Mikor? 2016.04.23. - 04.25.
Hol? Tornaterem -> 20. lányszoba
Kik? Bianca Bellfellson & Theodore Martinez

Bianca: A tánc teremben óra volt szóval át kellett jönnöm a tornaterembe próbálni. Mázli hogy itt is fényezett parketta van így talán a balettcipőmet se kezdi annyira ki. Beléptem az ajtón és úgy fest az órarend ami ki volt függesztve az ajtó mellé igazat mondott, tényleg nem volt itt senki. Besontam és az egyik bordásfal mellé raktam a táskák, majd ledobtam a pulcsi ami alatt a szoros dressz feszült. Szórakozottan végigisimítottam a bordáimon és összefogtam egy kócos kontyba a hajam. Leültem hogy egyszerűbb legyen felvenni a cipőm. Az egyiket fel is húzta, aztán egy jó két percig álmodozva bámultam a napsütésben táncoló porszemeket.
Olyanok mint a balettáncosok... - futott át a fejemben. Miután felvettem a másik cipőm, elővettem régi féltégla iPodom, beraktam a kis zsebbe a szoknyám oldalába és behúztam a cipzárt rajta hogy ki ne essen. Benyomtam a fülhallgatót a fülembe, behunytam a szemem, hogy könnyebben a zenére tudják koncentrálni és táncolni kezdtem, mint egy porszem a napsütésben.

Theo: Végre egy olyan délután, amikor tényleg kiélvezhetem a szabadságom. A szombat délelőttöm ugyan elvették tőlem, de legalább ez a délután megmaradt.
Kezemben a mobilommal sétálgattam az iskola folyosóin, terveim szerint kifelé indulok a parkolóba, aztán majd meglátjuk, merre visz az utam, de nem volt kedvem céltalanul kocsikázni a városban, inkább elküldtem pár üzenetet egy-két embernek és vártam, melyikük ír vissza előbb.
Arra kaptam fel a fejem, elfogyott az út előlem és kellett néhány másodperc, mire feleszméltem, elfelejtettem bekanyarodni a kijárat irányába, így tovább mentem, most pedig a tornaterem nyitott ajtaját bámulom.
Épp azon voltam, hogy megfordulok és visszamegyek, magamban bosszankodva meg is tedtem a kezdő lépést, ám ekkor meghallottam egy hangot odabentről. Ezen ugyan semmi meglepő nem volt, tekintve, hogy a sport szakosok állandóan itt töltik az idejüket, de ettől még megengedtem magamnak egy gyors bepillantást. Aztán még egyet. Meg még egyet és tekintetem elidőzött a bent táncoló lányon. Pontosan tudtam kicsoda, pedig háttal volt nekem. A büfében találkoztunk múlt héten, aztán láttam párszor a héten is. Hogy is hívják?
Bianca, igen.
Lazán az ajtókeretnek dőltem, farzsebembe csúsztattam a mobilom, majd karjaimat összefontam a mellkasom előtt és csendben néztem, ahogyan gyakorol. Nehéz lett volna máshová nézni, mikor ebben a szűk ruhában elég dögösen festett. Nem is akartam levenni róla a tekintetem, némán figyeltem minden mozdulatát.

Bianca: Ahogy kezdtem belejönni a mozgásba és éreztem hogy átmelegednek az izmaim egyre jobban beleéltem magam a táncba. Karjaim egyre kecsesebben mozogtak, egyre gyorsabban és gyorsabban piruetteztem.
Éreztem hogy a hajam kezd szétbomlani, szőke tincseim már az arcomat csiklandozták itt ott. Szorosan behunyt szemmel, teljesen kizárva a külvilágot értem a szólótáncom utolsó részéhez. Az utolsó ugrás után megálltam és kitartottam a végpózt és kinyitottam a szemem.
Legnagyobb rémületemre egy srác állt az ajtóban, és engem nézett.
Sikkantottam egyet és ugrottam egy aprót amitől kicsúszott alattam a lábam és lehuppantam  a parkettára.
Megint a srácra néztem. Ismerős volt... Persze! Theo! Ő szedett fel múlthéten a földről mikor összeestem. 
Kivettem a fülhallgatót a fülemből és halványan rámosolyogtam.
- Szia Theo.. megijesztettél.

