Mikor? 2014.06.08. - 2014.06.09.
Hol? Folyosók -> Pláza
Kik? Brianna Juliet Fisher & Theodore Martinez

Brianna:

Muszáj volt. Muszáj volt otthagynom a sok sületlen barmot a színházteremben, akik arra sem voltak képesek, hogy négy év alatt megtanulják, hogy a jó vizsgaeredmények nem fognak csak úgy a nyakukba hullani. Ez még önmagában nem is lett volna gond, Mit érdekel engem, hogy ki miből fog megbukni?, de ezek nem tudták megtanulni egy hónap alatt a kiosztott szerepeiket az évzáró ünnepségre, mert nekik "másra kellett tanulniuk". Liz drágám azt is elfelejtette, hogy volt egyáltalán ilyesmi feladatunk. Talán csak pár ember tanulhatta meg rendesen a szövegét, de nekem sem időm sem energiám nem volt végighallgatni mindenkit. Akkor fordítottam hátat az egész perpatvarnak, amikor megláttam a harmadik ember kezében is a "forgatókönyvet". Könyörgöm! Csak egy egyszerű évzáróról van szó, nem kell órákon át tanulni azt, hogy Köszöntünk mindenkit! blablabla, mindenkinek jó nyarat és pihenést kívánunk, a további viszont nem látásra estébé.  Annyira ideges azért nem voltam, hogy nagy patáliát csapjak, különben is, ez nem volt jellemző rám. Angolosan távoztam a helyszínről, és a folyosókon vártam, hogy véget érjen a próba. Tudtam, hogy mindenkinek fel fog tűnni a hiányzásom, de senki sem fogja a szívére venni, hogy nem vagyok jelen. Nem volt szokatlan tőlem, hogy kihagytam pár órát, ha úgy ítéltem meg, használhatatlan aznap a társaság.

Theo:

Mindenki egymás szavába vágott. Egy ideig még elviseltem a hangzavart, aztán felemeltem a hangom, de semmi haszna nem volt. Mikor meguntam a szájtépést felkaptam a cuccom és a kijárat felé mentem. A tanár nem vette észre, nekem meg a fejem kezdett szétmenni az értetlen barmoktól. Csupa idióta, akik képtelenek azt a kemény mondatot megtanulni, ami a szerepük lenne. Ha nekem ment a három oldal, nekik miért okoz gondot?
Enyhén füstölögve csuktam be magam mögött az ajtót, és nekidőltem mellette a falnak.
- Ennyi hülyét egy helyen! - mondtam ki hangosan a gondolatot, ami már ezredjére futott át az agyamon, de egészen idáig magamban tudtam tartani. Álltam ott néhány másodpercig még csendben, a plafont bámulva, aztán a táska pántját átvettem a nyakamon, megigazítottam magamon és elindultam kifelé a parkolóhoz. Szemem ekkor akadt meg a szintén folyosón lévő lányon, fel se tűnt, hogy ő is kijött, de megértem.
- Én lepattanok - vettem oda neki, mintha nem lenne egyértelmű mire készülök. Megálltam mellette, de terveim szerint megyek is tovább, csak néhány szót váltok vele.

Brianna:

