Mikor? 2014.07.06. 
Hol? Folyosók
Kik? Moira Ever & Adelyn Rose

Moira:

Mivel több idő volt még a zenei táborig, ezért az évzáró után Kikivel együtt hazamentünk. Ő maradt is otthon, én viszont a közelgő tábor miatt ma érkeztem vissza az akadémiára. Még tartott a színésztábor, de muszáj volt egy nappal korábban jönnöm. Miután lepakoltam a kollégiumban elindultam körülnézni, hogy hol mi a helyzet, meg egyébként is már mozgáshiányom volt egy kicsit, úgyhogy éppen a folyosókat róttam.

Adelyn:

Az iskola váge után hazautaztam. A szünet eddigi része jól telt, találkoztam pár barátommal, akikkel csak nyáron, illetve egyéb szünetekben találkozunk az iskola miatt. Mivel jelentkeztem segíteni a zenei táborba, ezért vissza kellett utaznom. Jobban láttam, ha egy nappal előbb érkezem, így legalább lesz időm beszélni a másik segítővel, aki egyébként a szobatársam, meg persze Dan bácsival, aki a felügyelő. Csodálom, hogy nem  a vonósok tanárát, Read tanárnőt kérték fel. Persze bírtam a dobtanárt is, csak azért na... Kíváncsi voltam, egy táborban hogyan teljesít.
Így hát már vasárnap visszaértem az iskolába. A kollégiumban lepakoltam, s akkor már láttam, hogy Moira megérkezett, legalább is a holmijai.  Gondoltam, megkeresem, így elindultam. Laza, lilás-virágos szoknyámba tűrtem fekete ujj és pánt nélküli toppomat, kicsit rendbeszedtem magam, majd úgy indultam Moira keresésére. Az egyik folyosón egy élénk vörös hajú lányt pillantottam meg. Szívem megdobbant, egyből tudtam, hogy a keresett személy az. - Moira! - kiabáltam utána.

Moira:

Elgondolkoztam, hogy milyen programok is lesznek, amiken majd részt vesznek a táborozók, illetve, amikben majd mi is besegítünk. Jó lett volna még beszélni Adele-lal a tbor előtt, bár, ha más nem a kollégiumban úgyis találkozunk, mivel szobatársak vagyunk. Mikor fent voltam, még nem láttam, hogy megérkezett volna. Már pont azon gondolkoztam, hogy lemegyek az udvarra, ha nincs túl meleg, amikor ismerős hangot hallottam a hátam mögül, így gyorsan megfordultam. A hirtelen mozdulat következtében majden el is estem, de ezen már csak magamban mosolyogtam, meg persze Adele-t megpillantva nyilvánvalóan is.
- Szia! - siettem oda hozzá. - Akár hiszed, akár nem, de pont rád gondoltam - nevettem fel. - Ne gondolj ám semmi rosszra - tettem hozzá már csak a vicc kedvéért is. Tényleg örültem, hogy találkoztunk, ezek szerint ő is rendben visszaért. - Nagyon úgy néz ki, hogy holnap akkor kezdünk - jegyeztem meg tűnődve, valahogy már így, egy nappal korábban nem tudtam szabadulni a téma gondolatától.

Adelyn:

Amikor Moira megfordult, szélesen elmosolyodtam. Én is tettem felé pár lépést.
- Szia - üdvözöltem, majd megöleltem. - Ó, milyen romantikus - nevettem fel huncutan. Eszembe jutott, hogy vajon mi lehet Moira barátjával, Anthonival és el is könyveltem magamban, hogy megkérdezem tőle, de nem ez a megfelelő idő. - Hát igen - helyeseltem kissé megfáradtan, bár még el sem kezdődött a tábor. - Úgy hallottam, a színészeknek elég sokat kellett segíteniük, szóval szerintem ránk is vár jó sok feladat - néztem komolyan a lányra, majd mosoly kúszott az arcomra.
- Bár én már várom - jelentettem be izgatottan. Szerintem Moira is hasonlóképpen vélekedett, de vártam, hogy ő is mondjon valami véleményt a hangulatáról.

