Mikor? 2015.05.05. -
Hol? Könyvtár
Kik? Meara Moore & Dolena Swan

Meara: Mindigis szerettem olvasni a szabaiddőmben, és ez akkor sem változott, mikor eléggé el voltam havazva. Végülis olyankor is ki kell kapcsolódnia az embernek, nem? Tulajdonképp nem volt egy bizonyos behatárolt stílus, amin belül olvastam műveket, sokféle könyv megfordult már a kezemben, tulajdonképp mindent elolvastam, ami valamiért felkeltette az érdeklődésem. Ezértis kerestem most fel a könyvtárat, bár most nem olvasnivalót kerestem, régebbi könyveket hoztam vissza, amik nálam maradtak. Volt egy pár, úgyhogy azzal foltam elfoglalva, hogy visszapakoljam őket a helyükre, bár egész gyorsan haladtam vele eddig. Miközben ezzel foglalatoskodtam, azon töprengtem, vegyek-e ki majd most valamit, ha igen, akkor pedig mit? Nem volt semmi konkrét ötletem, és ilyenkor elég sokáig tudtam ingadozni a lehetőségek között, bár egyenlőre még azok sem voltak, jó lett volna találni valamit. Mondjuk lehet, nem is keresek semmit, volt még nálam olyan könyv, amit otthonról hoztam, és nem olvastam ki.

Dolena: Aki ismer, az tudja, hogy nem szeretek tanulni, csak annyit, amennyit muszáj. Ha tehetném folyamatosan táncolnék, de legalább táncos videókat néznék, így különös látvány lehetek a könyvtárban. A könyvtárosnő is furcsán pislogott rám vastag keretes szemüvege mögül, szóval inkább nem kérdeztem meg tőle, merre találhatom Shakespeare összes művének vastag kötetét, inkább bevetődtem az egyik polc mögé és magam mentem felfedező útra. Valami pszichológiai részlegnél járhattam, de nyoma sem volt a keresett műnek, de például még Poe kötetnek sem. Messzebb, a másik oldalon, egy rejtőzködő polcon viszont megláttam az egész Harry Potter sorozatot. Hm, fantasy részleg. Egyből el is felejtettem, hogy mit kellene keresnem, helyette odasiettem az előbb nézett helyre. Nem sokkal odébb Mea állt, jó pár könyvet tartva kezében. Ő zene szakon volt, de valahogy összegabalyodtunk már az évek során, már párszor csináltunk közös programot és sokat beszélgettünk.
- Szia Mea - léptem oda mellé. - Segíthetek? - Tettem fel a kérdést és a kezében lévő könyvekre néztem.

Meara: Mikor végül mindent elpakoltam a helyére, megálltam kicsit nézelődni a fantasi részlegnél. Soat olvastam ilyen típusu könyveket, mondhatni szerettem őket, úgyhogy kíváncsi voltam, van e olyan könyv ami jónak tűnik,és még nem olvastam. Elolvastam egy könyvet, átvettem a másik kezembe, és felvettem a következőt, miközben azt el is felejtettem, hogy van nálam már pár . NOs, és így gyűjtöttem össze úgy öt könyvőbl álló kis tornyot. Lehetne erről kisfilmet forgatni "hogyan építsünk tornyot a könyvtárban Moore módon?" címmel. Mondjuk elég unalmas remekműnek tűnik így első elgondolásra, úgyhogy azt hiszem, tárgytalan az ügy. Felettébb komoly gondolataim közül végül Dolena hangja rángatott ki, és szerintem jól is tette.
- Oh, szia. Rég láttalak már.  - Mosolyogtam rá. - Ja, nem. Ezek csak úgy nálam maradtak, elfelejtettem visszatenni őket. - Vontam vállat a toronyra pillantva, majd el is kezdtem visszapakolászni őket, mivel kezdett zsibbadni a kezem. - És hogy vagy? Milyen könyvet keresel? - Kérdezősködtem kíváncsian.