Mielőtt megszólalhatott volna a csengő, kivágódott a színházterem ajtaja, és egy újabb diák lépett ki rajta. Ha én bosszús voltam a társaimra a viselkedésük miatt, akkor ő legszívesebben felnyársalta volna őket és grillezve tálalná a madaraknak és a dögevőknek. Azon nem voltam meglepődve, hogy rajtam kívül más is lelépett a próbáról, bár arra nem számítottam, hogy az illető hangosan ki is nyilvánítja a nem tetszését. Amikor sikerült lehiggadnia, a szaktársam majdnem szépen elbájolgott mellettem anélkül, hogy észrevett volna. Szinte már elkezdett izzadni a tenyerem, mert arra gondoltam, hogy mennyire jelentéktelen lehet, ha nem képesek felismerni az emberek, amikor végre megszólalt. 
- Na, ne mond - próbáltam hitetlenkedő fejet vágni, eltúlozva a helyzetet. Mint akinek amúgy meg sem fordult a fejében, hogy a fiú nem wczni jött ki a teremből. Természetesen ez csak apró színjáték volt, amiről rögtön lerítt, hogy direkt dramatizálom túl a dolgokat. 
Gyorsan a falon lévő órára néztem és mielőtt Theo elslisszanhatott volna nélkülem újra megszólaltam.  
- Gratulálok, 16 perccel tovább bírtad mint én - mondtam, és felvettem a táskámat a földről azzal a szándékkal, hogy a fiúval megyek egy darabig, hogy legyen beszélgető partnerem. Kivéve ha tényleg a mosdóba igyekezett. Nincs az a pénz, amiért betenném a lábamat vagy bármely más egyéb testrészemet a férfi mellékhelyiség ajtaján. Szörnyen koszos az egész és az a bűz amit néhanapján áraszt... 
Pilanatok alatt végig gondoltam magamban, hogy a ma reggel felvett ruházatomban mutatkozhatok e a városban is és miután úgy ítéltem meg igen, a táskámból kivett napszemüveget feltűzve a hajamba készen álltam, hogy elhúzzam a csíkot. 
- Melyik idióta bőgte el magát? Csak nem Liz drágám? - Folytattam tovább a beszélgetést, mialatt akár felőlem el is indulhattunk volna. Ugyan semmire sem kaptam meghívást, de hát ez nem tántorított el attól, hogy úgy érezzem nekem is feltétlenül el kell hagynom az iskola területét méghozzá Theodore Martinez társaságában.

Theo:

Elengedtem a fülem melett a hangjából kiérzett gúnyt, nem volt kedvem megint belefogni egy vitába torkolló eszmecserébe. Az igazat megvallva, már azt se tudom, miért szólítottam meg. Ma nagyon nem állt mellém a szerencse, ez egyre nyilvánvalóbban látszik. Jobb is lesz, ha hazaérek végre.
- Tizenhat perc tömör ordibálás és egymás szavába vágás. És ők nevezik magukat éretteknek, akik színészek akarnak lenni, elképesztő. - Fintorogtam az emlékük felidézésétől, meg ettől az egésztől, ami annyira nem illik egy olyan szakhoz, mint a miénk. A sportolók megengedhetik maguknak, hogy tomboljanak, a zenészek, hogy kiabáljanak, de mi pont abban vagyunk jók, hogy eljtászuk, minden oké, még akkor is, ha a házunk ég le éppen.
Mellettem sétált. Vetettem rá egy kérdő pillantást, mikor elindult velem kifelé, de ráhagytam, legalább van társaságom a kocsiig, még ha nem is vágytam rá túlzottan.
- Szerintem már a tanár bőgött, de nem figyeltem meg mindenkit - vonatam vállat közömbös arccal. Nem érdekel ki bőg, ki hisztizik vagy ki mit csinál, oldják meg a saját ostobaságukat, aztán szóljanak ha valaha észheztérnek. Már ha bekövetkezhet ilyen csoda.

Brianna:

Látszott a fiún, hogy nem szívesen veszi a társaságomat, és valószínűleg nagyon is megbánta már, hogy egyáltalán leszólított. Úgy látszott neki is rossz napja van, és ugyanúgy kezeli az összes embert, mint ahogyan én szoktam ha bal lábbal kelek fel reggel. 
Amint kiértünk az épületből elérkezettnek láttam az időt, hogy rágyújtsak. Emiatt meg kellett állnom, amíg kiszedem a táskámból a cigis dobozomat és az öngyújtót. Halvány lila eresztésem sem volt arról, hogy a fiú is nikotin függő e, ezért inkább megkínáltam.
- Kérsz? - Kérdeztem, bár a számban a cigivel eléggé nehezen tudtam beszélni. A fiú felé gyújtottam a dobozt, hátha kell neki is belőle egy szál. Ha úgy dönt, hogy ő is rágyújt, akkor természetesen a rózsaszín, halálfejes öngyújtómat is kölcsön adom neki. Azt hiszem valahol olvastam, hogy a férfiak szemében eléggé visszataszítóan hat, ha egy lány cigizik, mert akkor nyilván büdös is lesz a lehelete és úgy magában az egész terület körülötte. Engem azonban ez egy cseppet sem érdekelt, a szaktársaim iránt érzett dühömet le kellett vezetnem valahogy, és én nem voltam hajlandó ordibálni mint egyesek. Nagyon szívesen rágyújtottam volna már az iskola falain belül is, ha nincsenek a füstriasztók. Egyszer, amikor még nem sejtettem, hogy a mosdóba is szereltek ilyen bizbaszokat, bejelzett nekem az egyik (akkoriban még fiatalabb voltam és illegálisnak számított az amit csináltam), az hagyján, hogy rögtön az egész iskola kivonult az udvarra, de még az egész tűzoltóság is felvonult, amiért ugyebár az iskolának perkálnia kellett. Akkor szerencsém volt és nem sikerült kideríteniük, hogy ki volt a felelős. 
- Egyébként hova mész? - Kérdeztem azzal a szándékkal, hogy elvitettem magamat. Bármit is mond, én tuti ugyanabba az irányba fogok menni. Bevásárló központ mindenhol van, na meg egy ingyen fuvart soha sem hagytam volna ki. Úgyis pont itt volt az ideje, hogy újabb bevásárló körútra menjek, tegnap kinéztem egy magazinban egy ruhát amit feltétlenül meg akartam szerezni. Azt már nem tudtam, hogy hogyan jutok vissza az iskolába, valószínűleg hívok majd magamnak egy taxit, mert nem akartam lejárni a vadis új cipőmet. Meg egyébként is, utálok gyalogolni, a super marketben is inkább a mozgólépcsőt választom vagy a liftet, rettentően lusta egy alak vagyok.