Theo: Egészen addig mosolyogva figyeltem, míg észre nem vett, aztán a következő pillanatban a földön ült. Egy pillanatnyi ijedtségre utaló arcrándulás futott át rajtam, majd elindultam felé.
- Jól vagy? Nem akartalak megijeszteni. - Megálltam előtte és kezemet felé nyújtottam segítség gyanánt. Ismét mosoly bújkált a szám szélén, de még nem hagytam kitörni.
Talpra segítettem, vagy legalábbis azon voltam, hogy így tegyek - ha elfogadta -, aztán a zsebemben megrezdülő telefonhoz kaptam, reflexszerű mozdulat volt, amit félben hagytam, nem vettem elő, most nem volt rá szükségem és bárki írt, ráért még egy ideig a válaszom.
- Nagyon szépen táncolsz - Most már szabadjára engedtem a mosolyom, pontosan azt a változatát, amit a lányok jelenlétében szoktam alkalmazni.

Bianca: - Persze, minden oké! - mosolyogtam rá és elfogadtam a felém nyújtott segitő kezet. Túl ismerős helyzet már másodszorra kapar fel a padlóról.
A zsebéhez kapott de nem vett elő semmit, igy csak vágtam egy apró grimaszt amit remélem nem vett észre.
Bókjára fülig pirultam és lehajtott fejjel elkezdtem kibogozni a hajgumit a hajamból.
- Köszönöm - motyogtam - csak gyakoroltam.
Nagy nehezen kiszedtem a gumit majd csináltam egy rendes kontyot a fejem tetejére, ami végre rendesen tartott..
- Mit csinálsz erre? Edzeni jöttél? Zavarok? - zavartan összefontam vékony karjaim magam előtt hogy kicsit eltakarjam kiálló bordáim. Zavarba jöttem attól hogy ilyen szűk cuccban lát.

Theo: Így közelebbről megnézve, már jobban láttam, miért igyekezett annyira eltakarni magát azzal a bő pulóverrel múltkor. Vékony volt, de már kezdett a "túl sok" kategóriába átcsúszni, bár még menthetőnek ítéltem a helyzetet. Amikor kezét összefonta maga előtt tekintetem a válla irányából feljebb siklott a szemeire.
- Nem. Tulajdonképpen már végeztem, csak erre volt dolgom. - Némi igazság volt a válaszomban, bár tulajdonképpen őt nézni, miközben táncol, ez illik a második részére is, szóval nem hazudtam. - Mindig itt gyakorolsz? - A tornaterem nem tűnt a legmegfelelőbb helynek hozzá, de ezt a véleményem kivételesen megtartottam magamnak.

Bianca: - Ó nem, csak foglalt volt a táncterem. Az jobb, sok a tükör látom a hibáimat - grimaszoltam egyet - Igy csak érzésből csinálom, de legalább gyakorlok. Meg ez a parketta nem tesz jót a cipőimnek se. Dehát most kaptam egy szólótáncot azt gyakorolni kell.
Megint összevisza beszéltem. Miért csinálom mindig ezt ha zavarban vagyok? Egy idióta vagy Bianca. Zavartan megint lehajtottam a fejem.
Lenéztem és meglestem a balettcipőim orrát. Igy is kisúrolta a parketta. Nem volt eléggé kifényezve. Elhúztam a számat, még egy réteget kell rávarrnom.
Vissza emeltem kék szemeim Theóra és rámosolyogtam
- Nem hivtál a meghálálás miatt - vigyorogtam szemrehányóan, persze csak viccből. Nem számitottam rá hogy hivni fog. Éreztem hogy ő meg én nem igazán vagyunk egy súlycsoport ebben a suliban.

Theo: Követtem a tekintetét, ami levándorolt a cipőjére. Nem tűnt valami használható darabnak, valószínűleg az olcsóbb kategóriából való, nem is értem, hogyan lehet ebben bármit is csinálni. A kellék mindig fontos, de most már több minden is kavargott a fejemben Biancáról, igaz, ez nem tántorított el attól, hogy ismét a társaságát élvezzem, már amennyire egy ilyen könnyen zavarba jövő, kevés önbizalommal rendelkező lánynál ez lehetséges.
- Még nem volt alkalmam megtenni - Volt ebben a mondatban némi őszinteség. Ha azonban teljesen őszinte akarnék lenni, azt is mondhatnám, nem igazán tudom, mivel tudná megtenni, pontosabban egy valami akár szóba is jöhetne, de ő nem az a lány, akinél ilyesmi játszana. Szóval maradok a finom hárításnál, az elnapolásnál. Meg mellé természetesen továbbra is mosolyogtam, mit sem változott ez, mióta magamra öltöttem.