Dolena: Mikor Mea észrevett és köszönt, szélesen elmosolyodtam. - Igen, rég találkoztunk - erősítettem meg a mondatát. Még mindig mosollyal az arcomon hallgattam a magyarázatát, hogy tulajdonképpen miért is van egy hatalmas kupac könyv a karjai között. Lehet, hogy én el sem bírtam volna őket. Lopva megnéztem a művek gerincét, legtöbbjük fantasy alkotás volt. A kérdésre kicsit eltöprengtem. Tényleg... Miért is vagyok én is? De gyorsan észbe kaptam.
- Shakespeare összes művét keresem - húztam el a számat kissé fintorogva. - Irodalomra kell, de szerencsére még ráér. - A fejemben végig lapoztam a képzeletbeli naptáramat, két hét még arrébb van, az biztos.
- De nem találtam és a Harry Potter átcsábított a másik oldalra. - A nem találtam kifejezés egy kicsit túlzás volt, mert nem is kerestem annyit, de az most nem számított annyira.
- Te keresel valamit vagy csak válogatsz? - Tettem fel a kérdést, miközben újra az összegyűlt könyvekre néztem, de nem találtam bennük rendszert, nem ugyanattól az írótól származtak, még a borítójuk színe sem olyan volt, nyilván Meara csak véletlenszerűen emelte le őket a polcról.

Meara: - És mi újság veled mostanában? - Kérdezősködtem tovább, mivel rég beszéltem a lányzóval, így nem is tudtam sok mindent arról, mi történt vele az utóbbi időben. Persze nem gondoltam semmi világmegváltó dologra, csak érdekelt volna, hogy van, meg egyebek. Azért egy iskolába jártunk, nem lehettek anyira különbözőek a napjaink, mondjuk külön szakon voltunk, úgyhogy kicsit mégis, de nyilván volt hasonlóság is. És igen, eljön az a pont, amikor a saját gondolataimba kezdek belekavarodni, úgyhogy talán ezt itt abba is hagyom, mivel ő ismét beszélni kezdett, jó lett volna rá figyelnem mondjuk a saját hülyeségeim helyett. - Ja, értem. - Bólintottam eltöprengve, én is kikölcsönöztem pont ugyanebből a célból azt a kötetet nemrég. Mondjuk lehet, nem ugyanazt, amit most ő fog, mert szerintem több volt belőle, de nem is ez a lényeg.
- Talán emlékszem rá hol van, ha visszapakolom ezeket, segíthetek megkeresni. - Ajánlottam fel végül. - Nem, igazából nem is válogatok, csak nézelődöm. - Feleltem a kérdésére.

Dolena: - Jól megvagyok - mosolyodtam el, - talán csak kicsit fáradtan - tettem még hozzá, miközben megvontam a vállamat. Rhidire gondoltam, sajnos az év végi hajtás miatt nem tudunk mostanában annyit találkozni, mint amennyit szerettünk volna, de legalább minden percét rendesen kiélveztük a találkozóknak. Nem igazán tudtam, hogy Mea ismeri-e Rhidit, végül is ének-zene szakon vannak mind a ketten, bár én sem ismerek minden táncost... Sőt, el sem várom magamtól, hogy mindenkit ismerjek. Így inkább hagytam a témát a fejemben, ennyire gubancosan és csendben figyeltem, ahogy Mea visszarakja a választott könyveket.
- Nem kölcsönzöl ki semmit? - Kérdeztem kíváncsian, majd ha minden igaz, akkor elindultunk az egyik sarok felé, ahol nagy betűs tábla hirdette: "irodalom." Már ránéznem is fájt, nem volt kedvem Shakespeare-től két drámát is elolvasnom. Majd kiválasztom a két legrövidebbet. Nem volt bajom az olvasással, de nem akkor, amikor az év végi táncra kellene koncentrálnom, mert nekem az fontosabb, mint az irodalom... Muszáj lenne A-t kapnom táncra, irodalomból meg megelégszem egy B-vel, a matek C-t meg csak remélni tudom... Bűntudattal néztem egy Poe kötet felé, majd Mearára, hogy tudja, hol keressük a kívánt könyvet.