Theo:

Meg kellett állni, gondoltam, hogy ez lesz, ahogy azon se lepődtem meg, amikor előkerült a cigi meg a gyújtó. Itt minden lány vagy szűzi életet él vagy bagós? Mikor megkérdezte, kérek-e, felemeltem a kezem elutasítóan.
- Most nem, kösz - Maximum a bulik alkalmával szoktam rágyújtani, vagy ha a stressz túlteng bennem, de jelenleg maximum az idegességből van több, mint megengedett, amit majd egy kis padlógázzal megoldok a hosszabbik úton hazáig.
Mikor tovább indultunk elővettem a kocsikulcsom és a parkoló felé fordultam. Meghallottam a kérdését.
- Haza - feleltem tömören, majd visszapasszoltam a kérdést, igaz, fele akkora lelkesedéssel, mint amennyi a hangomból kiérezhető lehetett. Előnye a színészi pályának, hogy ilyest is tudsz nagyobb erőfeszítés nélkül. - Te, merre?

Brianna:

Nem volt nagy kedvem bájcsevegésbe bonyolódni és amint láttam a fiú sem volt olyan hangulatban. Némán sétáltunk egymás mellett ami akkor sem változott volna, ha elfogadja a felé nyújtott cigarettát. 
Már majdnem ott hagyott az udvaron, amikor végre eljutott a kérdésem az agyáig, és megállt, hogy válaszoljon nekem. Nyilván sejtettem, hogy haza akar menni, már akkor tudtam amikor kiviharzott a színházterem ajtaján. Minek is maradt volna az iskolában? Elvégre nem volt következő óránk, ha lett is volna nem sokat számított ha egy diák elhagyta napközben a sulit, főleg vizsgaidőszak idején. 
- A városba. Néha úgy érzem, hogy az iskola falai között fogok megmurdelni, ha egy percnél is tovább maradok itt - feleltem, de ezzel még nem voltam közelebb az ingyen fuvarhoz. 
- Egy darabig mehetnénk együtt - mondtam és oldalra biccentettem a fejemet, megvillantottam a mosolyomat és egy kicsit megrezegtettem a szempilláimat. Megpróbáltam olyan elesettnek lenni amennyire csak tudtam, mint aki csak a fiú segítségére tud számítani. Közben persze kicsit flörtöltem is, de ez csak a megszokott viselkedés volt tőlem ha valamit el akartam érni. 
Ha a fiú beleegyezik, hogy elvisz a városban található bevásárlóközpontba, követem a parkolóhoz, ellenkező esetben, viszont előveszem a telefonomat és felhívom a taxi szolgáltatót. Reménykedtem az első változatban, mivel nem akartam feleslegesen pénzt kiadni, bár a taxisoknál majdhogynem törzsvendégnek számítottam már, így nem kellett annyit fizetnem mintha egy turista lennék. Ha viszont bejön az első opció én tuti nem tudok hallgatni amíg az autóhoz nem érünk.
- Egyébként hallottál a ma esti buliról? - biztos voltam benne, hogy a fiú tudja miről beszélek. A vizsgaidőszakot leszaró társaság bulijáról, akik örülnek annak, hogy előző héten letudták az írásbelik egyik felét és tojnak a nyakukon lévő szakvizsgákra.

