Név: Noah Gabriel Fox
  Születési idő: 06.21.
  Kor: 17 év
  Származás: kanadai
  Szak: Ének-zene
  Szakirány: Vonós tanszak, Billentyűs tanszak
  Szakkör: Futó szakkör
  Évfolyam: 2.
  Kollégiumi szoba: 24., szobatárs: Rhidian Blaidd
  Párja: -

  User: Lyn
  További karaktere: Lionel Hunter-D., Theo Martinez, Mihalie Nova, Anthoni Dalton, Hedvig Willar
  Regisztráció éve: 2011

Jellem: Törtető, határozott jellem, akibe mondhatni belenevelték a maximalizmust. Mindig keresi az új kihívást, de a régieket sem unja meg, ez főként a zenére igaz, imád játszani valamelyik hangszerén. Precíz, pontos, kissé visszahúzódó, de kedves jellem. Mindig csinál valamit, szereti, ha nincs egy szabad perce, mert így fontosnak érzi magát. A társai felé nyílt, bár nem szívesen beszél magánjellegű dolgokról, mégis szeret beszélgetni, ha akad rá ideje. Barátja nincs túl sok, ismerik őt, mivel nem nehéz kiismerni, nagyjából öt perc alatt le lehet szűrni főbb tulajdonságait. Amit azonban kevesen tudnak róla, hogy ő egy érzékeny srác, könnyen meg lehet bántani, a lelkébe lehet tiporni, de kifelé általában nem mutatja, a gyerekkorában kapott előítéletek miatt nagyszerűen megtanulta elrejteni, ha valami nem tetszik neki.

 Külső tul.: Noah nagyjából 180-182 cm magas, átlagos testalkatú srác, a napi szinten lefutott km-ek főként lábain látszanak meg, annyira nem töri magát az "álom sportos alkatért", a futás neki csak egy levezetés, bemelegítés a nap elején illetve végén. Arcvonásait apjától örökölte, érdekes kék szemeit azonban anyai ágról kapta, akárcsak a bátyja, míg öccsük apjuk barnás szemeit kapta örökségül. Barnás bőre miatt sokan hiszik róla, hogy Amerika déli részéről származik, pedig tudomása szerint felmenői mind Kandaiak voltak, legalábbis ameddig szülei visszavezették a családfát. Sötét, rövid haja tökéletesen illik arcformájához, általában zselézi, de van, hogy nincs hangulata hozzá, ilyenkor hagyja, hogy a fésű és a természet alakítsa.
Öltözékével sem bajlódik túl sokat, többnyire kék farmer, esetleg fekete, hozzá egy edzőcipő, felülre pedig egy egyszínű pólót húz, vagy inget, ha hivatalosabb helyre megy. Nem szeret kiöltözni, a nyakkendőt is csak akkor viseli el, ha nagyon muszáj, nincs is neki túl sok belőlük a szekrényében.

 Előtörténet:
   Második fiúként látta meg a napvilágot egy kanadai családban, majd négy évvel később megszületett öccse, s tulajdonképpen vele kezdődött minden. Az öccs ugyanis siketen született, ezáltal sokkal több figyelmet szenteltek neki, mint addig Noah-nak vagy Christiannak. Noah azonban hozzászokott a figyelemhez, amit nem csak szüleitől kapott meg, hiszen jóval fejlettebb volt kortársainál, hamarabb beszélt, tanult meg járni, mint ők, ezért már szinte életének első pár évében kiérdemelte a "csodagyerek" címet. Négy évesen azonban megfordult vele a világ, a középpontból háttérbe szorult, ám a kisfiú ahelyett, hogy búslakodott vagy rossz irányba indult volna, inkább tört előre, kűzdött, hátha a sikereivel visszaszerezheti szüleit. Mivel pontosan ez a felfogás maradt meg benne, így öccsével a kapcsolata elég hidegnek nevezhető, ha teheti kerüli, alig tartják a kapcsolatot. De visszatérve Noah gyerekkorára, muszáj megemíteni, hogy alig töltötte be hatodik éltévét, mikor a számolás és az olvasás lett legújabb szevedélye. Mire iskolába került már az első évfolyammal nagyjából végzett is, darálta egymás után, unatkozott az osztályában, nem kötötték le azok a feladatok, amik társainak néha komoly fejtörést okoztak. A sport is tetszett neki, imád futni a mai napig, valamint kedveli az atlétikát, de annak gyakorlását kinőtte tizenkét éves koráig. Amúgy sem volt rá ideje akkoriban. Kilenc évesen tört rá egy újabb szenvedély, ezúttal a zene érdekelte. Először a zongora, majd a hegedű, brácsa, cselló, s így sorban az összes vonós hangszert kipróbálta. Könnyen elsajította a techinkákat, s ahogy nőtt, úgy kereste az újabb kihívásokat. Közben sorra járta a városi, állami, illetve világméretű versenyeket, az emberek elkezdték megjegyezni a nevét. Már nem csak Ottawa és a környező városok, hanem Kanada, az USA és Európa is ismerte a "csodagyereket". Miközben zenei irányban képezte tovább magát, nem feledkezett meg az általános iskolai tárgyakról sem, eredményei a csillagos égig elértek, emiatt legtöbbször problémái akadtak az iskoláiban, amíg rá nem talált Ravenhillre, ahol a diákok nem is különböznek tőle annyira, vagy mégis? Szüleit nem kellett sokáig győzködnie, s tulajdonképpen amúgy is szabadulni akart Kanadából, ezért felvételizett az akadémiára, ahol a felvételi csak egy formaság volt, természetesen bekerült, ösztöndíjat kapott és 16 évesen elkezdte tanulmányait itt. Zene szakon ugyan, de a képzőművészet is érdekli, több szakkörre jár, ahol festészetet tanul, valamint nyelveket, hiszen az angol, francia és német mellé szeretne még párat elsajátítani.

Galéria

Eredményei

-