan meg lehetett győzni, hogy nem itt volt a rendbontó, így kettesben maradtunk a sráccal. Teljesen belepirultam, mikor megemlítette az elefántos könyvet.
- Csak-csak felkaptam - dadogtam lesütött szemmel. Mikor végigmért, szemérmesen lejjebb húzkodtam a szoknyám szélét. - Adele Rose vagyok - eresztettem meg felé egy szégyellős mosolyt. Nem igazán örültem, hogy be kellett mutatkoznom, mert ehhez a névhez mostanában elég sok negatív dolog fűződött. - Szóval ezt a könyvet kerested? - Felmutattam A nagy Gatsbyt.

Keith:

Aranyos volt ahogy elpirult, látszott hogy teljesen zavarba jött tőlem. Nem baj, az a dolgom hogy zavarba hozzak lányokat. Élveztem is. Az asztalra könyököltem és kicsit felé hajoltam.
- Adele - mosolyodtam el - Milyen szép neved van. Olyan mint te.
Neve ismerős volt valahonnan, gondoltam biztos hallottam már valakitől, bár ki tudja. Sokat beszélnek itt az emberek.
Felemelte a könyvet amit olvasott nekem meg gyerekes vigyor terült el az arcomon.
- Igen pontosan ezt kerestem! Mi a cime? A nagy Gatsby... F. Scott. Fitzgerald - előkaptam egy tollat és felirtam a cimet és az irót a kezemre hogy ne felejtsem el megint,
Csúnya lenne megbukni az első itt töltött évem alatt.
Mikor végeztem az irással ismét a lányra emeltem a tekintetem újra felvéve a macsós vigyort.
- Szóval drága Adele... miért üldögélsz itt ilyen egyedül? - kérdeztem kedvesen - Az ilyen szép lányoknak társaságban ám a helye. Mondjuk az enyémben!

Adelyn:

Arcpírom nem múlt el Keith jelenléte alatt. Igazi nőcsábásszal akadtam össze, aki valószìnüleg előszeretettel hozott zavarba hölgyeket és ezt rajtam is bemutatta.
- Köszi? - Inkább kérdeztem, mint válaszoltam a kis dicséretére. Mostanában nem voltam hozzá szokva az ilyesmi finomságokhoz. Igaz, régebben is csak Lio mondott nekem ilyeneket, de ő most sokáig nem fog hozzám beszélni. - A nagy Gatsby - feleltem, mikor felírta a címet. Összeszedtem magam, hogy lehetőleg ne úgy fessek, mint egy kisóvodás.
- Csak egy kis csendre vágytam. - Becsuktam a könyvet, mert nem terveztem tovább olvasni. - Most már a te társaságodban vagyok - kuncogtam udvariasan. - És te mit keresel erre? Nem tűnsz valami könyvtárbajárós típusnak, már bocsi - dőltem én is hasonlóan előre, mint ő.

Keith:

- Remélem nem baj hogy megzavartam a csendedet - vontam fel fél szemöldököm vigyorogva - De még mennyire az én társaságomban vagy kedves.
Rákacsintottam, mire ha zavarba jött ismét szélesen elvigyorodtam.
Mikor megkérdezte mit keresek itt a kezében levő könyvre böktem.
- Konkrétan ezt - nevettem el magam - Bár sokkal jobb szórakozást találtam egy könyvnél.
Tenyerembe fektettem az állam és úgy fürkésztem az arcát. Tényleg csinos volt. Nagyonis.
- És mondd csak kedves Adele milyen szakos vagy? Nem igazán láttalak még, legnagyobb sajnálatomra - a vigyor csak nem akart lekopni az arcomról.

Adelyn:

Keith úgy mosolygott, hogy bármennyire is zavarban voltam, az én arcomra is mosoly ült ki. Igaz, nem olyan széles és élénk, mint az övé, de azért jól látszott.
- Tippelj, hogy milyen szakot nézel ki belőlem - dőltem hátra titokzatos mosollyal a széken. Mint a Mona Lisa. Mona Adele, nem is hangzik olyan rosszul. Talán egyszer valaki lefest. Hm? Lehet, hogy Keith pont művészetis. Mekkora szerencse lenne. Igaz, nem bírnám ki, hogy sokáig engem bámuljon egy művész. Már az is zavaró volt számomra, hogy ennyire közvetlen. Talán ez valami tréfa lesz? Á, azt nem nézném ki belőle.