Theo:

Értettem a célzást, de nem nagyon akartam belemenni a dologba. A hosszabbik útvonla útbaejtene egy plázát, de a lány társaságára kevésbé vágytam, mint máskor. Pedig elég ránézni, jó az alakja, szép a szeme és a doborulataiban sem találok semmi kifogásolni valót. Szóval tulajdonképpen ki is használghatnám a helyzetet egy kis lazításra, már ha Brianna nem az a típikus "Miss Pi***", akinek csak a szája nagy, de egyébként egy szűzies, ijedt kislány. Az olyanoktól már a hányinger fog el, komolyan.
- Vagyis azt szeretnéd, ha eldobnálak a plázáig, ugye? - szám szélén egy mosoly bújkált, hagytam jobban kiteljesedni, bár a széles mosolytól messze álltam.
- Rendben - Egyeztem bele, mielőtt válaszolhatott volna az egyébként is költőinek szánt kérdésre.
- De csak egy feltétellel. - Erre már megvártam, hogy reagáljon valamit, addig a kezemben lévő kulcsot forgattam ujjaim között ráérősen. Persze már a mosolyom is látványosabbnak tűnt, egyértelművé tette a hátsó szándékom, már ha ezt tényleg annak lehet tekinteni.

Brianna:

Sohasem voltam az a félős kislány, aki  rögtön megijed egy egyszerű kis árnyéktól. Sőt, sokkal inkább szerettem veszélyesen élni, nem nagyon tudott megijeszteni semmi sem. 
Nem lepődtem meg, amikor megláttam a fiú arcán az önelégült mosolyát. Egoista barom. Tényleg teljesen bevette, hogy nélküle nem tudnék boldogulnak. Összegeztem magamban, de persze vigyáztam, hogy a szerepemből ne essek ki. Ami annyira nem is volt nehéz, hiszen volt pár évem rá, hogy tökéletesre csiszoljam a buta liba képét. Felvont szemöldökkel kérdeztem vissza.
- Csak egy? Te aztán tényleg ingyen adod a fuvarokat - mentem bele továbbra is a játékba. Igazából nem voltam abban teljesen biztos, hogy mit is akar. Azt viszont nagyon is jól tudtam, hogy ő is csak szerepet játszik, hogy tesztelje meddig vagyok képes elmenni egy ingyen fuvarért cserébe. Egy darabig néztem az ujjait ahogy eljátszadozik a kulcscsomóval, fontolgatva azt, hogy elvigyen e? Úgy döntöttem, hogy segítek neki egy kicsit a döntése meghozatalában.
- Induljunk - mondtam és, hogy még inkább jelezzem mehetnékemet, utoljára kifújtam a cigarettafüstöt, az elhasznált csikket a földre dobtam és ráléptem az égő tárgyra.

Theo:

Nem kaptam egyértelmű választ, nem is vártam tőle ilyet, annál sokkal ravaszabb, mint amilyen butának tűnik. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lenne az, csak talán kevésbé, a látszat néha csal. Szavait hallva elindultam a kocsik között, nem volt belőlük sok, tekintve, hogy délután van és a legtöbben a koleszt választották. Nincs az az Isten, amiért engem rá lehetne venni ilyesmire. Semmi magán szféra, semmi nyugodtan eltölthető idő és állandó nyüzsgés, a higiéniai körülményekről már nem is beszélve. Egy éjszakát se töltenék el benne.
Nem mondtam meg egyből, mit kérek, úgy tettem, mintha már megegyeztünk volna, el lenne intézve, csak oda kéne vinnem, aztán teljesíteni a feltételt és minden meg van oldva.
Árnyék már nem érte a kocsit, el tudtam képzelni, hány fok lehet odabent, főleg mivel a fekete szín még vonzza is a meleget, állítólag. Megnyomtam a kezemben lévő kulcscsomón a riasztó gombját, aztán a BMW logó alatt lévő ajtó nyitót és az anyósülés felöli oldalon kinyitottam Brianna előtt, mert az illemet még ilyenkor sem lehet elhagyni. Ha beült végre, becsuktam az ajtót és megkerülve bepattantam mellé, és első dolgom volt a klímát beüzemelni. Mért nem tudnak az ilyen helyzetekre is kitalálni valamit?