Bianca: Láttam rosszalló tekintetét ahogy a cipőmre nézett. Sértetten lebiggyesztettem az ajkam egy pillanatra. Anyukám balettcipője volt, bár ő ezt honnan tudhatná. Szinészek és a puccos kellékeik.
- Elég szomorú - ráztam meg a fejem lassan és mosolyogva -  Ha van hozzá kedved elmehetnénk sétálni, és meghivlak egy fagyira vagy valamire. Úgyis el akartam menni vacsorázni. Mondjuk még gyakorolnom kéne egy kicsit, de ha azt megvárod akkor mehetünk.
Úgy gondoltam ezzel meghálálhatnám a segitségét. Fürkésztem pár pillanatig amúgy sokszor kifejezéstelen arcát, remélve hogy meglátom mennyire van kedve a társaságomhoz.
Ha beleegyezett a dologba szélesen rámosolyogtam.
- Na akkor most igazán szépen fogok táncolni, hogy meglásd milyen ha apait anyait beleadok - léptem hátra pár lépést, ismét rávigyorogtam és visszadugtam hallójárataimba a fülest.
Vettem pár mély levegőt és tényleg mindent beleadva újra előadtam szólótáncomat.

Theo: - Hm, rendben - Egyeztem bele. Igaz, nem egészen abba, amit Bianca mondott, de kezdő ötletnek megtette, a többit meg majd útközben elmondom neki. A fagyi gondolata annyira nem hozott lázba, ellenben a vacsora gondolata nem is hangzott olyan rosszul.
A háttérbe húzódva dőltem az ajtó mellett a falnak, s onnan figyeltem ismét, ahogyan táncol. Bevallani még magamnak is alig tudtam, de tetszett a látvány. Már egyáltalán nem volt bosszús, amiért eltévesztettem a kijárat felé vezető utat, találtam valami sokkal érdekesebb elfoglaltásgot, mint, amik akkor még eszembe jutottak. Azért a telefonomra vetettem egy pillantást, három üzenet is várakozott, válasz nélkül hagyva őket csúsztatta vissza a zsebembe. A lehetőségek adottak voltak, bármelyiket választhattam volna, de én csak tovább néztem Biancát, ez egyelőre a legjobb döntésemnek tűnt. Nem is akarom megbánni.

Bianca: Az izmaim egy pillanat aladt ellazultak és talán most először táncoltam el tökéletesen ezt a koreográfiát. Kikapcsoltam az agyam, csak követtem a zenét és tényleg porszemmé váltam a napfényben.
Szaporán verdeső szivvel, levegőt kapkodva álltam be a végpozicióba amit kitartottam pár másodpercig majd letettem a sarkaim a földre és Theora néztem. Kiváncsi voltam mit gondol.
Miután elmondta a véleményét a táskámhoz sétáltam, gyorsan levettem a cipőim és óvatosan a elraktam őket. Felvettem a pulcsim, majd a maradék cuccomat is elrakva felálltam és Theora néztem.
- Mehetünk ha gondolod  -mosolyogtam rá.
Miközben elindultunk, gyorsan kibontottam a hajam és szátráztam dús szúke sörényem.
- Mit ennél? Hova menjünk? - néztem ismét Theora, hiszen rajta volt a választás sora.

Theo: - Így zene nélkül kevésbé volt élvezetes az előadás, de ettől még tetszett - Finomítottam valamennyit a nyers változaton, majd elmondtam a pillantásából kiolvasható kérdésre adott válaszom. Mivel a balett nem az én világom, hát nem is törődtem vele többet, mint feltétlenül muszáj volt, ezt pedig a jövőben is meg fogom tartani ezen a szinten, már, ha rajtam múlik. És mégis ki kényszerítene?
- Először átkísérlek a kollégiumba, hogy átöltözhess, aztán mehetünk - Bárhova is tervezett indulni, ebben az öltözékben aligha csatlakozhatna hozzám. Már pedig, amit én kiválasztottam, oda így nem teheti be a lábát, főleg nem az oldalamon.
Ha beleegyezett, elindultunk kifelé, majd becéloztuk a kollégiumot.
A bejárat előtt leszólított az egyik szakkörös lány, szóval lent ragadtam, de Bianca nélkülem is el tudta intézni a dolgot.

