Jellem: Rufus örök álmodozó, aki szereti a zenét és még akkor is hallja, amikor körülötte semmilyen hangszer sem szól. A legnagyobb zajban is képes kikapcsolni, mert fejében felcsendül egy már hallott, vagy egy éppen formálódó dallam. Szinte mindig gondolkodik, töpreng, zenét szerez kotta vagy bármi nélkül, de persze ez egészen addig tart míg táskájából elő nem kerül egy hangszer. Ocarinája folyton vele van, ha kedve van hozzá játszik is rajta, állandóan, bárhol, bárkinek. A környezete általában különcnek tartja, de elfogadják ilyennek. Társasági lény, nem középpontra pályázó, mégis kedveli az embereket, figyelmes, kedves. Néha unalmasnak tűnhet, hogy legfontosabb témája a zene, viszont, ha hasonló gondolkodásúak közé kerül nincs vele semmi probléma.

 Külső tul.: Majdnem száznyolcvankét centiméter magas, világosbarna hajú, barna szemű fiú. Alkata sportos, izmok, kockák, ahol kell láthatóak, de nincs kidolgozva, nincs rágyúrva jobban, mint átlagos életvitelével jár. Szeret sétálni, természetet járni, futni, ettől azért izmosodott valamicskét, de nem ezért csinálja, így hát nem is foglalkozik vele igazán. Kedveli a zöld színt, a farmernadrágot, az ingeket, de a sapkákat és a sálakat ki nem állhatja.Kesztyűt sem szívesen húz, csak, ha nagyon muszáj.

 Előtörténet: Írország északi részén, egy kisebb városkában látta meg a napvilágot, mindössze tíz perccel előbb, mint ikertestvére. Az ikerhatás azonban nem nagyon akar működni náluk, talán, mert Rufus fiú, a húga meg lány, ám a szüleiknek ettől függetlenül is rengeteg szép pillanatot okoztak. Már egészen kicsi korában megmutatkozott Rufus zenei tehetsége. Apai nagyapja hangszerkészítő lévén maga mellé ültette az akkor öt éves kisunokát és az lelkesen figyelt. Elsőként klarinét került a kezébe, gyorsan fejlődött, a zenetanára meg volt vele elégedve. Rá akarták beszélni a trombitára, ám a fafúvós hangszereken kívül más nem nagyon érdekelte. A klarinét mellé tíz évesen fagottot kapott, majd jött az oboa, és szinte végig kipróbálta az összes fafúvós hangszert, amit csak ismert.
Nagyapja bíztatására kezdett bele egyébként ebbe, a szülei támogatták, mert látták, mennyire élvezi. Az ocarinával szintén kiskorában találkozott először, akkor még nem játszhatott rajta, de tizenkét évesen a születésnapjára kapott egy saját darabot, amit nagyapja direkt neki készített. Ez volt az első hangszere, amit nem boltban vásároltak meg, mai napig vigyáz rá, mindig nála van. Akármikor ránéz, nagyapja jut eszébe róla, akit azóta sajnos elveszített, s mégsem szomorkodik, inkább játszik egy dalt, amit, ha papája még élne, biztosan büszkén hallgatna meg tőle. Az álatlános iskolai évek után természetesen zenei tagozatra jelentkezett, tanára javaslatára egy határral arrébb, így került Ravenhill falai közé, ahol jelenleg is tanul.
Húgával a kapcsolata szinte semmit sem változott, elviselik egymást, beszélgetnek is nagyritkán, de szorosabb viszony eszükbe se jutna, elvannak így is.

 Egyéb

 Regisztráció éve: 2010
 További karakterei: Anthoni | Theo | Lio
 Megjegyzések: 24. szoba