Brianna:

Bármikor vissza táncolhatok, gondolta volna más. És tényleg, nem sokat változtatott volna semmin sem ha az utolsó pillanatban úgy döntök, hogy még sem vagyok képes teljesíteni az alku rám eső részét. Azonban én nem szerettem visszatáncolni, nem voltam félős nyuszi. 
Viszont ha leléptem volna köszönés nélkül, miután kitesz a pláza előtt... hát az tényleg nem sokat nyomott volna a latba. Mindjárt elmagyarázom, hogy miért. A kapcsolatom a szaktásaimmal, miről is beszélek én?, semmilyen kapcsolatom nem volt velük. Némelyek annyira különböztek tőlem, hogy legtöbbször nem is vettünk egymásról tudomást. Theodore Martinez azok közé tartozott, akiket eltudtam viselni és akiknek az életszemlélete hasonlított az enyémhez, de nagyon egyikünk sem törte magát, hogy közelebbi ismeretséget kössön a másikkal. 
Ezek után eléggé meglepődtem amikor kinyitotta előttem a kocsiajtaját. Annyira hülye azért nem voltam, hogy azt képzeljem, rám hagyja a vezetést és ő majd beül az anyósülésre vagy csupán csak illedelmességből tette. Nem, ez abszolúte meg sem fordult a fejemben, viszont mégis meg tudott lepni, ha bár a meglepetségem odáig tartott amíg el ne gondolkoztam a dolgon.
- Nagyon kedves vagy - mondtam enyhe gúnnyal a hangomban. Vagy nagyon akarja, hogy teljesítsem azt amit kitalált nekem, bármennyire is irtózni fogok, ha megtudom mit is akar, vagy csak napszúrást kapott. Látott bagózni ezért azt hiszi, hogy picsa vagyok. Csak tesztel, ez egy szimpla teszt a részéről, összegeztem magamban. Mással nem igazán tudtam volna indokolni a viselkedését és amint az előbb említettem, nem ismertük egymást eléggé ahhoz, hogy bármiben is biztosra menjünk a másik szándékával kapcsolatban. Én csak egy fuvart akartam, viszont azt, hogy ő mit gondol a dologról már nem szándékozott megosztani vele. 
- Hallottál a ma esti buliról? - kérdeztem miután elindultunk. Egyébként a járgányon, amiben ültünk, meglátszott, hogy nem egy átlagos diák autója. Mindig is tudtam, hogy a fiú családja gazdag, de igazán csak akkor döbbentem rá, hogy feltűnési viszketegségben is szenvednek amikor bent ültem a makulátlanra tisztított és fényezett kocsijukban. Nem arról van szó, hogy én nem lettem volna büszke a családom vagyonára, de elviseltem egy taxi kényelmetlenségét is ha senki mással nem tudtam elvitettetni magamat.

Theo:

Annyit filózott azon, hogy be merjen-e ülni, már az ásításnál tartottam, mire végre elhatározta magát. Hanyagul hajítottam be a hátsó ülésre táskám, majd a klímát is beállítottam, kezdtem egészen jól érezni magam. Egy szó nélkül hajoltam oda Brianna-hoz, pontosabban csak felé, mert a kesztyűtartót akartam kinyitni, ami ha első sikerült, akkor kihalásztam belőle fekete Ray-Ban napszemüvegem és feltettem. Már a nap se zavart tovább, király. Egy gombnyomással a műszerfalon bekapcsoltam a zenét, nem kértem engedélyt, nem vártam egyetértést, mivel az én kocsimban ülünk az lesz, amit én akarok jelen helyzetben egy kis dubstep, mert ahhoz volt kedvem.
Beindítottam a motort, és egy laza mozdulattal kitolattam a helyemről, a sebességkorlátot figyelmen kívül hagyva léptem a gázpedálra. Úti cél a pláza, az se zavart, ha áthajtok néhány piroson, a fék fogalmát háttérbe szorítottam, amíg nem volt rá égető szükség.
- Hallottam, de szerintem kihagyom. Megint silány zenék, olcsó piák és minden sarokban hányó vagy kefélő emberek. -  Undorodva grimaszoltam a gondolatra. Szeretem a jó zenét, a jó piát, a jó nőket, de azok egy ilyen bulin fehér holló szinten fordulnak elő.

(Lezárult játék. )