Keith:

Imádnivaló mosollyal az arcán dőlt hátra a széken mire én még egy kicsit közelebb hajoltam. Hogy milyen szakos lehet? Hm...
Tuti nem sportoló, hisz akkor ismerném. Meg különben is, nem sok lány van azon a karon.
Végigmértem jó alaposan tetőtől talpig, majd hirtelen megpillantottam hegedűs nyakláncát.
Megvagy kislány!
Még szélesebb mosoly terült szét az arcomon majd a műsor kedvéért behunytam a szemem és hümmögtem kicsit mintha valami nagy látnok lennék.
- Hmmm igen igen ééérzek valamit... zene.. iiigen sok zenét látok - műsoroztam még mindig behunyt szemmel majd kinyitottam a szemem és a lányéba fúrtam - Te hegedülsz.
Ha meglepődött elégedett vigyorral dőltem hátra a széken, majd magamra böktem jelezve hogy én jövök.
- Na hercegnő, és én honnan jövök?

Adelyn:

Hitetlenkedve néztem a kis jóslatát, de meglepődtem, hiszen pontosan eltalálta, hogy milyen hangszeren játszom. Csodálkozva pilláztam rá és mivel kezemmel nem tudtam semmit csinálni, az előttem lévő könyvet vettem ölembe. Ezt meg hogyan? 
- Tuti már láttál valahol - vádoltam meg, kissé még mindig csodálkozva. Nem hittem semmilyen jóslásban meg ilyesmikben. 
- Szörnyű tippelő vagyok - jelentettem be kérdésére kissé kipirultan. Ám a kipirultság nem is igazán a kérdésnek szólt, hanem annak, hogy hercegnőnek hívott. Nem igazán voltam hozzászokva, hogy egy vadidegen csak így becézgessen. - Inkább áruld el, ha már így felcsigáztad a kíváncsiságom - kérleltem apró mosollyal.

Keith:

Nevetni kezdtem hitetlenkedő tekintetén majd megbökdöstem a pontot ahol a két kulccsontom összeért.
- Telepata vagyok - ironizáltam, majd ha észrevette a nyakláncot ismét elvigyorodtam. Túl aranyos ez a lány.
- Ha láttalak volna már valahol arról tudnál. Odamentem volna tenni neked a szépet - ha erre is elpirult én ismét elégedetten elmosolyodtam.
Mikor azt kérte hogy áruljam el milyen szakos vagyok ismét közelebb hajoltam és felvontam fél szemöldököm. 
- Erről mi jut eszedbe? - felemeltem az egyik karom és befeszitettem. Szépen kidolgozott izmaim most sem hagytak cserben, szépen dudoroftak ott ahol kellett nekik. Mégiscsak shaolin kung fu mester voltam vagy mi a halál.

Adelyn:

- Ó a nyaklánc! - Ösztönös mozdulattal markoltam meg az ékszert és ismét elpirultam. Most azért, mert Liora gondoltam. Igazából egy táblázatott kellene vezetnem, hogy mikor, miért kezd el lángolni az arcom, bár a mai napon azt hiszem, Keith vitte a pálmát. 
Szerencsére kicsit sikerült feloldódnom, mert láttam rajta, hogy nem rossz szándékú. De azért egy kis pír maradt az arcomon. 
Hasonlóan, mint ő, közelebb hajoltam hozzá. 
- Erről az jut az eszembe, hogy magamutogató vagy - közöltem játszott elégedettséggel és ismét hátradőltem. - Szóval sportszak? Talán úszó vagy? - Szinte kétségbeesetten tippeltem, mert tényleg gőzőm sem volt. Focit mondtam elsőre, mert ez az egyik legközkedveltebb sportág, de ahhoz túl izmos volt a karja. Végülis egy táncosnak is izmos a karja...