Moira:

Viszonoztam az ölelését, aztán vele együtt nevettem. Fura helyzet volt, de hát mi tudtunk ilyeneket produkálni, persze csak jó értelemben.
- Igen, nekem is ilyen információim vannak. De biztos jól elleszünk majd - mosolyodtam el. - Ma lesz az előadásuk, én kíváncsi lennék rá. Lehet, utána kéne járni, nem férnénk-e be valahova hátra a nézőtérre - folytattam hasonlóan optimistán, tényleg érdekelt volna, hogy hogyan alakítanak a táborozók. - Én is várom - bólintottam aztán, tényleg lelkes voltam a dologgal kapcsolatban.
- Azért sikerült egy kicsit pihenned? - kíváncsiskodtam, reméltem, ő is ki tudta használni az eddigi szünetet.

Adelyn:

- Majd ha látunk valakit, akkor megkérdezhetjük, hogy van-e hely - ajánlottam fel komolyan. - Vagy majd beszökünk - nevettem fel újra. Moira kérdéséért nagyon hálás voltam, nagyon kedves volt tőle, hogy így érdeklődött felőlem. - Hát... A húgom és a bátyám szinte kikészített, de azért igyekeztem pihenni - mosolyogtam kissé.
- És neked? - kérdeztem vissza. - Mi a helyzet Kikivel? - érdeklődtem ikertestvére felé. Kíváncsi voltam, hogy ő az iskolában van-e. Jó, tudom, hogy nincsenek összenőve, de azért szerintem eléggé össze vannak szokva, főleg, hogy ikrek.

Moira:

- Az lesz a b terv - nevettem el magam, mikor megemlítette, hogy beszökünk. Érdekes lett volna, de egyben vicces is. Szerintem a legpókhálósabb sarokba sikerült volna csak elbújnunk és utálom a pókokat. Nem vagyok fóbiás, de nem szeretem őket. Szerencsére Adele sokkal kellemesebb vizekre terelte a beszélgetést, mint a pókok és az előadásra való beszökés, még élt a remény, hogy találkozunk egy tanárral addig, akitől esetleg engedélyt kérhetünk.
- Ó, akkor mozgalmas szüneted volt - mosolyodtam el. - Alice jön valamelyik táborba? - kérdeztem, ha már a húga jött szóba, de ezután én vittem tovább a beszélgetés fonalát, mivel szobatársam is viszonozta az érdeklődést.
- Igen, összefutottam pár otthoni ismerőssel, de hamar eltelt a szünet eddigi része - bólintottam. - Kiki még otthon van, a szavaival élve nem sokat tehetne hozzá a zenei táborhoz, de a sporttáborban segítő lesz, úgyhogy majd jön ő is. Ráadásul úgy néz ki, én is maradok, mert Anthonival rábeszéltek. Ketten együtt rémesen határozottak tudnak lenni - mosolyodtam el. - Bár addig örüljenek, míg nem kerül labda a kezembe - jegyeztem meg kissé komoran, pár balul elsült emléket visszaidézve, miközben visszasöpörtem egy kósza hajtincsem a fülem mögé, aztán, ha Adele mondott valamit, természetesen rá figyeltem.

Adelyn:

Elgondolkodtam, hogy Alice jön-e. Mit is mondott? Egyszerűen képtelen voltam visszaemlékezni, ami persze kissé kínos, mert Alice a húgom. Aztán valami rémlett, így elkezdtem válaszolni. - Alice, tudod gitározik. Aztán beadta a jelentkezését jövő hétre, de nem hiszem, hogy eljön. Anya felhívta az igazgatónőt, hogy ne haragudjon, ha mondjuk tábor közepén érne be, vagy egyáltalán nem jönne a jelentkezés ellenére. Azt mondta nincs baj - csóváltam meg a fejem.
- Tudod, Alice milyen... - sóhajottam. - Kissé.. magánakvaló - egészítettem ki magam. Ezután végre Anthonira terelődött a szó, így nem kellett nekem rákérdeznem. - Óó - kuncogtam. - Aki olyan jól zenél, mint te, nem hiszem, hogy olyan ügyetlen lennie - reagáltam, majd rátértem Moira barátjára.
- Tényleg. Mi van Anthonival? - kérdeztem rá, de próbáltam könnyeden, nem úgy, mint aki erősen rá van nyomulva a fiúra. Anthonit csak futólag ismertem, mivel a szobatársam barátja volt, de nem beszélgettünk olyan sokat. Mondjuk egyszer az ebédlőben fagyiztunk egyet, azt sosem fogom elfelejteni... Kirángattam magamat az emlékből, ha Moira válaszolni kezdett.