Bianca: Theonak igaza volt, dresszben mégse mehetek vacsizni. Ő leragadt a bejáratnál, bár a lánykoliba be se jöhetett volna. Beszaladtam a szobámba köszöntem új szobatársamnak Efienek, majd megálltam a szekrény előtt, azon gondolkodva mit vegyek fel. Efie tanácsára egy fekete, magasitott derekú szoknyát húztam, ami kicsit hasonlitott a balettszoknyáimra, amibe egy fehér ujjatlan felsőt tűrtem. Igy nem látszottam olyan soványnak, ami tetszett, és a szoknya kiemelte balettől formás lábaim.
A hajam kiengedve hagytam, a sminkkel meg inkább nem akartam bajlódni a végeredmény úgyis katasztrofális lett volna. Meg túl sok. Csak átöltözni jöttem.Nem mintha randira készülnék. Csak... jó volt kicsit csinosnak lenni. Átpakoltam a legfontosabb dolgaim egy kistáskába amit Efie adományozott nekem majd leszaladtam a lépcsőn Theohoz aki lent várt.
- Jó leszek igy? - mosolyogtam rá, majd mellé léptem - Szóval hova megyünk?

Theo: Van az a pont, amikor legszívesebben hátat fordítanál az illetőnek és ott hagynád, ahol épp áll, de nem teheted meg, mert muszáj maradnod.
Most pontosan így érezztem magam. Még a lány neve sem jutott eszembe, és az állandó fecsegésétől elkezdett lüktetni a fejem. Feltűnőnek szántam, amikor előkaptam a mobilom, aztán az idő megnézése után az üzeneteket is átböngészetem, pedig már egyszer elolvastam őket. A lány nem vette a lapot. Egyszerűen beszélt tovább még akkor is, amikor Biance megérkezett.
Ez a ruha sokkal jobb volt, mint az előző, ebben már el tudtam képzelni magam mellett.
Egy "hétfőn megbeszéljük" odavetéssel megpróbáltam elzárni a díszletekről zagyváló lány szóáradatát, nem sok sikerrel, bár legalább annyit elértem, hogy néhány másodpercig levegőt vegyen.
- LENYŰGÖZŐEN FESTESZ - hajoltam Bianca füléhez, kezem a derekára csúsztattam és ismét megjelent a mosolyom, amit az a tyúk eltűntetett az értelmetlen mondandójával.
Még vetettem rá egy pillantást, aztán elköszöntem és otthagytam, magammal invitálva Biancát, egy finom, ám határozott motiváló kézmozdulattal, ami vagy még mindig vagy újból a derekán pihent.
Ezután, ha minden jól ment, a parkoló felé vettük az irányt.
- SZERETED A KÍNAIT? VAN EGY EGÉSZ JÓ ÉTTEREM AZ EGYIK SÉTÁLÓUTCÁBAN A BELVÁROSBAN. - Ha minden igaz, ezzel megtörtem a rövidke csendet, majd a kocsimhoz érve az anyósülés oldalára álltam, egy villanás jelezte, hogy kinyithatom az ajtót, amit meg is tettem.

Bianca: Fülig pirultam mikor megdicsérte a kinézetem, pláne mikor a derekamra simitotta a kezét. Éreztem hogy elönt a forróság, és zavartan a fülem mögé tűrtem a hajam. Theo egyszerűen lerázta a lányt akivel eddig beszélgetett majd nekem mutatva az utat egy csilivili autóhoz kisért. Ez az övé lenne? Egész elkerekedett a szemem.
- Pe.. Persze, szeretem a kinait - mindenre számitottam a ma este végére csak egy randira nem. Ez egyáltalán egy randi?
Megilletődve ültem be a kocsiba, mikor kinyitotta nekem az ajtót és bekötöttem az övet. Beült mellém és mikor elindultunk, szemem sarkából fürkészni kezdtem a profilját. Nagyonis jóképű srác volt és megismekerésünk első pillanatától bele akartam túrni, véleményem szerint kicsit túlságosan is rendezett hajába.
Életemben nem gondoltam volna hogy egy magafajta srác egyszer randira visz. Na jó álljunk meg, az se biztos hogy ez egy randi, állitsd le magad Bianca.
Lassan elforditottam a fejem és ujjaim gyűrögetve bámultam ki az ablakon. Ha nem szólt hozzám, némán tölöttük el ezt a rövid utat.
Odaértünk az emlitett étteremhez nekem meg ha lehet még jobban elkerekedett a szemem. Meglehetősen puccos hely volt, többször is elsétáltam már előtte arra vágyva hogy egyszer eszek bent.