Keith:

Felnevettem.
- Magamutogatóó? - kérdeztem játszi sértődöttséggel - Na szép én itt dicsérlek agyba főbe te meg itt piszkálsz. Ez nagyon csúúúnya dolog ám Adele. Nagyon fáááj...
Vigyorogva megcsóváltam a fejem, majd ismét elnevettem magam mikor azt gondolta hogy úszó vagyok.
- Úszás pff - legyintettem - Az unalmas.
Persze imádtam úszni szó se róla, de hogy úszó legyek? Ugyanmár. Órákat körözni a vizben mert az jó.. Unalmas.
Felemelkedtem, a székre raktam a lábam és hősiesnek szánt pózba vágtam magam.
- Egy shaolin kung fu mester áll előtted, virágszálam - kacsintottam rá vigyorogva.
Hirtelen megint meghallottam a könytárosnő csörtetését mire gyorsan visszaültem a székre. Kikaptam Adele kezéből a könyvet és elmélyülten olvasni kezdtem. Ha felháborodottan nézett rám vigyorogva rákacsintottam majd behúztam a nyakam mikor a nő odaért. Naggyon hősies Keith...

Adelyn:

Elképeve néztem, mikor a székre rakta egyik lábát. Még hogy nem magamutogató. Szerintem kicsit őrült is emellé. 
- Csak tudnám, hogy mi az - néztem rá kissé bocsánatkérően. Nem igazán voltam a kűzdősportok mestere. Van a karate, meg a kungfu... Aj, sosem fogok megjegyezni egyet sem. 
Hiába fűztem volna még mondanivalómhoz bármit is, nem tudtam, hiszen a könyvtárosnő papucsának csattogása ismét megszakított minket. Felháborodottan néztem Keith-re, aki kikapta kezemből a könyvet, így én védtelenül maradtam. 
- Adelyn kérlek, ne zajongj! Nem ezt szoktam meg tőled - korholt szemüvege fölött szigorúan lenézve rám, mire én sírva tudtam volna fakadni és tetőtől talpig elvörösödtem. A figyelmeztetés után egyből sarkonfordult és elviharzott, hogy egy másik lányra is rászóljon, aki véletlenül leejtett egy szótárat. Vádlón pilláztam Keith-re és kikaptam kezéből a könyvet, amit eredetileg is én szorongattam.

Keith:

- Ejj ti lányok, nem érdekel titeket a harc - csóváltam a fejem viyorogva mikor nem tudta mi az. Na majd tartok neki bemutatót. Oké talán igaza van, kicsit magamutogató vagyok.
Nagyon csúnyán nézett rám a könyvért majd ki is kapta a kezemből amikor a könytáros elment. Nem gondoltam hogy le fogja szidni a banya, igy bocsánatkérően elvigyorodtam és kicsit behúztam a nyakam.
- Remélem ki tudlak engesztelni valahogy - mosolyogtam - Fagyi? Vacsi? Nercbunda? Ékszerek? Csak mondd mit szeretnél és a tied.
Reméltem hogy megint elmosolyodik a viccemen és ez a morcos állapot nem tart soká.

Adelyn:

- Nehéz lesz - ráncoltam össze a szemöldökömet. Nem elég, hogy a fél iskola rólam pletykál, már a könyvtárba sem fogok tudni anélkül bejönni, hogy a könyvtárosnő ne nézne rám csúnyán. Remek. Viszont ha már Keith így felajánlotta, eljátszottam a gondolattal. 
- Egy fagyi azért nem hangzik rosszul. - Kérdőn oldalra biccentettem a fejem, hogy akkor most ez egy meghívás volt-e és vajon helyesen válaszoltam-e rá. Halványan azért elmosolyodtam, de igazából elég kellemetlenül éreztem magam. Ő még nem tudhatta, de én elég lelkis vagyok és minden kis apróságot magamra veszek és ezeken rágódok örökkön örökké. Hát majd észre fogja venni.

Keith:

Úgy láttam rajta hogy már nem haragszik aminek örültem. Aranyos kis csajszi volt, ha felszedni nem is fogom, éreztem hogy jó barátok lennénk. Végülis szórakoztatom legalábbis úgy tűnik.
Szélesen elvigyorodtam mikor azt modnta benne van egy fagyiban.
- Akkor menjünk is - pattantam fel energikusan majd a vállamra kaptam a táskám és a karomat nyújtottam neki hogy belémkaroljon.
Már majdnem kimentünk a könyvtárból (a könyvtárosnő gonosz pillantásától kisérve) mikor hirtelen megtorpantam.
- Csak egy pillanat - vigyorogtam Adelere majd lóhalálában visszarohantam A nagy Gatsby-ért, hisz mostanában nem akarok visszajönni ide. Bocsánatkérő mosollyal csatlakoztam megint az engem váró Adelehoz.
- Mehetünk - vigyorogtam majd elindultunk kifelé.