Moira:

Érdeklődve hallgattam Adele szavait. Nem nagyon ismertem a húgát, csak futólag, de azért tényleg érdekesebb volt így hallani felőle. - Hát, ha tényleg van kedve, csak eljön - mosolyodtam el. Elég bizonytalan volt a kijelentésem, mert tényleg nem tudtam sokat Alice-ről. Aztán a szó visszaterelődött Anthoni-ra és rám.
- Mesélhetnék pár elrettentő sztorit, hogy találtam fejbe egy-két ismerősöm tesiórán - csóváltam meg a fejem. - De majd leszek iskolai eligazító, vagy nem tudom. Nézem őket a pálya széléről. De lehet, még a végén rávesznek, hogy beálljak. Bár az tényleg nagy szám lenne - mosolyodtam el. De nem akartam nagyon sokat beszélni magamról. - Te mit tervezel még a nyárra? - kérdeztem, ha már ott tartottunk, hogy a tábor után velem mi lesz, még egy tábor. Biztos, hogy izgalmas lesz, a bénázásaimmal száz százalékosan, de legalább Anthoni is ott lesz. Adele felőle kérdezett, én pedig kicsit elkomolyodva sóhajtottam.
- Idén végzett ugye. És még én sem tudom pontosan, hogy mit és hogyan szeretne, de eléggé félek erről megkérdezni - mondtam. Kedves volt, hogy érdeklődött efelől, de tényleg nem szerettem volna traktálni vele.

Adelyn:

Én nem voltam benne olyan biztos, hogy Alice eljön, de éreztem Moira szavain, hogy ő sem száz száalékos kijelentésében. Bár nem tudom, hogy milyen szinten ismerik egymást.
- Tuti, berángatnak téged is a játékba - jelentek meg szemem körül apró, s nem is olyan mély nevetőráncok. - Azon gondolkodtam, hogy ellátogatok tánctáborba - tűnődtem el. - Lio bácsihoz - tettem hozzá akarva-akaratlanul, miközben valami furcsa érzés kezdett kavarogni a gyomromban, ami egy pillantás múlva összeszűkült gombóccá. Kicsit sóhajtottam, majd Moira szavaira figyeltem, ahogyan Anthoniról beszélt.
- Ó, hát értem - húztam el a számat. - Biztos jó lesz minden - mondtam bíztatóan. Szerintem Anthoni valóban szerette Moirát, így a legjobbat fogja kihozni a helyzetből. Elég rossz lehet így nekik, de legalább most nyáron találkoznak, és ennek örültem.

Moira:

- Majd meglátjuk, mi lesz - mosolyodtam el. Azért jól esett, hogy ilyen felszabadultan tudunk beszélgetni róla, és egy kicsit oldotta a bennem lévő feszültséget is az egésszel kapcsolatban. - A tánctábor egy jó ötlet. Szerintem biztos élveznéd, meg biztosan jól is táncolsz - mosolyogtam rá biztatóan. - És ott az augusztusi velencei kirándulás, arra is jössz, ugye? - kérdeztem kíváncsian, mert úgy rémlett, hogy rajt volt a listán, amit az évzárókor hirdettek ki. Kíváncsian vártam a válaszát, közben az Anthonis témán merengtem. - Reméljük, hogy minden jól alakul - bólintottam helyeslőn, bízva a pozitív végkimenetelben. Megvártam, míg válaszol, aztán az órámra pillantottam, egy kicsit elszaladt az idő.
- Hűha, ne haragudj, muszáj mennem. Az egyik tanár mondta, hogy beszélni akar velem, de csak most ér rá, jó lenne nem elkésnem. Gőzöm sincs, mit szeretne - motyogtam a végét inkább már csak magamnak.-Hátakkor,holnap bevetés!-mosolyogtam rá. - Próbálj meg addig még pihenni, én is azt teszem - búcsúztamAdele-től, aztáne elsiettem,tényleg késésben voltam.