Meara: - Ismerős. De végülis ki nem az már ilyenkor? Már alig van hátra valamennyi az év végéig. Ideje is, várom már a nyarat. De az a lényeg, hogy jól vagy. - Sóhajtotttam fel a válaszát hallva. Tényleg örültem, hogy hamaraosan itt lesz a szünet, komolyan jó lett volna mostmár a hosszabb pihenés, mondjuk addig még várt ránk egy vizsgaidőszak, de ebbe most inkább nem is szerettem volna belegondolni, nem akartam még túlzottan idegesíteni magam ezekkel a dolgokkal.
- Hát, nem hiszem, van még nálam otthonról olyan könyv, amit nem olvastam ki, inkább azokat szeretném majd most. - Feleltem, majd lassan elindultunk, hogy felkutassuk a kötetet, amire szüksége volt irodalomból. A polcot böngészgettem arrafelé, amerre emlékeztem, hogy nemrég megtaláltam a könyvet, amikor nekem volt rá szükségem.

Dolena: Fürkészve néztem Mea arcát, ahogyan a könyvet kereste, majd rájöttem, hogy ugyanennyi erővel én is elkezdhetném olvasgatni a könyvek gerincét. Mindenféle írót találtam, még olyat is, akiről egész életemben nem hallottam.
- Á, meg is van - mutattam egy vastagnak tűnő, bordó kötetre. - Shakespeare összes - olvastam fel hangosan az aranyló betűket. - Ez lesz az? - Néztem kérdőn Meára, mert nem voltam benne biztos. A címe ugyan elég árulkodó volt, de miért is ne lehetne az író összes háziállatáról kiadni egy könyvet?! A mai világban már minden lehetséges. Ha megegyeztünk, hogy ez a keresett könyv, akkor levettem a polcról és szusszantam egyet.
- Elég nehéz - állapítottam meg prüszkölve, de persze elbírtam. Az itteni enciklopédiák sokkal hosszabbak voltak, azokat ki sem lehetett kölcsönözni. - És veled mi újság? Hogy megy a tanulás? - Érdeklődtem felőle, mert ez a kérdés valahogy elmaradt. Igen, ő is fáradt volt, de elég kitartónak ismertem. Lassan elindultam a könyvtáros asztala felé, hogy kikölcsönözhessem a kezemben tartott drágaságot, hacsak Mea nem dobott közbe egy ellenvetést.

Meara: Tovább olvasgattam a könyveg kerincén lévő feliratokat, és tényleg kezdtem azt hinni, hogy a  Shakespeare összes címmel büszkélkedő kötetet elnyelte a föld, vagy a diákokra rájött a Shakespeare imádat, úgyhogy eltűntették az összeset a könyvtárból. Szó szerint. Az összeset... Nos, egyik sem volt valószínű, és Dollynak köszönhetően hamar be is bizonyosodott a dolog, miszerint nem fenyeget minket ez a veszély, ugyanis megtalálta a keresett könyvet. - De, szerintem is ez lehet az. - Bólintottam, mikor felolvasta, mit talált. - Akkor meg is vagyunk, nem? - Kérdeztem, miközben követtem a könyvtáros asztala felé. Azon töprengtem, a délután hátralevő részét hogyan ütöm majd el. Igaz, tanulnivalóm lett volna, de nem olyan egetrengetően sürgős, és túlzottan sok kedvem sem volt ilyesmihez most valahogy.
- Oh, hát, egész tűrhetően, bár mostmár nagyon várom a nyarat. Neked hogy megy? - Kérdeztem, miközben beálltunk a sorba, ami összesen két másik diákból állt.

Dolena: Csatlakoztunk a sorhoz, ami maximum a sorocska nevet érdemelte volna, hiszen olyan rövid volt. Csupán két diák állt előttünk. Hallgattam Mea válaszát, nem csodálkoztam, hogy ő is várja a nyarat. Amikor visszakérdezett, hogy hogyan megy nekem a tanulás, eltöprengtem, majd keserűen felnevettem. - Nehezen - feleltem csak lazán, tömören.
- Jobb dolgom is lenne - húztam el a szám. - De hát amit muszáj, azt muszáj - fintorodtam el és felmutattam a kezemben tartott könyvet, mivel ezt is csak kötelességből készültem elolvasni. Az előttünk lévő két tanuló borzasztó gyorsan végzett, így gyorasan odaadtam a kiválasztott könyvet. A könyvtárosnő pillanatok alatt elintézte a formaságokat és már vihettem is a kötetet.
- Mit csinálsz délután? - Elindultam az ajtó felé, miután megköszöntem a könyvet.

//Félbe szakadt kör//